A Fővárosi Képtárból elveszett kép tűnt fel egy árverésen

  • Hamvay Péter
  • 2015. május 18.

Képzőművészet

Nem fér hozzá a védett műtárgyakért felelős hatóság a háborús veszteségként nyilvántartott műkincsek dokumentumaihoz, azt sem árulja el, hol vannak azok. Csak a szerencsének köszönhető, hogy most egy Ferenczy Károly-kép fennakadt a rostán.

A Virág Judit Galéria ma esti, tavaszi aukciójának egyik kiemelt darabja, az online katalógus nyitóképe Ferenczy Károly Virágok parasztkorsóban című 1911-es képe. Az árverés 163. tételének kikiáltási ára 24 millió forint, becsértékét 40 és 60 millió forint közé teszi a galéria katalógusa. A Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozó Fővárosi Képtár egyik munkatársának, Lorányi Judit művészettörténésznek azonban feltűnt, hogy a kép szerepel a Fővárosi Képtár háborús veszteségeinek 1952-ben, nyomtatásban is megjelent listájában, melyet a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja adott ki. Illetve megvan a kép eredeti leltári kartonja, melyre gondos kezek az „elvesztés körülményei” című rovatba  azt írták, hogy a „háború alatt”.

Lorányi értesítette a Magyar Nemzeti Galériát – a Fővárosi Képtár másik jogutódját – és a BTM vezetését, akik a Forster Központ műtárgyvédelmi hatóságához fordultak. Az iroda vezetője, Buzinkay Péter levélben jelezte az aukciós háznak, hogy eljárást indítottak a festmény tulajdonjogának és származástörténetének tisztázása érdekében. Egyúttal elindították az életműben jelentős helyet elfoglaló alkotás védési eljárását is. A hivatal szerint „megállapítható, hogy a festmény a Fővárosi Képtár gyűjteményéből, és vele Budapest főváros tulajdonából nem jogszerűen került ki.”

false

 

A hivatal arra kérte az aukciós házat, hogy minderről értesítse a mű beadóját és a lehetséges vevőit. Virág Judit kérdésünkre elmondta, visszavonja a képet az aukcióról. (Bár délelőtt még szerepelt az aukció tételei között.) Sérelmezte, hogy a hivatal péntek délután 4 órakor juttatta el hozzá a levelet, akkor, amikor már nem lehet tisztázni a felmerült kérdéseket, csak visszavonni a képet. A galéria úgy érvelt, hogy a képet 1992-ben Ausztráliában nyilvános árverésen vásárolta meg jelenlegi, ausztrál állampolgárságú tulajdonosa, így tulajdonjog szerzéséhez nem fér kétség. Kelemen András ügyvéd szerint „van igazság Virág Judit érvelésében”, ám a Vida és az Andrássy család restitúciós ügyeiben egykor eljáró ügyvéd szerint bonyolult jogi kérdésről van szó, a tulajdonszerzés idején és a most hatályos magyar és ausztrál jog vizsgálatára is szükség van. Patay Géza ügyvéd, aki a Sigray-örökösöket képviselte sikerrel az állammal szemben, azt mondta,  Virág Judit nyilván azért vonja vissza a képet, mert jelenlegi tudása szerint nem mindenben megnyugtató a kép státusza. A galéria szerint, bár most nem bocsátják aukcióra a művet, de ha tisztázódik a tulajdonjog kérdése, akkor kalapács alá kerülhet.

Virág Juditék egyébként a mű történetében, szakszóval provenienciájában megemlítették, hogy korábban a Fővárosi Képtár tulajdonában volt, még a leltári számot is közlik. Ezért is furcsállják, hogy a hatóság nem lépett korábban. Felvetődik a kérdés, hogy legalább a magyar árverésekre kerülő műtárgyakat miért nem ellenőrzi senki hivatalból, hogy az ilyen esetek ne csak véletlenszerűen, egy-egy lelkes muzeológusnak köszönhetően derüljenek ki. Buzinkay Péter, a Forster Központ Műtárgy-felügyeleti Irodájának vezetője kérdésünkre azt mondta, az ő feladatuk volna ez, de nem tudják ellátni. A lopott műkincseket figyelik, de például a háborús veszteségként nyilvántartott műtárgyak esetleges felbukkanását már nem minden esetben, elsősorban azért, mert nem náluk vannak az ehhez szükséges dokumentumok. (Hogy hol vannak, azt nem árulta el, noha a háborús veszteségeket tartalmazó listák az ötvenes években nyomtatásban is megjelentek.)

Később, amikor e-mailban is feltettük a kérdést, Buzinkay azt közölte, hogy a hivatalos adatbázist ők, azaz a  Forster Központ Műtárgy-felügyeleti Iroda vezeti. De „sajnálatos módon ez a nyilvántartás messze nem teljes, az elődszervezeteink által e tárgyban összegyűjtött anyagoknak csupán a töredéke került hozzánk az elmúlt évtizedekben bekövetkezett intézményi átszervezések során”. De hogy pontosan hova kerültek, továbbra is rejtély. Annyit azért elárult Buzinkay, hogy a háborús veszteségek összesítését végző kormányszervek anyagai az Országos Levéltárba kerültek, de a múzeumoknál is megvannak saját veszteségeik nyilvántartásai. Csakhogy nekik nem feladatuk ezeket keresni.

Egyébként a Nemzeti Galéria 2011-es Ferenczy-életmű kiállításának katalógusából is kiderül, hogy a múzeum szakemberei tisztában voltak a kép problematikus tulajdonjogával. Itt ugyanis az szerepel, hogy: „magántulajdon, korábban Fővárosi Képtár, háborús veszteség”. Bár több alkotás hazatért a tárlathoz kapcsolódó, eltűnt műveket kereső „wanted” akció keretében, azt a képet nem keresték. A Vasárnapi Hírek akkori beszámolója  szerint a Virágok parasztkorsóban a „jobb nem bolygatni” kategória, ugyanis „a Nemzeti Képtár tulajdonából tűnt el negyvenvalahányban, ekképpen eddig háborús veszteségként tartották számon”.

Lorányi Judit abban reménykedik, hogy visszakerül hozzájuk a mű. 2012-ben Fáy Sándor festőművész Óbudai kintornás című olajfestményét ugyanis visszakapta a múzeum. A kép az Abigél Galéria 2012-es árverésén tűnt fel, hátoldalán a „Budapest Székesfőváros Múzeuma” pecséttel. A művet egy Budapesten élő külföldi üzletember vásárolta meg és adta be jóhiszeműen az aukcióra, de amikor kiderült a kép eredete, visszaajándékozta az eredeti tulajdonosnak, a Fővárosi Képtárnak. Ő nem vitatta a kép tulajdonjogát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.