A Ludwig Múzeum igazgatója megijedt, mert Orbán Viktor került ki a falra
Hazai pályán (Fabényi Júlia)

A Ludwig Múzeum igazgatója megijedt, mert Orbán Viktor került ki a falra

  • narancs.hu
  • 2019. április 1.

Képzőművészet

Behívatta művész galeristáját egy elbeszélgetésre.

Véget ért a Ludwig Múzeum 30. születésnapját ünneplő kiállítás, és ennek egy nem várt csattanója is lett, írja a 444.

A lap úgy tudja, hogy a Ludwig igazgatója, Fabényi Júlia behívatta magához magához Bencze Pétert, aki Brückner János képzőművész galériása. Brückner az Itt és most nevű installációjával szerepelt a tárlaton. A beszélgetésre Bencze mellett Brückner is elment, és itt derült ki, mi is a probléma az installációval.

Az eltelt harminc évre reflektáló mű egy a falra tett, nagy méretű színező, két visszafele járó órával és egy létrával. A látogatók az instrukcióknak megfelelően kiszínezhették a falat, melyen így idővel kirajzolódott valami. Ez a valami pedig nem volt más, mint Orbán Viktor miniszterelnök 30 évvel ezelőtti arcképe. De ez ugye csak a kiállítás végére derült ki.

false

De további utalásokat is rejtett az installáció: az órák voltak Orbán szemei, számlapjukon pedig a „This too shall pass", vagyis „Ez is el fog múlni" felirat szerepelt. Az installáció pont olyan magas volt, mint a határkerítés, és létra nélkül csak a kép alsó felét lehet elérni. A létrára viszont egyszerre csak 1-2 ember tud felállni: ez a magyarok anyagi helyzetére utal, hiszen csak kevesen tudnak nagy vagyont szerezni.

A múzeumban tisztában voltak minden részlettel, kivéve hogy a színezés eredménye Orbánt adja majd ki.

A lapnak beszámoló művész szerint az igazgatóval zajló megbeszélés igen feszült hangulatban telt. Brückner nem érti, „miért kell félni attól, hogy az emberek egy nagy színezőn kiszínezik Orbán Viktort“. Szerinte „nagyon félrement valami, ha ez félelmet tud kelteni és ilyen érzelmeket vált ki".

Brückner megkérdezte Fabényit, hogy a munkájával mi a probléma, mire az igazgató azt mondta, tekintve, hogy Orbán arcképe milyen reakciókat vált ki az utca emberéből, az szerinte nem való múzeumba. Fabényi azt is kritizálta, hogy a műnek szerinte „nincs üzenete“.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.