„A nagy Orbanescu elnök dicsőségére” – Baranyai Levente nemzeti szalonról, felcsúti árnyékszékről, kulturális ketrecharcról

Képzőművészet

Nem mondott nemet a Nemzeti Szalon felkérésére, de pottyantós budinak festette meg a felcsúti stadiont. Azt mondja, a maga eszközeivel harcol a gyalázat ellen, ami a mai magyar kultúrát jellemzi.

magyarnarancs.hu: Legutóbb három évvel ezelőtti kiállításodról írtunk, de van egy tizennégy évvel ezelőtti interjúnk is, melynek az volt a címe: „Győztek az állatok”...

Baranyai Levente: Hát igen, győztek az állatok... És azóta még inkább törnek előre a barmok.

magyarnarancs.hu: Akkor ezt nyilatkoztad: „'95 decembere óta festek madártávlatos képeket. Városképekkel kezdtem, mezőgazdasági tájakkal folytattam, aztán visszatértem a városokhoz, majd megint a mezőgazdasághoz. Közben foglalkoztatni kezdett a természet, az állatvilág, az állatcsordák vonulása.” Azóta változott a művészetedben ez az attitűd?

BL: Az utóbbi időben annyiban módosult, hogy a hülyeséget próbálnám felülnézetből ábrázolni. De továbbra is ugyanebben a stílusban. Sokan mondták már, hogy miért nem hagyom ezt abba, miért nem csinálok valami menőbbet. Miért kellene? Érdekel a képzőművészet, befogadok mindenféle irányzatot, tudom, ki a jó konceptuális vonalon, ki a jó a festészetben, de sokkal izgalmasabbak számomra az outsider művészek, akik a mélyben vannak. Magamat is ilyen outsidernek tartom, én 1998 óta soha nem pályáztam, nem akarok menőbb dolgokat csinálni, már csak azért sem, mert az a ketrecharc, ami megy a magyar kultúrában, szerintem sehova sem vezet. Különben is, amit kitaláltam, a saját filozófiámon alapul, és kiaknázatlan terület a képzőművészetben.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

magyarnarancs.hu: Mégis a Nemzeti Szalonon van kiállítva a képed...

BL: Na ezen legyünk gyorsan túl! A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) nem létezik számomra. Ez ugyanis a kádárizmusból előkaparódott pszeudó, amit hiába pénzel a kormány, egyszerűen nincs realitása. Az Európai Unióban élünk, az Európai Unió állampolgárai vagyunk, nem lehet visszamenni az időben.

magyarnarancs.hu: Hát épp ez az! A Nemzeti Szalon sokak szemében afféle hűségeskü, az MMA legitimációja...

BL: Ezt nevezik sznobizmusnak. Ismersz régről, ott voltál már a nyolcvanas évek elején a Fazekas gimiben, amikor zenekarommal, a Kulákokkal léptem fel... Én punk maradtam lassan ötvenévesen is. Persze, már nem török-zúzok, békés családapa lettem, de a polgárpukkasztás továbbra is a véremben van. Szóval, én nagyon szívesen kiállítok egy ilyen posztkádárista közegben. Láttad a képet?

magyarnarancs.hu: Ők hívtak?

BL: Hogy hívtak-e? Fél évig üldöztek, nem is regisztráltattam, aztán megtudtam, hogy lesz az Off-Biennálé. Mondtam is magamban, ott a barátaim állítanak ki, nekem is ott a helyem. Gondoltam, mit ugráljak, vártam a felkérést, aztán kiderült, hogy pályázati alapon van a részvétel. Különben is, amit kurátorok irányítanak, az nekem álavantgárdnak tűnik. Sőt, nekem az Off ettől afféle ellenakadémiává vált az MMA-val szemben. Outsiderként elvből nem pályázok sehova, és ragaszkodom is az elveimhez. Ha engem felkér egy kurátor, egy múzeumigazgató, akkor igyekszem, hogy a legjobb munkáimmal vegyek részt azon a kiállításon. Ami a szalont illeti, Braun András barátom győzött meg. Volt egy telefonbeszélgetésünk, megkérdezte tőlem, hogy szerintem ciki-e a részvétel. Braun egyébként azért állított ki, hogy lássanak valami jót is a turisták, ha betévednek. Mondtam neki, hogy szerintem ciki, de úgy már nem, ha kormánykritikus képet adunk be. Így is történt.

Nemzeti Rend Art (170x246 cm, olaj-vászon, 2015)

Nemzeti Rend Art (170x246 cm, olaj, vászon, 2015)

 

magyarnarancs.hu: Mit ábrázol a kép?

BL: A tirannusz ánusza a Városligetbe vándorolt. A kép felülnézetből a Ligetet ábrázolja, ahol a tervezett projekt egy pöcegödör Übü királyék emlékére.

magyarnarancs.hu: Az ún. múzeumi negyed?

BL: Az. Eleve nonszensz, hogy azért építsenek egy múzeumi negyedet, hogy a führer a kormányhivatalával felköltözhessen a várba – megalázva a kultúrát. Olyan művészeket tipor ezzel a sárba, mint Csontváry-Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos. Mednyánszky László, vagy akár Veszelszky Béla bácsi... Mindenkit, aki ott van a Magyar Nemzeti Galériában. Ez olyan abszurd, mintha Párizsban François Hollande a Louvre-ba vagy Versailles-ba szeretne költözni, mert Napkirálynak érzi magát. Ez egy baromság, harcolni kell ellene. És én harcolok a magam módján.

magyarnarancs.hu: Ezek után nem tartod furcsának, hogy mégis felkértek? És a képed látható is a Műcsarnokban.

BL: Talán mégsem csak a parókás apród irányítja a kultúrát... Meg is indokoltam levélben N. Mészáros Júliának (a Nemzeti Szalon kurátora – LT), hogy kizárólag ezt a ligetes képemet állítom ki, amely Nemzeti Land Art sorozatom Nemzeti Rend Art című darabja, és a hatalmi erőszak ellen lép fel. N. Mészáros Júlia válaszában azt írta, hogy elfogadják a képet, mivel számos művész lemondta a meghívást, sok fiatal jutott be, lesznek mások is, akik őszinte kritikát fogalmaznak meg.

magyarnarancs: A Nemzeti Land Art sorozat másik darabja a Nemzeti Árnyékszék című kép, amelyen a felcsúti stadion helyén is ugyanaz hatalmas kráter tátong, mint a Ligetben.

BL: Ami eredetileg az Oroszországban lévő Mirnijben van – egy gyémántbánya, amit az Anus Tirannus című képemen festettem meg először. Ez a sorozat első képe.


Anus Tirannus (143x233 cm, olaj-vászon, 2014)

Anus Tirannus (143x233 cm, olaj, vászon, 2014)

 

Aztán ez a kráter került Felcsútra, ebből lett a Nemzeti Árnyékszék, amihez egy szöveget is írtam, egyebek mellett ezt: „Ég a nap hevétől a felcsúti szik sarja, tikkadt kis focisták heverésznek rajta, eltörpülnek a stadion árnyékában, és észre sem veszik, hogy a »Nemzeti árnyékszék« emelkedik a fejük fölé, amelyet a nemzet piócája építtetett a nagy Orbanescu elnök dicsőségére. A nemzet piócája kis KISZ-titkárszerű kukacként kezdte táplálkozását, majd negyed évszázad alatt óriás féreggé szívta magát a magyar emberek vérével, kövér teste ott hempereg az ország kétharmadán, és hímgorillaként veri mellét – Magyarok vagyunk!, Hajrá Magyarország!, Erős Magyarország!”

Nemzeti árnyékszék (100x120 cm, olaj-vászon, 2014)

Nemzeti Árnyékszék (100x120 cm, olaj, vászon, 2014)

 

magyarnarancs.hu: Ez az első olyan képed, ami direkt politizál.

BL: A többi képem legfeljebb rejtve. Most például egy dubaji tériszonyt festek felhőkarcolókkal, a címe: A kőolaj diszkrét bája. De valójában én teljesen apolitikus vagyok. Engem a hülyeség zavar. Nem politizálnék, ha nem látnám a hazámat veszélybe sodródni. Eléggé felkavar ez az egész. Mielőtt jöttél, írtam egy verset. „Übü király, magyar király, vágtat fakó Ladán”...

magyarnarancs.hu: Ez az első olyan képed is, ami nem a valóságosat ábrázolja?

BL: Korábban is kombináltam tájakat, de itt sokkal nagyobb hangsúlyt kap, hogy ez egy hamis valóság, itt az abszurdum realizálódik. És ez most a legnagyobb baj ebben az országban.

magyarnarancs.hu: Nemrégiben két olyan képzőművészeti gesztus is feltűnést keltett, ami szintén ezt az abszurdot ábrázolja, Nagy Kriszta Tereskova Orbán-sorozata, illetve DrMáriás művei. Csakhogy Tereskovát Lévai Anikó tette divatossá, DrMáriás Lázár Jánost ábrázoló képét meg L. Simon László árazta túl – magáncélra, vagyis mintha fordítva sült volna el a dolog. Nem tartasz attól, hogy te is hasonló helyzetbe kerülhetsz?

BL: Sokan támadták őket, pedig mindketten iróniának szánták. Szerintem jól csinálták, nincs ezzel semmi baj. Tapsolok nekik, és röhögök az emberi hülyeségen, hogy pont azok vették meg, akiket ábrázol. De ők portréfestők, ők személyiséget aláznak, én viszont szellemiséget alázok, és ezt valószínűleg nem akarja közülük senki megvásárolni. De nem is tudná. Remélem, hogy a Nemzeti Galéria Modern Gyűjteménye vagy a Ludwig Múzeum jelentkezik majd érte.

magyarnarancs.hu: És ha mondjuk Lázár János vagy Mészáros Lőrinc?

BL: Ők 300 milliárd forintról licitálhatnak rá. A befolyt összeget szétosztanám a szegények között.

Neked ajánljuk