Kiállítás

Az ember, aki ott sem volt

Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr

Képzőművészet

1969. július 20-án landolt az Apollo 11 a Holdon, a sikeres leszállást és a két űrhajós, Neil Armstrong és Edwin Aldrin első sétáját a televízió élőben közvetítette.

A kurátor, Orosz Márton nagyszabású válogatását (legalább száz művésszel és sok-sok dokumentummal) az esemény 50. évfordulója ihlette, de jóval több lett egy szimpla emlékkiállításnál. Az „emberiség nagy lépését” az űrsétáról készült archív film, az asztronauták készítette fényképek nagyításai, illetve az a szöveg „illusztrálja”, melyet Nixon beszéd­írója írt arra az esetre, ha az űrhajósok ott ragadnának a Holdon.

A kultúrtörténeti áttekintésben a Hold-ábrázolások korai és reneszánsz ikonográfiáját (a Hold mindig nő és fejét holdsarló koronázza), holdtérképeket és a Hold meghódításával kapcsolatos, de a történelmi eseménynél jóval korábbi könyveket és filmeket mutat be. Például Jules Verne Utazás a Holdba című 1865-ös regényét, mely Georges Méliès 1902-es, itt is látható, szürreális és pszichedelikus némafilmjét inspirálta, látható Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjének plakátja és egy 1890 körül készült sztereo kép a teliholdról.

A kiállítás címét és fókuszát egy művészeti projekt, a Moon Museum adta. Ez valójában egy alig körömnyi kerámialap, amelybe John Chamberlain, az ötletadó, Forrest Myers, David Novros, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg és (az önmagát meg nem hazudtoló, a Holdnak egy faszalakú firkával üzenő) Andy Warhol egy-egy rajzát vésték, s melyet egy ismeretlen technikus (nevében a holdrasszállás programját beindító elnökre utaló), bizonyos John F. csempészett be az Apollo 12 alkatrészei közé. Tehát már a második sikeres landoláskor, 1969. november 20-án felkerült egy műalkotás a Holdra, amelyet immár legálisan több is követett. Másodikként, 1971-ben a belga Paul Van Hoeydonck kicsiny, embertestet formázó szobra érkezett. A Hold porába fektetett, alumínium plasztika mellé a helyszínen David Scott asztronauta kis táblát helyezett, melyen 14 olyan amerikai és orosz űrhajós neve szerepelt, akik az űrrepülés közben életü­ket vesztették (Az elesett űrhajós). A múzeum névadója – a korai pop munkáinak címét az űr (csillagképek) és az űrkutatás (Lajka kutya) területéről kölcsönző – Vasarely is „feljutott” a Holdra: 1982-ben száz darab szitanyomata utazhatott a Szojuz T–6 fedélzetén. Legközelebb pedig, 2020-ban Lowry Burgess művészeti és tudományos projektje, a Holdmanifesztum juthat fel az égitestre.

A kiállításon külön rész emlékezik meg az 1969 szeptemberében a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kiállítóterében bemutatott tudományos és művészeti tárlatról, ahol az Apollo 11 parancsnoki egysége mellett a többi közt sci-fi és fantasy könyvek szerepeltek, illetve olyan új művészeti irányzatok, mint a kinetikus művészet vagy a sky art. A kiállításnak mégsem ez volt a legnagyobb érdekessége. A kurátor, Wayne Andersen ugyanis olyan ügyetlenül nyitotta ki a talajmintákat tartalmazó kapszulát, hogy a kozmikus por a kezéhez ragadt – ily módon viszont ő volt az, aki bár nem jár ott soha, mégis elsőként érintette meg a Hold felszínét.

A kiállítás kiegészül egy nagyobb magyar anyaggal is, a történelmi esemény hatása alól akkoriban senki sem vonhatta ki magát. Látható néhány fotó Kondor Béla Katasztrófa-sorozatából (1972) az „űrjárművel”, Gyémánt László, Siskov Ludmil, Altorjai Sándor egy-egy festménye, Galántai Györgytől egy hangköltemény, melyhez a Farkas Bertalan holdraszállásának közvetítését tartalmazó hanglemez adja az egyik szólamot. Lakner Lászlótól pedig egy ritkán látott, finom politikai utalással bíró filmet állítottak ki, amelyen egy aprócska és átlátszó golyóba „ültetett” holdjármű mozgását követhetjük nyomon, amint ide-oda gurul egy utcakövekkel körbezárt területen. Értelemszerűen van egy nagyobb blokk Vasarelytől – benne természetesen David Bowie 1969-es Space Oddity című albumának borítójával.

Persze a holdraszállás számos összeesküvés-elméletnek is megágyazott. A kiállítás ezt a vetületet sem mismásolja el – hiszen ironikus és humoros módon sok műalkotás ötlete ezen alapul. A kedvencem Gerhes Gábor Magyar Hold című munkája, amelyen egy műtermi környezetben lefényképezett asztronauta látható, kezében a rendszerváltás után használt magyar zászlót szorongatva.

A kiállítás kezdőpontján két, bizonyos szempontból interaktív mű található. Az egyik a Lakner Antal INERS-sorozatába tartozó szkafander, amely felpróbálható, és így át is élhető, mit érzünk akkor, ha a normál gravitációt megduplázzuk, illetve Aleksandra Mir Az első nő a Holdon (1999) című fotója, melyen egy holdbéli tájon köznapi ruhát viselő fiatal lányok tartják magasba az amerikai zászlót. A mű melletti felhívás arra kéri a látogatót, készítsen képet magáról, amint a mű előtt (s ily módon a műben is) áll.

A kiállítás erénye egyben a hátránya is, hogy olyan hatalmas az anyag, amit szinte képtelenség teljességében befogadni. De próbálkozni érdemes.

Vasarely Múzeum, Bp. III., Szentlélek tér 6.; nyitva: szeptember 22-ig

Neked ajánljuk