kiállítás

Bábképzetek

Németh Ilona színházi bábmunkái

Képzőművészet

Bábművészként, látvány- és jelmeztervezőként Németh Ilona a legendás Orfeo csoport tagja volt, később a Stúdió K lett a bázisa. Igazi színházi ember, akit a Képzőművészeti Főiskoláról orfeós tagsága miatt, politikai okokból rúgtak ki, holott ő maga sosem politizált aktívan.
A politikai vitakörként, különféle művészeti csoportok kísérleti műhelyeként, önképzőkörként működő Orfeo tagjai Malgot István és Fodor Tamás vezetésével a kultúra terepét választották kifejezésül, mert ’68 után úgy ítélték meg, hogy lehetetlen a politikai cselekvés.
A festőnek készülő Németh a Stúdió K-ban bontakozott ki. Ma is aktív tervezőként, alkotótársként lenyűgöző életművet jegyez.

Ám mindez a Műcsarnok minitárlatából épphogy csak sejthető. Van a kiállításnak egy videóinterjúja, ami igazán informatív, de a látszólag esetlegesen, koncepció nélkül kiválasztott előadások bábjai és a semmitmondó, minimál kísérőtáblák nem segítik a megismerést. A kiállítás ajánlószövegében Sándor L. István nagyon izgalmas értelmezési keretet pedzeget, miszerint e tárlat arra adhat alkalmat, hogy Németh Ilonát úgy mutassák be, mint képzőművészt. Az ötlet jó, viszont ebből nem valósul meg semmi. Sok deficitje van a kiállításnak: hiányzik a bábozás mint kontextus, elkélne a színháztörténet részletezése, meg némi magyarázat, miért éppen ezek a bábok szerepelnek a kiállításon, illetve az sem világos, miért nem tüntették fel a fotókon szereplő színészek nevét sehol. És vajon miért nem esik szó a bábkészítés gyakorlatáról, miért nincs adatolva, hogy melyik báb miből készült, milyen technikával, milyen funkcióra? Persze, az sem világos, miért a Műcsarnok alagsorának két kicsi termében van a helye a kiállításnak, mondjuk a Bajor Gizi Színészmúzeum vagy az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum helyett. De a bábok és alkotójuk itt is megkapó élményt nyújtanak.

Műcsarnok, nyitva: szeptember
24-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.