Kiállítás

Betűvetés, házavatás

Túl a tipográfián – A koreai írásrendszer perspektívái; A mi házunk, a mi utcánk

Képzőművészet

Egy nemzet kulturális identitását a lokációja mellett leginkább a nyelv határozza meg, eszerint értelmezhető a Koreai Kulturális Központ (KKK) két időszaki tárlata is. Az egyik a koreai ábécé és írás történetét, változatos interpretációit, míg a másik a Frankel Leó úti székházuk és környéke helytörténeti érdekességeit tárja fel. 

A KKK tíz éve nyitotta meg kapuit a Csörsz utcában, a Frankel Leó út 30–34. szám alatt álló, összesen nyolc szintet magába foglaló épületbe 2019-ben költöztek át.

Innen nézve

A Túl a tipográfián – A koreai írásrendszer perspektívái című kiállítás anyaga a szöuli Nemzeti Hangul Múzeumból érkezett Budapestre. A Koreai Köztársaságban külön múzeuma van a hangulnak, e speciális ábécének, amely 2023-ban lesz 580 éves. A hangul eredetileg egy 17 mássalhangzóból és 11 magánhangzóból álló betűkészlet, amelyet a Csoszon-dinasztia negyedik uralkodója, Szedzsong király (1397–1450) és udvari tudósai alkottak meg a 15. században. Céljuk az volt, hogy egy egyszerűen megtanulható és alkalmazható kommunikációs eszközt hozzanak létre, amellyel csökkenthető az írástudatlanság és a társadalmi rétegek között húzódó szakadék, s kifejezhetik vele függetlenedésüket a Kínai Birodalomtól. A tárlat első felében az ábécé történetét és használatát rögzítő, ún. Hunmindzsongum herje fejezeteit ismerhetjük meg, amelyek felkerültek az UNESCO világemlékezet-listájára is. A Hunmindzsongum előszavában olvasható Dzsong In-dzsi ajánlója a hangul elsajátításáról: „Egy bölcs ember egyetlen reggel során megismerkedhet a hangul betűivel, egy bolond is megtanulja őket tíz nap alatt.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.