Nem tudtuk, hogy mikor született és mikor halt meg, nem tudtuk a születési nevét, és szinte semmiféle ismeretünk nem volt az iskoláiról, családi életéről és művészi pályájáról. Illetve pár morzsa akadt: több Révai-fotó a Kassák Múzeumban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban, vagy a Stiftung Bauhaus Dessau birtokában, továbbá néhány olyan, André Kertész által jegyzett, Párizsban készült fénykép, amelyen Ilka és a lánya, Éva szerepelnek. A kiállítás kurátorai korábban már foglalkoztak valamicskét a művésszel: Cserba Júlia a Magyar származású fotográfusok Franciaországban című könyvében (2019) és E. Csorba Csilla művészettörténész-kutató Magyar fotográfusnők, 1900–1945 című kötetében (2001). Rendelkezésre álltak Révai Éva Csaplár Ferenchez, a Kassák Múzeum első igazgatójához írt levelei és bónuszként Révai Éva művészi hagyatéka, amely az influenszer, modellügynökség-vezető Kajdi Csaba és édesanyja birtokában van. Kajdi nagyanyja ugyanis Révai Éva barátnője volt, idős korában gondozta is őt, sőt maga Kajdi is személyesen ismerte. Ez az anyag, illetve a művész születési nevének feltárása ágyazott meg annak, hogy milyen irányokból érdemes kutatni. A kutatás során régi budapesti szakmai jegyzékeket, cím- és lakójegyzékeket, francia népszámlálási adatokat, kiállítási katalógusokat kellett „átnyálazni”, levéltári adatokat célzottan kikérni (illetve külföldről elkérni), személyes emlékeket adatokkal alátámasztani, régi újságokat átnézni.
A biztosabb megélhetés
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
