TAVASZI PROGRAMAJÁNLÓ - Kiállítás

Egy nyomozás története

Hiányzó tekintet – Révai Ilka elfeledett életműve

Képzőművészet

Amikor bő két éve ifj. Botár Olivér felvetette a kiállítás ötletét, még a szakmabeliek sem tudtak szinte semmit Révai Ilkáról, azon kívül, hogy ő készítette el 1917-ben az egyik legismertebb, kivételesen erős és markáns Kassák-portrét.

Nem tudtuk, hogy mikor született és mikor halt meg, nem tudtuk a születési nevét, és szinte semmiféle ismeretünk nem volt az iskoláiról, családi életéről és művészi pályájáról. Illetve pár morzsa akadt: több Révai-fotó a Kassák Múzeumban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban, vagy a Stiftung Bauhaus Dessau birtokában, továbbá néhány olyan, André Kertész által jegyzett, Párizsban készült fénykép, amelyen Ilka és a lánya, Éva szerepelnek. A kiállítás kurátorai korábban már foglalkoztak valamicskét a művésszel: Cserba Júlia a Magyar származású fotográfusok Franciaországban cí­mű könyvében (2019) és E. Csorba Csilla művészettörténész-kutató Magyar fotográfusnők, 1900–1945 című kötetében (2001). Rendelkezésre álltak Révai Éva Csaplár Ferenchez, a Kassák Múzeum első igazgatójához írt levelei és bónuszként Révai Éva művészi hagyatéka, amely az influenszer, modellügynökség-vezető Kajdi Csaba és édesanyja birtokában van. Kajdi nagyanyja ugyanis Révai Éva barátnője volt, idős korában gondozta is őt, sőt maga Kajdi is személyesen ismerte. Ez az anyag, illetve a művész születési nevének feltárása ágyazott meg annak, hogy milyen irányokból érdemes kutatni. A kutatás során régi budapesti szakmai jegyzékeket, cím- és lakójegyzékeket, francia népszámlálási adatokat, kiállítási katalógusokat kellett „átnyálazni”, levéltári adatokat célzottan kikérni (illetve külföldről elkérni), személyes emlékeket adatokkal alátámasztani, régi újságokat átnézni.

A biztosabb megélhetés

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.