Természeti katasztrófákat, mélytengeri felvételeket, légi és közúti baleseteket, merényleteket, a teljesítőképesség határát tesztelő, heroikus tetteket „bemutató” – tévéfelvételekből kimetszett – állóképeit sorozatokba rendezte. Ezek, bár látszólag valóságosnak hatnak, szinte minden esetben felfedik konstruált mivoltukat. Míg ma a mesterséges intelligencia „képekből” (bináris jelekből) generál új képeket, Szabót (mint egy korát megelőző, a szó jó értelmében vett fabrikáló MI-t) a mások „fényképezte” látvány újrateremtése izgatta, s házilag barkácsolt hozzá kicsiny színpadokat, terepasztalokat, maketteket (modelleket). Míg a korai művei közt nem minden esetben teljesen egyértelmű a „csalás”, 2008 körül a művész több esetben is láthatóvá tette a modellvilágot.
A húsz művet bemutató kiállítás munkáinak többsége eddig nem volt kiállítva; ezek a 2008 és 2012 között készült alkotások most kiegészülnek pár 2024-es művel. (A válogatásból érthető módon kimaradtak Szabó 2016 és 2021 között készült, eddig szintén nem nagyon látható „monokróm” fényképei.) A művek közös jellemzője, hogy nem egy már létező képet „imitálnak” újra, hanem a jelenség (villámlás, vulkánkitörés) látványát teremtik meg mesterséges körülmények között. S bár van a bemutatott munkáknak egy sorszámozott rendje, maga a kiállítás installálása ezt némileg felülírja. Azzal ugyanis, hogy az első egység (videóloopok) után rögtön az utolsó művel (Werk) szembesülhetünk, világossá válik, hogy a kiállítás fókuszában a képalkotás folyamatának, a kísérletezés lépéseinek a feltárása, illetve bemutatása áll.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
