Kiállítás

Az illúzió feltárása

Szabó Dezső: Jelenség

Kritika

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Természeti katasztrófákat, mélytengeri felvételeket, légi és közúti baleseteket, merényleteket, a teljesítőképesség határát tesztelő, heroikus tetteket „bemutató” – tévéfelvételekből kimetszett – állóképeit sorozatokba rendezte. Ezek, bár látszólag valóságosnak hatnak, szinte minden esetben felfedik konstruált mivoltukat. Míg ma a mesterséges intelligencia „képekből” (bináris jelekből) generál új képeket, Szabót (mint egy korát megelőző, a szó jó értelmében vett fabrikáló MI-t) a mások „fényképezte” látvány újrateremtése izgatta, s házilag barkácsolt hozzá kicsiny színpadokat, terepasztalokat, maketteket (modelleket). Míg a korai művei közt nem minden esetben teljesen egyértelmű a „csalás”, 2008 körül a művész több esetben is láthatóvá tette a modellvilágot.

A húsz művet bemutató kiállítás munkáinak többsége eddig nem volt kiállítva; ezek a 2008 és 2012 között készült alkotások most kiegészülnek pár 2024-es művel. (A válogatásból érthető módon kimaradtak Szabó 2016 és 2021 között készült, eddig szintén nem nagyon látható „monokróm” fényképei.) A művek közös jellemzője, hogy nem egy már létező képet „imitálnak” újra, hanem a jelenség (villámlás, vulkánkitörés) látványát teremtik meg mesterséges körülmények között. S bár van a bemutatott munkáknak egy sorszámozott rendje, maga a kiállítás installálása ezt némileg felülírja. Azzal ugyanis, hogy az első egység (videóloopok) után rögtön az utolsó művel (Werk) szembesülhetünk, világossá válik, hogy a kiállítás fókuszában a képalkotás folyamatának, a kísérletezés lépéseinek a feltárása, illetve bemutatása áll.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.