Képzőművészet

Hogy fellép Boban Markovic zenekara + a Kispál és a Borz, az egy dolog. Én annak is hírét vettem, hogy az Aba Napokon potyán mérik a rétest, és megnyílnak a borpincék is, hasonló árfekvésben. Hmm. Túrós rétes, mákos rétes, meggyes rétes, ennek a fele sem tréfa, csak úgy porzott az M7-es alattam.

Az idei nem nagyon különbözött a tavalyitól: volt egy vörös szőnyeg, egy fesztiválpalota, huszonhárom versenyfilm és vagy harmincezer hivatalos akkreditációval bíró résztvevő, közöttük hatszáz fotós és mintegy háromezer újságíró. Mindenki tette a dolgát: a vörös szőnyeget már 9-én leterítették, a sztárok 10-étől szorgalmasan sétálgattak rajta, a fotósok megszállottan kattogtattak rájuk, az újságírók pedig megírták az egészet. Állítólag voltak valahol filmek is, de azokat nem nagyon láttuk, amit tudni kellett róluk, fel-felcsipegettük az interneten.

Fődíj Káldy László: A robogós ember

A város még 1977-ben vásárolta meg a Régi Zsinagógát azzal a céllal, hogy a szükséges felújítások után kulturális létesítményként működjön. A felújítás azonban elmaradt, az épület a kilencvenes évek elejéig gyakorlatilag üresen állt, állapota tovább romlott. Ekkor fedezte fel a MASZK (Magyar Alternatív Színjátszó Központ) Egyesület, amely éppen befogadószínháznak alkalmas épületet keresett. Az önkormányzat akkor hozzájárult a használatbavételhez, de a végleges használati jogot illető döntést bizonytalan időpontra halasztotta. A várakozás gyümölcse: tavasztól a Városi Ifjúsági Ház Kht.-é a jog, ők döntik el, ki használhatja ideiglenesen, a MASZK pedig sokévi sikeres működtetés után pályázhat, ha van kedve.

Értesüléseink szerint néhány héten belül nálunk is megjelenik A kommunizmus fekete könyve, amely eddig nem egy vihart kavart. Az esemény alkalmából történészkonferenciát rendezett a XX. Század Intézet: számos, feltűnően decens és informatív (sok esetben a már eddig ismert részleteket összefoglaló) előadás mellett meghallgathattuk a főigazgató asszony tárgyhoz kevéssé kapcsolódó önapológiáját is, de hát ezt már úgyis.

Ki tudja, jó ötlet-e pár nap alatt letudni az elkövetkezendő év francia filmtermését. Merthogy erről van szó, forgalmazó áll már majdnem mind a nyolc film mögött, és ha még emlékszünk, tavaly se volt ez nagyon másképp. Elsősorban közönségfilmeket vetítettek most is, bár aki tehette, megpróbálta velünk elfeledtetni ezt - ezek a franciák már csak ilyenek, és mi is így szeretjük őket.

"Mulatságosnak találta, nevetségesnek és rettenetesnek, felháborítónak és szomorúnak, tragikusnak és gyalázatosnak s da capo mulatságosnak, hogy épp április negyedikére tisztogatja a ház elejét: hogy ne érje szó azt."

A mai ír filmben már első látásra tetten érhető az utóbbi évek célirányos állami támogatásának hatása. Egész filmhetet sikerült megtölteni díjnyertes, világpiacbarát filmekkel, melyek estéről estére telt házas közönséget vonzottak a Művész mozi nagytermébe. A mezőnyhöz tartoztak persze a már befutott ír rendezők külföldi pénzből, sztárokkal készült művei, de Alan Parker vagy Angelica Huston ír földön forgatott munkái is. Mellesleg a még problémásabban kategorizálható angol filmet leszámítva nyilvánvaló, hogy egy európai országba sem fektetnek ennyit az amerikaiak. Ami egyrészt érthető, hiszen az írek az utóbbi évtizedben így vagy úgy évről évre jelen voltak a szórakoztató és egyben tartalmas filmek piacán, ám a most bemutatott filmek tanulsága szerint néha túlságosan is világos, milyen ízlésnek kellene cserébe megfelelniük.

Azért nem a dátumváltásé, mert az Y2K-hisztéria kamu, az éhező számítógép-programozók, a csőd szélén álló biztosítótársaságok és az eladósodott high-tech tanácsadók megsegítésére rendezett nagyszabású jótékonysági esemény, bár PR-fronton biztos, hogy lenyomta a nyílt forráskódú Linux operációs rendszer áttörését és a Microsoft antitrösztperét is, a NASA bénázásáról nem is beszélve.

. .

Azért még idejében szólunk. Jelen októberünk szerencsés hónap, megjelenésünkhöz képest is van még benne három hétvége, hogy a nemzeti ünnepről már ne is szóljunk, leginkább azért, mert a párkányi vásár egyik napjára esik, s e hír egy tor konkrét kihagyására buzdít, a három közül, ugye.

The Second (A másodperc / a második: időalapú művészet Hollandiából) - Kortárs Művészeti Múzeum

A magyar némafilmek kilencvenöt százaléka és az 1945 előtt készült hangosfilmek huszonöt százaléka nyomtalanul eltűnt, megsemmisült, vagy talán még mindig felfedezetlenül hever valamelyik belvárosi padláson, átadva a bomlásnak nyersanyagát. Számos, Budapesten indult és később világsztárrá vált színész, így Gaál Franciska emléke is sajnos így veszett homályba.