Szeged, Régi Zsinagóga: új bonyodalmak

  • Orosz Ágnes
  • 2000. május 18.

Képzőművészet

A város még 1977-ben vásárolta meg a Régi Zsinagógát azzal a céllal, hogy a szükséges felújítások után kulturális létesítményként működjön. A felújítás azonban elmaradt, az épület a kilencvenes évek elejéig gyakorlatilag üresen állt, állapota tovább romlott. Ekkor fedezte fel a MASZK (Magyar Alternatív Színjátszó Központ) Egyesület, amely éppen befogadószínháznak alkalmas épületet keresett. Az önkormányzat akkor hozzájárult a használatbavételhez, de a végleges használati jogot illető döntést bizonytalan időpontra halasztotta. A várakozás gyümölcse: tavasztól a Városi Ifjúsági Ház Kht.-é a jog, ők döntik el, ki használhatja ideiglenesen, a MASZK pedig sokévi sikeres működtetés után pályázhat, ha van kedve.
A város még 1977-ben vásárolta meg a Régi Zsinagógát azzal a céllal, hogy a szükséges felújítások után kulturális létesítményként működjön. A felújítás azonban elmaradt, az épület a kilencvenes évek elejéig gyakorlatilag üresen állt, állapota tovább romlott. Ekkor fedezte fel a MASZK (Magyar Alternatív Színjátszó Központ) Egyesület, amely éppen befogadószínháznak alkalmas épületet keresett. Az önkormányzat akkor hozzájárult a használatbavételhez, de a végleges használati jogot illető döntést bizonytalan időpontra halasztotta. A várakozás gyümölcse: tavasztól a Városi Ifjúsági Ház Kht.-é a jog, ők döntik el, ki használhatja ideiglenesen, a MASZK pedig sokévi sikeres működtetés után pályázhat, ha van kedve.

Egy alapos állapotfelmérés után többek között sor került a tetőszerkezet és a homlokzat helyreállítására, és körvonalazódott, hogy az épületet úgy 250 millióból lehetne egész évben üzemelő kulturális intézménnyé alakítani, mivel fűtés híján eddig csak a nyári időszakban lehetett használni. Az előadásokhoz

a MASZK

maga vezetett be áramot, közben karbantartást és kisebb felújítási munkákat is végeztek. Művészi és szervezői tevékenységük nyomán pedig a Régi Zsinagóga már a kezdetektől egyedülálló modern művészeti központként működött. Mindenekelőtt nekik köszönhető, hogy már tíz éve minden nyáron újító szellemű színtársulatok mutatkoznak be a Thealter nevű fesztivál egy hete alatt, ami a valóságban jóval több, mint Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója. Független filmek, koncertek és képzőművészeti kiállítások ugyanúgy részei a programnak. Az utóbbi években a fesztiválnak külön napilapja is megjelent. A nyár fennmaradó részében az Alterra Kortárs Előadó Központ keretein belül lépnek fel társulatok és zenészek. Az egyesület egy egyetemi színházi csoportból alakult, ma pedig már más produkciók menedzselésével is foglalkoznak, könyveket, CD-ket adnak ki, és 1997-ben a Mediawave-vel közösen megindították a Zsinagóga-lánc programot, ennek keretein belül négy ország városaiban (Győr, Szeged, Nagykanizsa, Kolozsvár, Szabadka, Somorja) a zsinagógák rendbetételét és a szegedi minta szerinti működtetését tűzték ki célul. Az utóbbi pár évben tevékenységüknek nem sokkal több mint felét fedezték pályázati pénzből. Ennek két százalékát adta a város pezsgő kulturális életére egyébként igen büszke szegedi önkormányzat, az erkölcsi támogatás mellett természetesen. Utóbbi időben ez is mintha kezdene megkopni. Martinkovics Katalin, az egyesület vezetője szerint ők már a kezdetektől szerettek volna egy megoldást találni, amely több évre biztosítja nekik a zsinagóga használatát - ami a programszervezést és a felújításra való pályázást is megkönnyítené -, de soha nem kaptak rá alkalmat, hogy terveiket teljes egészében az illetékesek elé terjesszék. Amikor

az épület

használati joga a Nemzeti Színházhoz került, még nem sok változott, mivel ők nem tervezték a hasznosítását, illetve amennyiben igen, azt a MASZK-kal együttműködve jól meg tudták oldani. Az egyesület viszont nem ment bele, amikor tavaly ősszel valaki azzal kereste meg őket, hogy divatbemutatót szeretne rendezni az épületben, akár fizetség fejében is. Erre az illető elment az önkormányzathoz, és tőlük megkapta az engedélyt. A rendezvény rossz visszhangja miatt ez az incidens utóbb szerepet kapott annak indoklásában, hogy tavasztól miért kerül a zsinagóga a Városi Ifjúsági Ház Kht. tartós használatába. Martinkovics Katalin elmondta, hogy mikor Ványai Éva alpolgármestertől megkérdezték, hogy miért nem hajlandó meghallgatni az ő terveiket is a végleges döntés előtt, az alpolgármesternő nem hivatalosan biztosította róla, hogy nem szeretik őket annyian ebben a városban. Jelenleg tehát az épület az ifjúsági ház felügyelete alá tartozik, mert a határozat szerint olyan szervezetet kerestek, amely az épülettel kapcsolatos teendőket és a felmerülő költségek és bevételek kezelését is el tudja látni. Ez még nem zárná ki a MASZK-ot, a Narancs kérdésére Ványai Éva annyit fűzött hozzá, hogy az ifjúsági házra a tevékenysége és gazdálkodása miatt esett a választás. Az ifjúsági ház igazgatónője, Szemenyei Sarolta nem említett ugyan semmilyen önálló programtervet, ehelyett jövőre pályázatot fognak kiírni, amit természetesen a MASZK is megnyerhet - tette hozzá, miközben a felújításhoz is pályázzák a pénzeket. A MASZK viszont egymaga vállalná, hogy öt éven belül előteremti a teljes felújításhoz szükséges 250 millió forint háromnegyedét, és ezt többször is megpróbálta a városvezetés tudtára adni, de beadványukkal csak

a kulturális bizottságig

jutottak. Ványai Éva mindenesetre tagadja, hogy bármi ilyenről szó lett volna.

Időközben kinyitott a Szeged Plaza, így a belvárosi mozik közül a nemrég felújított Korzót a tervek szerint a közeljövőben a Szegedi Kortárs Balett állandó műhelyévé és befogadószínházzá alakítják, a vezetők pedig már jelezték, hogy a MASZK-ot is szívesen látják majd. Az viszont legalábbis kérdéses, hogy ha a MASZK esetleg mégiscsak maradhatna a Régi Zsinagógában, el tudja-e tartani a város egyszerre mind a két intézményt.

Orosz Ágnes

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.