a kurvák és a Dogma
Világos, hogy ebből Lars Von Trier nem maradhatott ki, még ha nagy sajnálatunkra nem is a cannes-i fődíjas, egyébként kifejezetten anti-Dogma művével (Táncos a sötétben) képviselteti magát, hanem a tavalyelőtt már vetített, sok szempontból erősen vitatható Idiótákkal. A blokkot a Trier-filmekből (is) ismerős francia Jean-Marc Barr Szeretők című filmje, illetve a hamarosan a mozikban is látható Mifune kerekíti ki. Utóbbi, a kifogástalan színészi alakításokkal együtt, elődeihez képest valójában egy derűs kis film, szemet gyönyörködtető színvilággal, amolyan Dogma-light. Négy teljesen különböző ember, két testvérpár, közöttük egy luxusprosti áll a középpontjában, akik a véletlen folytán soha nem várt módon egymásra találnak, a Születésnappal ellentétben tehát a család de- helyett rekonstruálódik. Időközben a mozgalom már a kontinensen túl is szedi áldozatait, New York-i követői közé tartozik nem túl meglepő módon például Richard Linklater, akik három társával nemrég arra szövetkezett, hogy a kiáltvány szellemében és 150 000 dollár alatti költségvetéssel készítenek filmeket a következő Sundance-re. Amos Kollek nem volt köztük, mégis mindkét filmje, mely idáig eljutott hozzánk, a Sue és most a Fiona magukon hordozzák egy Dogma-film ismérveit. Bár összhatásban elődje mögött marad, a Fiona a fesztivál némely legmegrázóbb képsorát tálalja, a nagyvárosi pokol már emészthetetlen szeletét. Az Anna Thomson alakította két karakter, a magányos munkanélküli és a kábítószeres prostituált között valójában nem sok a különbség. Kollek képsorait esetlegesen pakolja egymás mellé, a történések előzményeit gyakran nem mutatja, ezzel is megfosztva abszolút jelentőségüktől hősnői életében az egyes eseményeket.
A mezőny nemzeti összetétele
nagyjából tükrözi az uralkodó fesztiváltrendeket, az angolszászok mellett eltéveszthetetlenül jelen van a Távol-Kelet és Irán, viszont feltűnően visszaszorultak a franciák, idén jobbára Erick Zonca (Élet, amiről az angyalok álmodnak) új filmje és egy újabb botrányfilm, a Dugj meg! képviseli őket. Utóbbi, egy pornó közeli Thelma és Louise-történet - ahogy az lenni szokott -, elég vegyes fogadtatásban részesült, ahol vetítették, ennek ellenére a tavalyi tapasztalatok alapján nem kétséges, hogy az egyik hot ticket lesz majd. Az amerikai filmek mezőnyéből az egyik biztos befutó maga az Amerikai film, Tom DiCillo Csapnivalója óta nem készült ennyire élvezhető munka az elsőfilmezés nehézségeiről, pedig ez önmagában nem nevezhető sikerágazatnak. Szerencsére a Coppola lány is jobban rendez, mint játszik (Keresztapa III.), bemutatkozása, az Öngyilkos szüzek a fesztiválközönségek kedvence lett világszerte.
Előreláthatólag
a játékfilmes kínálat
is hozza a színvonalat, az animációt ismét a Quay fivérek és a japán csodának tartott Miyazaki képviseli A vadon hercegnőjével, a dokumentumfilmek között a kötelező Berlin-portré mellett két komolyabb hangvételű, korrekt alkotás (Pripjat, 175. paragrafus) kapott helyet, továbbá zenei ihletésű darabok a megszokott mennyiségben. Kezdve egy saját szemszögből rögzített pokoljárással a kilencvenes évek alternatív zeneiparának bugyraiban (Amikor a nyúl viszi a puskát), de nem maradhat ki egy aktuális lenyomat a rave-kultúra pillanatnyi állásáról (Fiatalok az éjszakában), illetve egy-két rövid életű, ám annál dekadensebb punkegyüttes pályájának felvázolása (Szenny és Düh - Sex Pistols, Benjamin Smoke - Smoke). Persze zenéről szól valahol a Downtown 81 is, hisz többek között a rap születésének idején járunk, ahogy követjük Jean-Michel Basquiatot, az ultralaza graffitiművészt ezen a nemrég előásott, korabeli felvételekből összeállított időutazáson, egy olyan korszakban, mikor még Blondie volt az isten, Basquiat meg közben Keith Haringgel és Madonnával lógott, és utóbbiakat a Hudsonon túl kutya sem ismerte. Most bezzeg az kerlund klipösszeállítás szélesvásznon hozza kedvenc dívánkat, természetesen az utolsó két legjobb videójában, és még az ügyeletes boytoy legújabb filmje (Blöff) is műsoron van. Ami még a keresztpromóció nélkül is a másik hot ticket lenne alighanem.
Orosz Ágnes
Titanic Filmjelenlét Fesztivál, október 5-15.; Toldi, Örökmozgó, Kossuth
