"A legtöbb dalt Yankele Herszkowicz írta, igazi utcai dalköltő. Az előadás elején és végén hallható a gettó egyik túlélőjének éneklése. Nem Herszkowicz az, tőle nem találtunk eredeti hangfelvételt. Az 1970-es években halt meg. Hazament Lengyelországba, és öngyilkos lett. A fiával sokat beszél-gettünk, ő mostanában halt meg Lódzban. Herszkowicz bámulatos dalokat írt. Ha csak egyszer hallgatod meg a programot, fel sem foghatod a szövegei összes jelentésrétegét. Mondok egy példát. Egyik leghíresebb dala Khayim Rumkovskiról szól. Ezt a zsidó férfit a németek tették meg a gettó vezetőjének. Valósággal megrészegült saját hatalmától. A gettó császárának nevezte magát. Élet és halál ura volt. Herszkowicz azt énekli, hogy éljen száz évig. A zsidó hagyomány szerint ez valójában úgy hangzana, éljen százhúsz évig. Ha tehát valakiről azt mondják, hogy száz évig éljen, akkor azt kívánják, hogy haljon meg húsz évvel korábban. Majdnem minden sorában van valami ilyen tréfa."
A több mint hatvan évvel ezelőtti lódzi gettó sajátos viszonyaiba a zongorista, harmonikás Alan Bern szavai vezetnek be a Brave Old World budapesti koncertje után. A Művészetek Palotája Posztklezmer fesztiválja alkalmával (a Klezmatics és a Danubia Szimfonikus Zenekar közös estje és a Cracow Klezmer Band fellépése között) az 1989-ben alakult Brave Old World mutatta be Dus gezang fin geto Lodzh - Song of the Lodz Ghetto című műsorát. Nem véletlenül áll a címben egyes számban a dal szó: a songok egy része született csak a lódzi gettóban, akadnak mellettük régebbiek és újabbak, s a zenekar saját kompozíciói is elhangzanak a műsorban, mely így több a gettó dalainak gyűjteményénél: önmagában kerek ciklus, egy embertelen kor megkapó emlékműve.
A lódzi gettó túlélőivel a jeruzsálemi Héber Egyetem zenetudósa - maga is egy ottani túlélő lánya -, Gila Flam készített interjúkat a 80-as években, kutatása eredményeit Singing for Survival című kö-tetében tette közzé, majd a teljes anyagot odaadta barátainak, a Brave Old World tagjainak, tud-nának-e kezdeni vele valamit. Ez 1990-ben történt.
"Eleinte mi is zenetörténészként közelítettünk hozzájuk, a történetileg lehető legakkurátusabb módon akartuk reprodukálni őket - mondja Alan Bern. - De ezzel két probléma akadt. Egyrészt túl intellektuális lett az előadás, miközben ez a zene olyan szituációban született, amit a normális élet szükségleteinek szélsőséges hiánya határozott meg. Ezért tehát emocionális mélységek elérésére kellett törekednünk. Másrészt viszont a színpadon állva nem lehetséges autentikusan visszaadni a gettó élményét. A művészi alkotás létrehozása érdekében a zenéhez fűződő saját kapcsolatunkon kellett dolgoznunk. Elkezdtük beletenni önmagunkat a zenébe. Végül odáig jutottunk el, hogy a darab arról szól, amilyen viszonyt a Brave Old World alakított ki önmaga és az alapanyag között. Sem erkölcsi tanmesét mondani, sem morális igazságot tenni nem akartunk, csak azt akartuk elérni, hogy az előadásból kijöjjenek az emberek korabeli élményei, konfliktusai, érzései."
A jiddisül nem értők dolgát a CD-n angol és német fordítás könnyíti meg, s erre szolgáltak volna a pesti előadáson vetített magyar dalszövegek is, ha sikerült volna szinkront tartani az énekléssel. A hangulat persze így is átjött, bár a lábjegyzetet kívánó összes finomság átadásához a pontos feliratozás is kevés lett volna - még egy példa a korábban említett Herszkowicz-dalból:
"A szám elején az áll, hogy a zsidók meg vannak áldva Khayimmal. Ugyebár Khayim Rumkovskinak hívták a pasast. Chaim ugyanakkor azt jelenti: élet. Itt ez kettős értelemben szól. Meg vagyunk áldva Rumkovskival - ez épp az ellenkezőjét jelenti, hogy tehát meg vagyunk átkozva vele. Ráadásul a jiddisben az Élet Háza kifejezés a temetőt jelenti, a halottak lakhelyét. És ez csak a dal eleje, így megy ez végig. Ebben igazán az az érdekes, hogy ez nem színházi vagy kabaréműsor, hanem eredeti utcai repertoár. Herszkowiczról több fotó is van, ahogy dobozokon áll, körülötte vagy száz néző - ezért is ugrott Michael (Alpert hegedűs, énekes, dobos) a színpadon arra a kis emelvényre; a darabnak ez a pillanata egyfajta fotó. Herszkowicz nagyon kritikus hangon énekelt a gettó vezetéséről, és ott ezt mindenki értette. Rumkovski mégis engedte. Pedig abban a gettóban semmiféle demokrácia nem létezett. Rumkovski Auschwitzba küldte a bírálóit. Aki megsértette, aki ellene volt, hamar a következő vonaton találta magát. De ő is Auschwitzban végezte, az utolsó vonattal ment. Számos történet szól róla. Az egyik szerint élve vetették a tűzbe."
Művészetek Palotája, június 30.
