Fodor Géza (1943-2008)

  • Csáki Judit
  • 2008. október 16.

Képzőművészet

Most még a hiány, a döbbenet, a fájdalom, nem a leltár; később jön el az ideje az élet és mű számbavételének. A legsűrűbb színházi hónap elején halt meg Fodor Géza - és most minden este elevenen hiányzik az Operából, a MűPából, a Zeneakadémiáról, a színházból. És mi, maradók minden áldott este arról beszélünk, kinek hogyan és mennyire hiányzik - erről beszélünk minden este, míg el nem sötétül a nézőtér. Csáki Judit

Most még a hiány, a döbbenet, a fájdalom, nem a leltár; később jön el az ideje az élet és mű számbavételének. A legsűrűbb színházi hónap elején halt meg Fodor Géza - és most minden este elevenen hiányzik az Operából, a MűPából, a Zeneakadémiáról, a színházból. És mi, maradók minden áldott este arról beszélünk, kinek hogyan és mennyire hiányzik - erről beszélünk minden este, míg el nem sötétül a nézőtér.

Ez még a megrendülés ideje, nem az elszámolásé; később nézzük meg, hogy áll a tartozik-követel. Akkor majd összekötjük Petri Györgyöt Mozarttal - és rájövünk, hogyan férnek meg egyetlen élet művében. Később majd összegyűjtjük emlékeinket, összeverődünk mind: színháziak, muzsikusok, dramaturgok, színészek, rendezők, kritikusok, írók, költők, filozófusok, esztéták, és letesszük egy nagy tiszta helyre, amit tőle kaptunk; te jó ég, hová fogunk mind elférni, és hová fog ez mind elférni...?

Tanítványok - tán ők vannak a legtöbben. Nemcsak a bölcsészkaron és a színművészetin, nemcsak a Katonában és az Operában, nemcsak a Muzsika, a Színház, az ÉS meg a Holmi holdudvarában, hanem szanaszét; és nemcsak formális igaziak, az iskolapadból, hanem tényleges igaziak is, a munkából. Hogyan is vezethető le a nyitányból Mozart Don Juanjában a drámaiság megsokszorozódott súlya; hogyan érthető meg Csehov drámáiban az első három felvonás egymáshoz szerkesztettsége a negyedikből; hogyan kapcsolja össze Purcarete színházi világképe a Troilus és Cressidát a Gianni Schicchivel - aki tudja a választ, az Fodor Gézától tanulta.

Kollégák - sokan vannak ők is. Például azok, akik huszonhat évvel ezelőtt vele együtt alapították a Katona József Színházat; közülük többen már nincsenek is ott. De mind mint valami szilárd talapzatra, úgy támaszkodtak arra, amit jobb szó híján most dramaturgnak nevezek - ha lenne jobb szavam, a mérce, a hitelesség, a megbízhatóság, a tekintély környékén remélném föltalálni. De ugyanez a hideg-ronda szó, a kolléga jelöli például azokat is, akik tizenkilenc évvel ezelőtt vele együtt alapították a Holmit, melynek érdemei és a lapok közt kiküzdött előkelő helye ugyancsak elválaszthatatlan Fodor Géza szerkesztői személyiségétől. Ahol az ő szavazata is csak egyet számított, ha cikkek közléséről volt szó; egyet számított, de sokat ért. És kollégák, akik sok évig együtt tanítottak vele a bölcsészkaron vagy a színművészetin, és közben majdnem annyit tanultak tőle, mint a diákok. És kollégák a lapoknál, szerkesztők és újságírók, akik kicsit jobban figyeltek saját mondataikra, gondolataikra, érveikre, ha előbb Fodor Géza valamelyik írásával volt dolguk.

Ismerősök - akik sajnálják, hogy nem voltak közelebbi ismerősei, tanítványai és kollégái; de mit tegyünk, nem voltunk egyik sem. Nekünk - mert közéjük tartozom én is - a köztér maradt, a színházi előcsarnok, az alkalmi találkozások, amikor lehetett kérdezni, lehetett mondani, mert figyelt, válaszolt, kijelentett, beszélgetett. Súlya minden szónak, mögötte gondolat.

Fodor Gézával nem lehetett - nem illett, nem volt szokás - a semmiről beszélni, felületes csevegést folytatni; meg kellett gondolni kétszer, mit is mondjunk, és hogyan. Mint egy vizsgán: jól akartunk szerepelni, jól kérdezni, jól válaszolni. És meg kellett gondolni kétszer azért is, mert amit ő mondott, muszáj volt komolyan venni, mert annak súlya volt, tömege és huzata. Humora is volt meg humorérzéke is, de nem bonmot-kban beszélt, nem poénra futtatta ki gondolatmeneteit, hanem makacsul és régimódian beszélgetett, fontos dolgokról.

Ezeket a fontos dolgokat, ezeket előbb-utóbb össze kell szedegetni, végig kell gondolni. Meg kell nézni újra a könyveit, a kötetben meg nem jelent rengeteg, tényleg rengeteg írást, a színházi műsorfüzetekben megjelent mini esszéktől kezdve a nagy tanulmányokig, és összerakni belőlük a megannyi alapvetést - mert hogy színház, zene és irodalom tárgykörében alapvetésekről, a mélyrétegek feltárásáról van szó, az nem kétséges. És akkor egymás mellé kell állítani szép sorban, mint a cölöpöket a vízben, és át lehet kelni majd a folyón.

Gondos és munkás ember volt - tényleg, ezt még, ezt a munkához való... nem is hozzá-, hanem beleállást, a tervezést, a feladatok mérlegelését és akkurátus elvégzését, ezt el kellett volna még tanulni tőle, de mit csináljak, ehhez nem voltam elég közel, meg késő is van már, de a könyvekkel kibélelt otthon-munkahely legalább megvan, ha méreteiben csekélyebb is. Tényleg: ennyi könyvet ilyen gondosan szervezett halmazokban én még nem láttam, mint az ő lakásában - ehhez szenvedély kellett, ebben szenvedély tárgyiasult; a Fodor Géza szenvedélye tárgyiasult. És a barátjától tudom - barátja nagyon kevés volt, Várady Szabolcs a legjobb és legközelibb -, hogy amikor egyszer mégis rászánta magát, hogy a hétköznapi élhetőség reményében néhány száz könyvet kiselejtez a roskadozó polcokról, hamarosan azokat is elkezdte visszavásárolni...

Olvasta-e, látta-e, hallotta-e - és akkor én, mint az őrült, rohantam olvasni, látni meg hallani. Mit szól hozzá - és akkor törtem a fejem erősen, hogy szólni tudjak, hogy úgy tudjak szólni...

Mert lábujjhegyre akart állni az ember, ha Fodor Gézával volt dolga; futni a legjobb formáját, kihozni a maximumot, meghaladni önmagát. Mostantól ezt valahogy máshogy kell megoldani - nélküle. Egy Fodor Géza alakú hiánnyal az életünkben.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.