Képzőművészet

Becsületes kocsmazeneként a hatvanas években terjedt el az ír. A falusi daloknak e városi formája hangszeres kíséretet: gitárt, bendzsót, harmonikát kapott az első madarak, az Amerikából hazatért Clancy Brothers és a Dubliners feltűnésével. Az 1962-es évjáratú Dubliners még ma is működik, legendás énekesei, Luke Kelly és Ronnie Drew híján is megtöltötte ´98 őszén a PeCsa szabadterét, a dalai ugyan már arról szóltak, hogy nincs mit tenni, a Dubliners felett eljárt az idő. A nemkülönben vén róka Chieftains, noha a leghíresebb tradicionális ír zenekarként tartandó számon, a maga módján éppoly úttörő volt a hatvanas években, mint a Dubliners. Seán " Riada baráti köre azzal a szándékkal állt össze, hogy miközben épp a vokális muzsika dívott, feledésbe merülő hangszerekkel instrumentális zenét játsszon, továbbá a pubokkal szemben a koncerttermeket részesítette előnyben. A Chieftains újra divatba hozta azt a zenét, amely már kiment a divatból - nagyjából erre hivatkozva nevezte ki a Melody Maker 1975-ben az év zenekarának, a Rolling Stones és a Led Zeppelin előtt. Az ezt követő huszonöt évet jelentős számú aranylemez és Grammy-díj súlyosbította, de a world music történetébe inkább konceptalbumaival és a tradicionális muzsika határainak tágításával írta be magát a zenekar. Az írországi mellett sokat köszönhet neki a bretagne-i és a spanyolországi (Celtic Wedding, illetve Santiago albumok) kelta tradíció, de éppily fontos a nyitottsága a pop-rock sztárok (Sting, Van Morrison, Tom Jones, Sinead O´Connor, Marianne Faithfull) és a különféle nemzetiségű népzenészek (Carlos Nunez, Ry Cooder, Los Lobos) előtt.

Azt, hogy mitől is független a független filmes vagy a független film - talán még egymástól is -, hagyjuk inkább, lehetetlen a zárt meghatározás. Mondjuk a megrendelői háttértől, elvárásoktól mindenképpen. Aztán ettől kezdve már minden lehetséges - ezen a szemlén senki sem előzsűrizett. Így aztán volt is minden: kínos igyekezet, túltengő önbizalom, morális megbillenés, szkeptikus önkiteljesülés, nyúlós érzelgés, öntetszelgés, humor és gyönyörűség. És hogy kik is ezek az emberek, akik elküldik a filmjeiket a függetlenek idén már hetvenéves szervezete, az MAFSZ szemléire? Életfogytiglani amatőröktől az éppen érvényes filmkánonba is bekerült professzionalistákig, a felvevőgéppel játszadozni frissiben kedvet kapott középiskolásoktól agyas önterapeutákig húzódik a mezőny.

Színházi fesztivált nézni mindenütt jó, de legjobb máshol. A széles Londonban például amellett, hogy

Szombaton a Fészekben összegyűlt, hogy szakmaként viselkedjen, a filmrendezők közép- és idősödő generációja, elvétve egy-két fiatal, csupa olyan erő, aki évek óta egyéni kijáróként hordja össze a filmrevalót.

Több kiló, jórészt betűkkel telenyomott papír, a friss folyóirattermés egy csekély,

Aruszki megszállás - mint tény - oly mértékben volt mérgezett reláció, mitologizált valóság, hogy Potemkin-falvaik mintájára néhány száz katonának álcázott titkos KGB-ügynökkel is simán fenntarthatták volna a légiós fenyegetés látszatát. Ettől persze mahorkaízűre keseredett mindazok szájíze, akiknek a magyar-orosz szellemi vagy kulturális kapocs jelentett valami fontosat.

a fénykorában, akik a görög kikötővárosokban érezték magukat otthontalanul.

2000. január elsején - sokak őszinte megrökönyödésére - nem történt semmi rendkívüli: a minimum civilizációs töréssel fenyegető számítógépes dátumkatasztrófa vaklármának bizonyult. Kisebb fennakadások, apróbb malőrök azért előfordultak a dátumváltás során, de nem több, mint amennyit a Windows operációs rendszer bármilyen időszámítás huszonnégy órája alatt produkál. Kárpótlásul tavasszal jött a szerelemvírus (lásd alant) meg egy finom kis tőzsdekrach, amikor a Microsoft régóta húzódó antitrösztperében eljáró bíróság darabolós döntést hozott: a pánik az egész technológiai szektorra átterjedt, a befektetők több ezer milliárd dollárt vontak ki a részvénypiacról, a Nasdaq meghatározóan technológiai papírokat tartalmazó indexe az ötezresből a három-, majd a kétezres tartományba hanyatlott, és azóta sem tért magához. Az árzuhanás legnagyobb vesztesének a korábban minden tőzsdei rekordot túlszárnyalva gyarapodó internetes cégek bizonyultak: számos .com-cég papírjainak értéke a névérték öt-tízszereséről a névérték alá süllyedt, e-milliárdosok nézhettek új munkahely után, megkezdődött a régen megjósolt szelekció az online-piacon.

azt is, hogy a bizottság elnöke, a nem kevés teátrális készséggel

Hogy működik-e a mozifilm a televízióban, arról kár vitát nyitni. Persze hogy nem! Valami gyorsan enyésző, szaggatott mintha élménnyé zsugorodik az összes Tarkovszkij-, Bu–uel- vagy Saura-film, amiket - főként

Mintha a fejjel lefelé álló figurákat festő Georg Baselitz fantáziájából merítettek volna, a Duna-parti volt expótelken kialakuló városközpontba elképzelt új múzeum ötletgazdái alapvetően fordítva láttak hozzá az amúgy üdvözlendő cél megvalósításához. Ami elvileg az lenne, hogy épüljön egy új, nagy, korszerű képzőművészeti múzeum Budapesten. Viszont ahelyett, hogy a leendő intézmény funkciójának szakszerű meghatározásával kezdték volna, nekifogtak az építészeti tervezésnek. De főként kitűzték az átadás idejét. Az pedig, nem fogják kitalálni, 2002.

Szamizdat-butik. Internacionális jövevényszó a 80-as évekből. Tudtam, hogy a Galamb utcában van, de soha nem mertem odadugni a képem. Azt mondták, mindenkit lefényképeznek, aki abban a házban jár.

megannyi információ arról a mérsékelten misztikus, ám csak keresetten

"Először a Tükörország nevű zenekarban játszottunk együtt - mesélte az alapító Barcza Gergő (fúvós hangszerek) és Pettik Ádám (ütősök) -, és már akkor kiderült, hogy a balkáni és keleti ügyek a szívünk csücskei. De voltak a rockban, bluesban, funkyban is közös kedvenceink, biztosak csak abban voltunk, hogy a dzsessz nem a mi esetünk." Aztán Gergőt Izraelbe csalták a tanulmányai, Tel-Avivban és Jeruzsálemben merült a török, arab és perzsa zenékbe, igényes zenekarokkal igényes helyeken játszott, de azt élvezte a legjobban, ha kocsmákban vagy esküvőkön léptek fel. "Amikor, úgymond, haknizni mentünk. Ott ismerkedtem meg a haknizás pozitív oldalával; hogy milyen jó, ha arról szól, hogy a hallgatója érezze jól magát. Azt gondoltam, ez biztos a közel-keleti virtus miatt van, aztán hazajöttem, megcsináltuk ezt a zenekart, és kiderült, hogy az emberek itt is vevők a felfokozott bulira."