Adnak a kultúrának
Ceremónia ceremóniát követ majd. A távozó, de maradni óhajtó kormány rá akar mutatni: íme, ezt mind mi építettük. Emblémának ott a Nemzeti Színház, a közelében meg egy múzeum. Épül, szépül az ország. Akinek nem tetszik, elmehet.
A helyzet az, hogy sokaknak nem tetszik. Leginkább a módszer nem. A C3-ban összegyűlt művészek, művészettörténészek első kézből kapták a semmit, amit egyrészt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) jó szándékú, de nem igazán kompetens közgyűjteményi főosztályvezető-nője, másrészt a ccc+bogner kulturális beruházási tanácsadó cég mellébeszélésre hajlamos ifjú titánjai nyújtottak át.
Előzetesen nagyjából annyit lehetett tudni, amennyit internetes honlapján az NKÖM néhány hete közhírré tett: "Új XX. századi és kortárs magyar művészeti múzeum építéséről írt alá szándéknyilatkozatot Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere, Demján Sándor, a TriGránit Fejlesztési Rt. igazgatósági tagja és Sokorai István, a Duna Sétány Székház Kft. ügyvezető igazgatója. A Duna-parti volt expótelkeken kialakuló új városközpontban a kormány kulturális központot kíván létrehozni, melyben a Nemzeti Színház mellett egy eddig nélkülözött, modern és kortárs magyar műveket bemutató gyűjtemény is helyet kap. Az elképzelések szerint a mintegy bruttó 7000 nm-es múzeum létrehozása egybevág az európai trenddel, hiszen az elmúlt húsz év során - a párizsi Pompidou Központ megnyitása óta - a kontinens városaiban sorra nyíltak hasonló funkciójú művészeti intézmények. A magyar kormány és az illetékes kulturális tárca fontos feladatának tekinti a kortárs művészeti élet támogatását, így az új múzeum a tervek szerint nemzeti intézményként működik majd. Mivel azonban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma forráshiánnyal küzd, az új intézmény a vállalkozói szféra bevonásával valósul meg. A beruházást várhatóan 2001 első felében kezdi meg és 2002-ben fejezi be a Duna Sétány Székház Kft. Az új múzeumot az állam tízéves bérleti idő alatt, részletfizetéssel vásárolja majd meg."
Ehhez jött még néhány hír a sajtóból. A 44,6 ezer nm-es építési területet, összesen tizenegy telket március 30-án vette meg a TriGránit csoport 2,385 milliárd Ft-ért, a beruházás összértéke telekárral 550 millió dollár (kb. 165 000 millió Ft). A múzeumépítés 2,5 milliárd Ft-os költségét a TriGránit fedezi. A tanulmánytervek elkészítésére felkértek között ott vannak a Nemzeti legutóbbi pályázatára is meghívott építészek.
Adnak az üzletnek
A vitán felszólalók és egyre türelmetlenebbül közbekérdezők mindenekelőtt a koncepciót hiányolták. Azt, hogy miközben egyes építészektől már ötlettervet rendeltek, a tanácsadó cégnek pedig múzeumtechnikai tervet kell letennie az asztalra december 15-ig, az még nincs kitalálva, hogy mi lenne a múzeumban, és honnan szednék össze, hogy mit gyűjtsön és miből. Holott épp ezzel kellene kezdeni. Modern és kortárs nem ugyanaz. Hol kezdődik és hol végződik a múzeum gyűjtőköre időben és térben? Mekkora gyűjtemény létrehozására van lehetőség a startnál és belátható időn belül? Minimum ezekre a kérdésekre kéne tudni a választ ahhoz, hogy el lehessen kezdeni gondolkozni az épület külső és belső kialakításán. Ehhez viszont idő kell, és fejek kellenek. A C3 népét leginkább az hozta ki a sodrából, hogy egyértelművé vált: mindent az idő szorítása és a pénzhiány határoz meg. Ha viszont ez a helyzet, akkor inkább hagyjuk a fenébe, vélték többen is, nagyon nehezen viselve azt a kommunikációs tréningeken talán díjazott stílust, amit a tanácsadók a beruházás dinamikájáról és a siker mércéjéről próbáltak eladni. (S miután maguk is érezték, hogy ez nem ment, a nyilvános vita élő, interneten közvetített anyagának utólagos publikációját letiltatták a www.c3.hu címről. Ez is egy módszer.)
A jelenlevőben egyértelműen az a kép alakult ki, hogy a kormány a választási kampányban akar virítani. Kapva kaptak a magyar foci rendbehozatalán is dolgozó Demján ajánlata után, aki a múzeummal nem kockáztat, ellenben köszönetet mond a nagy üzleti lehetőségért, amit az egész expótelek beépítése jelent. A maga szempontjából tökéletesen igaza van. A kormányzat pedig csak azt nézi, hogy a határidő feszes. Totojázás tehát kizárva, csak előre, frissen, fiatalosan. A projekt megvalósítására létrejött egy nem állami kft., így nem lehet számon kérni a közbeszerzési pályázat elhagyását (persze Demján nyilván nem fog saját cégének kárt okozó pazarlással építkezni), s láthatóan nincs szándék komoly építészeti versenypályázatra, pláne külföldi tervezők meghívására, hogy a múzeum csodájára járhasson a világ, és ne csak egy létesítmény legyen a többi (Nemzeti Színház, parkolóház, kongresszusi központ, szállodák, szórakoztató egységek, iroda- és lakóházak) között. Mind- ezektől akár még valami jó is kisülhet a dologból, de az eddigiek nem erre mutatnak. (Legjobb esetben a vita nyomán az NKÖM végre felkér valakit szakmai koncepció kidolgozására.)
A Szépművészeti óta nem épült múzeum a fővárosban. Az pedig csaknem száz éve történt, nagyon alapos előkészítés után. Most újra század- elő közeleg, megint új múzeumot alapítanak, ám alaposság helyett inkább alakoskodást érzékelni.
Verő Tibor
