Új múzeum az expótelken: Képmutatás

  • Verõ Tibor
  • 2000. december 7.

Képzőművészet

Mintha a fejjel lefelé álló figurákat festő Georg Baselitz fantáziájából merítettek volna, a Duna-parti volt expótelken kialakuló városközpontba elképzelt új múzeum ötletgazdái alapvetően fordítva láttak hozzá az amúgy üdvözlendő cél megvalósításához. Ami elvileg az lenne, hogy épüljön egy új, nagy, korszerű képzőművészeti múzeum Budapesten. Viszont ahelyett, hogy a leendő intézmény funkciójának szakszerű meghatározásával kezdték volna, nekifogtak az építészeti tervezésnek. De főként kitűzték az átadás idejét. Az pedig, nem fogják kitalálni, 2002.
Mintha a fejjel lefelé álló figurákat festő Georg Baselitz fantáziájából merítettek volna, a Duna-parti volt expótelken kialakuló városközpontba elképzelt új múzeum ötletgazdái alapvetően fordítva láttak hozzá az amúgy üdvözlendő cél megvalósításához. Ami elvileg az lenne, hogy épüljön egy új, nagy, korszerű képzőművészeti múzeum Budapesten. Viszont ahelyett, hogy a leendő intézmény funkciójának szakszerű meghatározásával kezdték volna, nekifogtak az építészeti tervezésnek. De főként kitűzték az átadás idejét. Az pedig, nem fogják kitalálni, 2002.

Adnak a kultúrának

Ceremónia ceremóniát követ majd. A távozó, de maradni óhajtó kormány rá akar mutatni: íme, ezt mind mi építettük. Emblémának ott a Nemzeti Színház, a közelében meg egy múzeum. Épül, szépül az ország. Akinek nem tetszik, elmehet.

A helyzet az, hogy sokaknak nem tetszik. Leginkább a módszer nem. A C3-ban összegyűlt művészek, művészettörténészek első kézből kapták a semmit, amit egyrészt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) jó szándékú, de nem igazán kompetens közgyűjteményi főosztályvezető-nője, másrészt a ccc+bogner kulturális beruházási tanácsadó cég mellébeszélésre hajlamos ifjú titánjai nyújtottak át.

Előzetesen nagyjából annyit lehetett tudni, amennyit internetes honlapján az NKÖM néhány hete közhírré tett: "Új XX. századi és kortárs magyar művészeti múzeum építéséről írt alá szándéknyilatkozatot Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere, Demján Sándor, a TriGránit Fejlesztési Rt. igazgatósági tagja és Sokorai István, a Duna Sétány Székház Kft. ügyvezető igazgatója. A Duna-parti volt expótelkeken kialakuló új városközpontban a kormány kulturális központot kíván létrehozni, melyben a Nemzeti Színház mellett egy eddig nélkülözött, modern és kortárs magyar műveket bemutató gyűjtemény is helyet kap. Az elképzelések szerint a mintegy bruttó 7000 nm-es múzeum létrehozása egybevág az európai trenddel, hiszen az elmúlt húsz év során - a párizsi Pompidou Központ megnyitása óta - a kontinens városaiban sorra nyíltak hasonló funkciójú művészeti intézmények. A magyar kormány és az illetékes kulturális tárca fontos feladatának tekinti a kortárs művészeti élet támogatását, így az új múzeum a tervek szerint nemzeti intézményként működik majd. Mivel azonban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma forráshiánnyal küzd, az új intézmény a vállalkozói szféra bevonásával valósul meg. A beruházást várhatóan 2001 első felében kezdi meg és 2002-ben fejezi be a Duna Sétány Székház Kft. Az új múzeumot az állam tízéves bérleti idő alatt, részletfizetéssel vásárolja majd meg."

Ehhez jött még néhány hír a sajtóból. A 44,6 ezer nm-es építési területet, összesen tizenegy telket március 30-án vette meg a TriGránit csoport 2,385 milliárd Ft-ért, a beruházás összértéke telekárral 550 millió dollár (kb. 165 000 millió Ft). A múzeumépítés 2,5 milliárd Ft-os költségét a TriGránit fedezi. A tanulmánytervek elkészítésére felkértek között ott vannak a Nemzeti legutóbbi pályázatára is meghívott építészek.

Adnak az üzletnek

A vitán felszólalók és egyre türelmetlenebbül közbekérdezők mindenekelőtt a koncepciót hiányolták. Azt, hogy miközben egyes építészektől már ötlettervet rendeltek, a tanácsadó cégnek pedig múzeumtechnikai tervet kell letennie az asztalra december 15-ig, az még nincs kitalálva, hogy mi lenne a múzeumban, és honnan szednék össze, hogy mit gyűjtsön és miből. Holott épp ezzel kellene kezdeni. Modern és kortárs nem ugyanaz. Hol kezdődik és hol végződik a múzeum gyűjtőköre időben és térben? Mekkora gyűjtemény létrehozására van lehetőség a startnál és belátható időn belül? Minimum ezekre a kérdésekre kéne tudni a választ ahhoz, hogy el lehessen kezdeni gondolkozni az épület külső és belső kialakításán. Ehhez viszont idő kell, és fejek kellenek. A C3 népét leginkább az hozta ki a sodrából, hogy egyértelművé vált: mindent az idő szorítása és a pénzhiány határoz meg. Ha viszont ez a helyzet, akkor inkább hagyjuk a fenébe, vélték többen is, nagyon nehezen viselve azt a kommunikációs tréningeken talán díjazott stílust, amit a tanácsadók a beruházás dinamikájáról és a siker mércéjéről próbáltak eladni. (S miután maguk is érezték, hogy ez nem ment, a nyilvános vita élő, interneten közvetített anyagának utólagos publikációját letiltatták a www.c3.hu címről. Ez is egy módszer.)

A jelenlevőben egyértelműen az a kép alakult ki, hogy a kormány a választási kampányban akar virítani. Kapva kaptak a magyar foci rendbehozatalán is dolgozó Demján ajánlata után, aki a múzeummal nem kockáztat, ellenben köszönetet mond a nagy üzleti lehetőségért, amit az egész expótelek beépítése jelent. A maga szempontjából tökéletesen igaza van. A kormányzat pedig csak azt nézi, hogy a határidő feszes. Totojázás tehát kizárva, csak előre, frissen, fiatalosan. A projekt megvalósítására létrejött egy nem állami kft., így nem lehet számon kérni a közbeszerzési pályázat elhagyását (persze Demján nyilván nem fog saját cégének kárt okozó pazarlással építkezni), s láthatóan nincs szándék komoly építészeti versenypályázatra, pláne külföldi tervezők meghívására, hogy a múzeum csodájára járhasson a világ, és ne csak egy létesítmény legyen a többi (Nemzeti Színház, parkolóház, kongresszusi központ, szállodák, szórakoztató egységek, iroda- és lakóházak) között. Mind- ezektől akár még valami jó is kisülhet a dologból, de az eddigiek nem erre mutatnak. (Legjobb esetben a vita nyomán az NKÖM végre felkér valakit szakmai koncepció kidolgozására.)

A Szépművészeti óta nem épült múzeum a fővárosban. Az pedig csaknem száz éve történt, nagyon alapos előkészítés után. Most újra század- elő közeleg, megint új múzeumot alapítanak, ám alaposság helyett inkább alakoskodást érzékelni.

Verő Tibor

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.