Interjú

„Hol áll a kamera?”

Hámos Gusztáv médiaművész

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2024. szeptember 4.

Képzőművészet

A Semmitől az Egyig címmel nyílt egész életművét prezentáló kiállítás a Mai Manó Házban (benne a Katja Pratschkéval közös alkotásokkal). A Németországban élő és dolgozó művésszel Berlinről, a Sztálin-szoborról és a Szabadság térről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mikor hagytad el Magyarországot és miért?

Hámos Gusztáv: Az első nagyobb érvágás az volt, amikor ’75-ben Szentjóby Tamás, Pór György és Halász Péterék elmentek. El­üldözték őket. Tizenhét évesen mentem le a Marczibányi téri Művelődési Ház filmklubjába, ott ismerkedtem meg Pór Gyurival, rajta keresztül Hajas Tiborral, Vető Jánossal és másokkal is, például Haraszti Mikivel. Érdekes vákuum keletkezett azáltal, hogy ők nem voltak többé itt.

MN: Érdekes? Nem inkább félelmetes?

HG: Félelmetesek az ezt követő események voltak, a másfél éven át tartó rendőrségi zaklatás. Megfélemlítették a közvetlen környezetemet, a szüleimet is, meg azokat, akiktől munkát kaphattam volna.

MN: Miért zaklattak?

HG: Mert ott voltam Haraszti Miklós Darabbér című könyve miatt kitervelt koncepciós perén, ahol még a kirendelt védőügyvéd is azt szorgalmazta, hogy Harasztit elítéljék.

MN: A kiállítás fontos képe az egyik fotóperformance-odat ábrázolja, amikor fiatal fiúként „ráfeszültél” a Sztálin-szobor talapzatának domborművére.

HG: Nem volt már rajta Sztálin, őt már ledöntötték, amikor én egyéves voltam. A képet Sitku Vali készítette 1974-ben. A Felvonulási téren volt az a tribün, amelyről Kádár is integetett. De nekem nem is ez volt a fontos, hanem a mindenütt jelen levő munkásőrök, akiket a Felvonulás május 1-jén című sorozatomon örökítettem meg. Ezek a képek Magyarországon eddig még nem voltak kiállítva.

MN: Máshol igen?

HG: Hollandiában 1977-ben volt egy kiállítás, amelynek Kelet-európai konceptuális fényképezés volt a címe, többek közt Erdély Miklós és Maurer Dóra munkái is láthatók voltak, Beke László szervezésében. Beke jóvoltából készültek azok a kelet-berlini képeim is, amelyeket szintén kiállítottunk most, azokat 1978-ban fotóztam, amikor meghívtak az első privát galériába, Kelet-Berlinbe. Vettem egy csomag képeslapot, és minden egyes képeslap színhelyére elmentem, és mindet körbefényképeztem. Az ötlet alapvetően abból a képeslapból indult ki, amelyen a Brandenburgi kapu előtt olyan sokan állnak, hogy nem lehet látni, hogy mögötte ott a fal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.