rés a présen: Milyen iskoláid voltak eddig?
Kiss Adrian: Romániában születtem és hatéves korom óta szerettem volna művész lenni. Nyolcéves koromban költöztünk Budapestre és itt szakkörökre jártam, de nem állt hozzám közel a csendéletfestős konzervatív felfogás, ezért inkább elindultam a számítástechnika irányába. A szüleim munkája miatt Londonba költöztünk, ott jártam középiskolába, ahol Michael Worobec, a félig skót, félig ukrán rajztanár megismertetett a kortárs képzőművészettel, ami új lendületet adott. Az utolsó két évben kisajátítottam az iskola alkalmas termeit, és óriási festményeket készítettem. A Central Saint Martins egyetemen végeztem, aztán egy évig Londonban maradtam, de elég nehéz volt a megélhetés és iszonyú drágán lehetett műtermet bérelni, úgyhogy hazajöttem Budapestre.
rap: Kik inspiráltak később?
KA: Londonban szinte csak divatingerek értek éveken keresztül, így lassan elkezdtem textilekkel is foglalkozni. Az iparművészet akkoriban jobban érdekelt, mint a képzőművészet, ahonnan jövök. Gareth Pugh divattervező munkái tetszettek egyetemista koromban, de igazából maga a divat csak felszínesen vonzott, inkább olyan aspektusai érdekeltek, mint a testiség, illetve az, hogyan idomul a test a textilhez, költői vagy direkt módon etc. Az általam varrt dolgokat kifeszítettem vászonkeretekre és így prezerváltam az ötleteimet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
