rés a présen

„Kéznél vagyok”

  • rés a présen
  • 2024. február 21.

Képzőművészet

Csapó Ida képzőművész

rés a présen: Varrottaknak nevezed a mű­vei­det. Ez mit jelent?

Csapó Ida: Összefoglaló fogalom a számomra: beletartoznak a géppel és kézzel, különböző anyagokra varrt munkák. Kislány korom óta kísér a varrás. Nálunk minden nő varrt magának, a családtagjainak, hímeztünk is. A rajztanulásnál létezik az úgynevezett vakkontúr, illetve az egy vonallal folyamatos rajzolás. Ezt vittem át a cérnával való rajzolásra. A kezdeti kísérletek után így varrtam meg egy nagy méretű portrét egy lomtalanításkor talált, foltozott ruhaanyagra Mary Wollstone­craftról. Ez a művem szerepelt egy kiállításon az ISBN galériában. Művészettörténész ismerősöm, Tatai Erzsébet fölöttébb lelkesedett érte, és nagyon biztatott. Amikor valaki elkezd alkotni, vágyik a saját egyéni stílusra. Nem kellett tovább keresnem.

rap: Mikortól tekinted képzőművésznek magad?

CSI: Oltai Kata feminista projekt galériájában, a FERi-ben volt önálló kiállításom 2019-ben Egy -né a sok közül címmel anyám láthatatlan munkája előtt tisztelegve. Ez mérföldkő volt számomra, mert régóta foglalkoztatott, hogyan tudnék nőművészeti felfogással megközelíteni egy témát. Eredetileg újságíró vagyok, több diplomám van. Jelenleg már nem vagyok aktívan dolgozó. Életem nagy ajándéka, hogy több mint tíz éve rátaláltam a képzőművészetre. Sokszínű, végtelen lehetőségeket ad a kortárs megközelítés. Többektől tanultam, elvégeztem egy kétéves OKJ-s festőművészképzést is. Csak a rajz, a festészet nem elégített ki, jobban vonzottak a kollázsok – nagy papírimádó vagyok – és a vegyes technikák. Végül a varrásnál kötöttem ki, legyen szó papírhímzésről, átlátszó függönyanyagokra varrásról vagy cérnaportrékról. Jó néhány évvel ezelőtt kimondottan képzőművészeti céllal vásároltam egy sokféle öltésmintát tudó háztartási varrógépet, és rendszeresen használom. Úgy vélem, mindegy, hány éves vagy, idősen is belevághatsz abba, ami rejtett vágy volt addig az életedben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.