Interjú

„Végre önmagamért”

Gyuricza Gergely képzőművész

Pszichológusként végzett, a festés és a szobrászat mellett szépirodalommal is foglalkozik, első regénye Szabadesés címmel a közelmúltban jelent meg. A művészet feladatáról, az ismeretterjesztésről, a teljesítményorientált társadalomról és a bűntudattal terhelt testi vágyakról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Minden festményed egy-egy centrális figura vagy tárgy köré szerveződik. A figura adja meg a témakört vagy a témakörhöz választasz figurát?

Gyuricza Gergely: Van, hogy a popkultúrából emelek ki egy-egy ikont, aki valamiért megmozgat. A Marilyn Monroe-s képeimnél például a színésznő turbulens élettörténetével és az esztétikájával is tudtam azonosulni. Van, hogy a saját ötletemhez keresek egy manökent, akit a képembe, a saját ötletembe komponálok. A harmadik út pedig az, amikor a modellből nyerem az ihletet. Ilyenkor teret adok a másik embernek is, kérem, meséljen magáról, az életéről, a hiedelmeiről. Aztán arról beszélgetünk, hogyan lehetne mindezt képi formába önteni. Ez a folyamat arról is szól, hogy én magam mennyire vagyok képes kapcsolatot teremteni azzal a személyiséggel, aki majd megjelenik a festményen.

MN: A modellek is megkeresnek téged?

GYG: Igen. Néha csak egy-egy képet küldenek, és ez működik: a képek útján képes elindulni egy transzparens, őszinte, emberi párbeszéd.

MN: Miért pop-art stílusban kezdtél el képeket készíteni?

GYG: Mert nagyon harsány, nagyon színes, nagyon expresszív. Elkapja az ember tekintetét. Egyedüli gyerekként a tévén nőttem fel, meglehet, hogy a harsányság szeretete is innen ered. A képernyőn zörgött a rajzfilm, ez nagyon megmaradt bennem. Most is kötődök érzelmileg sorozatokhoz, szereplőkhöz, gyerekkoromban pedig hatványozottan így volt. Megnyugtat, hogy a filmekben, például a családi sitcomokban a konfliktusok húsz perc alatt megoldódnak, és minden kerek lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.