Interjú

„Kivártam a kategóriámat”

Géczi János író, költő, képzőművész

Biológusként végzett, egyetemen oktatott, művelődéstörténettel, kulturális antropológiával és tudománytörténettel foglalkozott. Nemrég új könyve jelent meg a Cholnoky testvérekről, és nagyszabású tárlata nyílt a Műcsarnokban.

 

Magyar Narancs: Első könyved, a Vadnarancsok botrányt kavart 1982-ben. Hogyan született ez a szociográfia?

Géczi János: A Semmelweis Kórház azóta megszüntetett pesthidegkúti pszichiátriáján dolgozhattam, megtámogatva egy egyéves irodalmi ösztöndíjjal. Korosztályom marginalizálódó betegeivel készíthettem mélyinterjúkat. Akkor deviánsoknak neveztük őket, mert narkóztak, alkoholisták voltak, vallásos és egyéb viselkedési túlzásokba estek. A megjelentnél jóval több anyagot rögzítettem, húsznál több felvétel készült el, de csak azzal a négy emberrel készült interjút közöltem, akik ehhez hozzájárultak, és az orvosaik is azt mondták rájuk, hogy nem betegek.

MN: Megvannak az eredeti felvételek?

GJ: Valahol igen. A szalagleiratok is.

MN: Hogyan dolgoztál?

GJ: Hónapokon keresztül magnóval rögzítettem az élettörténeteket. A beszédmódot imitálva ezekből álltak össze a tömörített elbeszélések. Az ismétlésre azért volt szükség, hogy kikristályosodjanak a fontos pontok, a narrációs sajátosságok. Nem az volt a kérdés, hogy mi történik az élet során, hanem az, hogy miként élték meg a beszélőtársak a helyzeteket, és a tapasztalatok hogyan épültek be a jelenbe, s adtak formát a jövőnek. Finom látleletek születtek. A szociológusok gyakran használják oral historyként ezt a módszert. A Vadnarancsok élettörténet-rekonstrukciói egyetemi tankönyvpéldává váltak.

MN: Mások is így dolgoztak?

GJ: Nagyon közeli kapcsolatban álltam az ország egyik legjobb szerkesztőjével, Mátis Líviával, aki akkor a Szépirodalmi Kiadóban dolgozott. Baráti körébe tartozott Csalog Zsolt, aki hasonló módon készítette irodalmi igényű beszélgetéseit. Berkovits György, a Mozgó Világ szerkesztője sem idegenkedett a mi módszerünktől. A Vadnarancsok részleteinek publikálása hozzájárult a Mozgó Világ betiltásához. Állítólag olyan ismereteket fedtem fel, amelyek emberek tömegét vezette a narkózás felé, és olyan életmódokat népszerűsítettem, amelyek megrontják az olvasót és a társadalmat. A szövegek könyvben való megjelenése sem volt botránymentes, amikorra visszavonták a terjesztését, már nagyon sok példányt eladtak. Bekerült a feketepiacra. De amikor 1987-ben, a szexuális deviánsokról szóló második rész megjelent a Magvető JAK-sorozatában egy tudományos eligazító előszóval, már szabadabb volt a légkör. A Vadnarancsok II. óriási példányszámot ért el. De ez a két könyv nem arra szolgált, hogy könnyebb legyen az életem és írhassak. Befolyásolta a munkámat, a szakmai lehetőségeket lezárta, stigmatizált, korlátozta a mozgásomat és behatárolta az irodalmi jelenlétemet, bár ennek az időszaknak haszna is volt: fennmaradtak a telefonbeszélgetéseim leiratai. Megismertem néhány pályatárs természetét. Emellett tudatosult, hogy miféle módon érdemes párosítani a szakmai ismereteimet az irodalmi ambícióimmal, és hogy író nem csak az lehet, akinek literátori végzettsége van. Ekkor derült ki az is, hogy a vidéki élet se nem értéktelen, se nem haszontalan. Nagyjából ez volt az a helyzet, amikor kivonultam a magyar irodalomból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.