Interjú

„Konyharuhát mindig”

Fajgerné Dudás Andrea képzőművész

Képzőművészet

Névválasztásáról, performance-okról, happeningekről, konyharuhákról, illetve a női szerepekről és a feminizmusról is beszélgettünk a hazai képzőművészet jeles alkotójával.

Magyar Narancs: Műveid leggyakoribb forrása a nőiséged megélése, a magánéleted különböző aspektusainak értelmezése. Miért alakult így?

Fajgerné Dudás Andrea: Tizenhat évesen döntöttem el, hogy művész leszek. Akkoriban az öntestelfogadás, a boldog test festése érdekelt. Megismerkedtem Frida Kahlo művészetével, inspirált, hogy szándékosan ábrázolta az összenőtt szemöldökét és a bajuszát. Már akkor is jól éreztem magam a kövér, molett testemben, és szépnek láttam magam. Az ő hatására még inkább kiteljesedett ez az elfogadás, s a kiindulópontja lett annak, hogy a művészetemmel megmutassam, nem csak a média által diktált testben érezheti jól magát az ember.

MN: Milyen a te női szereped?

FDA: Mondják, hogy a nőknek sokféle szerepük van, kérdés, hogy ezek valóban különbözők-e. Tényleg rengeteg feladata van egy nőnek. Folyamatosan többfelé kell figyelni, mindent fejben tartani, és rengeteget dolgozni. Néha elgondolkodom, hogy egy-egy szituációban nőként vagy férfiként gondolkozom. De mindig ugyanaz a személy vagyok anyaként, művészként és feleségként is. A társadalom leg­inkább úgy tekint a feministákra, mint ha csak és kizárólag férfigyűlölő homoszexuális szinglik lennének. Én heteroszexuális nő vagyok és feminista. Hangsúlyozni akarom, hogy a feministákról tévesek a köztudatba beágyazott sztereotípiák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.