Magyar Narancs: Műveid leggyakoribb forrása a nőiséged megélése, a magánéleted különböző aspektusainak értelmezése. Miért alakult így?
Fajgerné Dudás Andrea: Tizenhat évesen döntöttem el, hogy művész leszek. Akkoriban az öntestelfogadás, a boldog test festése érdekelt. Megismerkedtem Frida Kahlo művészetével, inspirált, hogy szándékosan ábrázolta az összenőtt szemöldökét és a bajuszát. Már akkor is jól éreztem magam a kövér, molett testemben, és szépnek láttam magam. Az ő hatására még inkább kiteljesedett ez az elfogadás, s a kiindulópontja lett annak, hogy a művészetemmel megmutassam, nem csak a média által diktált testben érezheti jól magát az ember.
MN: Milyen a te női szereped?
FDA: Mondják, hogy a nőknek sokféle szerepük van, kérdés, hogy ezek valóban különbözők-e. Tényleg rengeteg feladata van egy nőnek. Folyamatosan többfelé kell figyelni, mindent fejben tartani, és rengeteget dolgozni. Néha elgondolkodom, hogy egy-egy szituációban nőként vagy férfiként gondolkozom. De mindig ugyanaz a személy vagyok anyaként, művészként és feleségként is. A társadalom leginkább úgy tekint a feministákra, mint ha csak és kizárólag férfigyűlölő homoszexuális szinglik lennének. Én heteroszexuális nő vagyok és feminista. Hangsúlyozni akarom, hogy a feministákról tévesek a köztudatba beágyazott sztereotípiák.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
