Interjú

„Konyharuhát mindig”

Fajgerné Dudás Andrea képzőművész

Képzőművészet

Névválasztásáról, performance-okról, happeningekről, konyharuhákról, illetve a női szerepekről és a feminizmusról is beszélgettünk a hazai képzőművészet jeles alkotójával.

Magyar Narancs: Műveid leggyakoribb forrása a nőiséged megélése, a magánéleted különböző aspektusainak értelmezése. Miért alakult így?

Fajgerné Dudás Andrea: Tizenhat évesen döntöttem el, hogy művész leszek. Akkoriban az öntestelfogadás, a boldog test festése érdekelt. Megismerkedtem Frida Kahlo művészetével, inspirált, hogy szándékosan ábrázolta az összenőtt szemöldökét és a bajuszát. Már akkor is jól éreztem magam a kövér, molett testemben, és szépnek láttam magam. Az ő hatására még inkább kiteljesedett ez az elfogadás, s a kiindulópontja lett annak, hogy a művészetemmel megmutassam, nem csak a média által diktált testben érezheti jól magát az ember.

MN: Milyen a te női szereped?

FDA: Mondják, hogy a nőknek sokféle szerepük van, kérdés, hogy ezek valóban különbözők-e. Tényleg rengeteg feladata van egy nőnek. Folyamatosan többfelé kell figyelni, mindent fejben tartani, és rengeteget dolgozni. Néha elgondolkodom, hogy egy-egy szituációban nőként vagy férfiként gondolkozom. De mindig ugyanaz a személy vagyok anyaként, művészként és feleségként is. A társadalom leg­inkább úgy tekint a feministákra, mint ha csak és kizárólag férfigyűlölő homoszexuális szinglik lennének. Én heteroszexuális nő vagyok és feminista. Hangsúlyozni akarom, hogy a feministákról tévesek a köztudatba beágyazott sztereotípiák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.