Kiállítás

Mögötte fájdalom

A festő-poéta. Tichy Gyula, a magyar szimbolizmus mestere

Kritika

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

A sors fintora, hogy épp egy olyan művész évfordulós bemutatását hiúsították meg a Covid-járvány miatti lezárások, aki egész életében a fiatalon szerzett tüdővész (tbc) tovább élő tüneteitől szenvedett: halálát egy rosszul sikerült műtét, más források szerint viszont a ki­újuló betegsége okozta. A kétségkívül jó kezű kismester életében sem volt nagyon sikeres (csupán egyetlen kiállítása volt), lakóhelyén (a felvidéki Rozsnyón, ahol rajztanárként dolgozott) nem ismerték/értékelték, halála után pedig mintha kihullott volna a művészet történetéből.

S ha e kiállítás múltat újraíró, új értelmezéseket kínáló kurátora (Földi Eszter) lett volna annyira merész, hogy egyértelművé tegye, mi is, ami számára fontos és izgalmas Tichy művészetében, akkor talán a kiállítás címadásával és a névjegyét hordozó plakáttal is másként bánt volna; mert aki nem ragad le a minduntalan megjelenő, könnyeden felvitt női aktoknál, az sokkal többet is megérthet Tichy különös világából. A plakát persze stílusában megfelel a művész itt bemutatott KÉVE-plakátjainak, de a „festő-poéta” jelző már-már ellene megy a látottaknak (hacsak nem ezt is szimbolikusan kell érteni); a kiállított, majd’ 80 mű között csupán 7 festményt látunk (az önéletrajzi résznél nyolcadikként felfedezhetjük egy hatalmas méretű mű apró reprodukcióját is), arra utaló jelet viszont nem találunk, hogy Tichy költő lett volna. Pedig írt; kisebb (időbeli) kihagyásokkal egy fantasztikus regényen (Mars rabjai) dolgozott, és összeállított egy az ábécé rendjét követő „önéletrajzi szótárat” is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.