A kiállítás címe Kádár-kori képeslapot idéz, amit meg is kapunk. Megérkezett a sugar daddy üzenet, a postaládánkban landol, az egyetemen, a tanszékeken, a diáklányok körében hódít, a szegények önzetlen támogatása, a buksisimogatás örömteli pillanatának tanúi vagyunk. Az egyik képen kisfiú néz fel Jani bácsira, nem a kép az érdekes, ezer ilyet láttam már, a propaganda mimézise maga az új propaganda, de ne szaladjunk előre! Tényleg Kádár bácsi van a képeken, meg Fidel Castro (jaj, ne féljetek, Che Guevara is meglesz az egyiken, akár egy kínai pólónyomat). Aliga, kazettás magnó, Lada, a nappaliban pálmafás poszter, letűnt elitünk közhelyes dolgai. Összekacsint a szerző a nézővel, de olyan nyilvánvalóan, hogy jobban már nem is lehet, én jobb szeretem, ha a művészet titokzatos, meg eredeti, meg érdekes, vagy technikailag ügyes, de most ettől tekintsünk el, nyilvánvaló, hogy ez az egész nem nekem készült.
Bár a „művész” festőnek nevezi magát, a képei printek. Festmények is lehetnek printek, de ezek festéket sosem láttak. Képeslapok vásznon, mondhatni, Walter Benjamin értelmében, bármikor sokszorosíthatók. De Walter már nem tud ebbe beleszólni, ő azt mondta volna, a kép csalás. Ezen is hamar túllépett a művészet, még csak nem is ez a baj itt. Az már jobban zavar, hogy csálé vagy aránytalan, vagy túl összezavart a színvilág, de hát ilyen volt az a rossz kor, rögtön meg lehet magyarázni, mi ez a tudatos bénaság. Hál’ istennek vége van „annak a szürke világnak”, elmúlt, fátylat rá, a művészet szabad!
Pénz, pénz, pénz! Ez már az új elit ugatása. Bárki lehet elismert művész, ha van üzleti köre. Márpedig Weiler Péternek üzleti köre van, ezt a teremőr is megerősíti, amikor rákérdezek, ki a vevő ezekre. Olyan szelíd ez a péntek délután, már az újságok is róla írnak, politikusok, művészek állnak mellé, bezárul az üzleti (ördögi) kör.
Ja, igen, a puncs.hu, most az a menő. A kurvák bárkiből művészt csinálnak. Őszintén mondja a bácsi. Akinek a képei egy galériában lógnak, az a művész, akinek nem, az irigy kutya. Márpedig a művészet őszinteség, vallja a festő önellentmondásosan, hiszen az előbb épp azt mondta, minden eladó, a szerelem pénz. Innen minden simán megy. 400 és 600 ezer körül vannak beárazva a 80×80-as giclée nyomatok. Jól megy majd az IKEA-szobához, de konyhába vagy toalettbe is lehet akasztani. Bármi lehet még ebből. Beszéljünk így a pénzről. Mindenki a vevőm. (Na jó, ez már nincs rajta a képeken, ehhez fantázia kéne, eddig nem merészkedik a szerző.) Már csak az hiányzott a strandlabdák és a helyesírási hibák mellett, hogy fel legyen fújva a galéria falára: Provokáció! Vagy hogy Orbán rossz! Ha Kádár rossz volt, miért ne lenne ő is a művészet démona. (Ám ehhez is fantázia kéne, meg tehetség.)
A képeken amúgy semmi érdekes, eredeti, megjegyezhető mozdulat, ruha vagy gesztus; még arra sem figyelt „a festő”, hogy tényleg Kádár-kori legyen a körömcipő, a virágmintás ruha, a baseballsapka, a fésült frizura vagy az a fránya, pörköltszagú ételhordó doboz. Ha már az úttörőnyakkendő is sematikus, akkor nincs idézet. Nincs meg a Kádár-kor, ez csak egy képeslap, tépd össze! Minden kiszámítható, a képek címe az, ami a képen van. Istenem, Weiler odáig merészkedett, hogy bekerült az Élet és Irodalomba, kiállítását Gothár Péter nyitotta meg. „Civilben” egy sugar daddy oldal működését is neki köszönheti az ország, vagy fordítva, a puncs.hu ügyvezetője „civilben” valójában ellenzéki (ha-ha-ha) művész, akinek az üzleti köre a fizető közönsége. Nincs ezen mit rágódni, a szabadpiac a művészetet is elérte, fogadjuk be őt! A kánon pénzre táruló bukszája lesz a következő képe. Tök mindegy, mi lesz, a lényeg, hogy ismerjék már el valahol! A sugar daddy művészet a randivonalon landol, a Photoshop cut out effekt százezreket hoz az új prostitúció méregkonyhájára.
Vicces volt, amikor felmentem a lépcsőn, és beléptem a galériába, épp Fekete György 85. születésnapján nevettek a dolgozók. Weiler Péter még fiatal, 43, de pont úgy fest. Fiatal lányok, ideje kurvának állnotok! Ha nincs pénzetek festőiskolára, megoldja egy online herceg a gondotok. Tekintsétek őt művésznek.
Godot Galéria, Bartók Béla út 11., nyitva október 14-ig
