rés a présen: Hogyan született a Kassák Múzeum új, Elmozdulás című, szeptember 30-ig látható kiállítása?
Csatlós Judit: Több különböző irányból érkező "jel" indította útjára a kutatást és ezt a kiállítást. Néhány évvel ezelőtt fotóval foglalkoztam, amikor a női szociofotósok első generációja kapcsán lépten-nyomon belebotlottam a Madzsar-iskolába. Kálmán Kata, Sugár Kata, Reisman Mariann az iskola növendékei voltak, Hevesy Iván pedig elméleti előadásokat tartott az iskolában - ő írta A magyar fotóművészet története címmel az első magyar vonatkozású fotótörténeti könyvet. Nagyon izgalmasnak tűnt az a szellemiség, amelyik ilyen nyitott, szociálisan érzékeny nőket bocsátott útra. Amikor 2011 januárjában a Kassák Múzeumba kerültem, az igazgatónő, Sasvári Edit új koncepciója szerint az intézményt modernitás kutatóközpontként határozta meg, és ennek érdekében tett lépéseket. A jövőbeli tervek kidolgozása során merült fel, hogy a modernitás társadalmi mozgalmait, illetve progresszív, haladó gondolkodású csoportjait vizsgáljuk. Ebben a tekintetben kifejezetten izgalmas Madzsar Alice tevékenysége.
rap: Honnan gyűjtöttétek össze a kiállítás anyagát?
CSJ: Nagy segítséget kaptunk Repiszky Tamástól, Madzsar Alice dédunokájától, akinél valóságos kincseket láthattam, olvashattam. A bemutatott anyag a Nemzeti Múzeum, az OSZMI Táncarchívuma, az OSZK, a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából és Kiss Ferenc Gyűjteményéből állt össze. Még megemlíteném a Politikatörténeti Intézetet is, ahol nagyon fontos és hasznos dokumentumokat kaptam kézhez, amelyek a kutatás háttéranyagát képezik. Madzsar Alice mozdulatművészeti iskoláját szerettük volna úgy bemutatni, hogy elmozdulunk a tánctörténeti, művészettörténeti megközelítéstől, ami adja magát. A fotók, műsorfüzetek, kiadványok mellett interjúk, archív hanganyagok és egy szöveggyűjtemény próbál átfogó képet nyújtani.
rap: Hol lépnek be a kortárs művészek?
CSJ: A Madzsar Művészcsoport előadásait a résztvevők közösen alakították, egyszerre született a zene, a koreográfia, a rendezés, a díszlet. Ez a közösségi potenciál ma is nagyon aktuális művészeti stratégia, ha lehet ezt a szót használni. Ez a közösségi elem adta a kiindulópontot, hogy Katarina Sevicet a Tehnica Schweiz művészcsoporttal felkérjem a részvételre.
rap: Milyen kapcsolódó programok lesznek még?
CSJ: Tánc mindenkinek címmel augusztusban három vasárnap szabadtéri táncórákat rendezünk a Parallel Alapítvánnyal közösen, így próbálunk hozzájárulni Madzsar Alice eszméinek, gondolatainak továbbéléséhez. Fontos, hogy mozgásrendszerét sem elsősorban a színpadi alkalmazás szolgálatába állította, hanem a magabiztos, szellemileg és fizikailag független, szabad egyének megszületésében látta a mozdulatművészet szerepét.
rap: Szerepel-e a nyári terveid között kiállításlátogatás?
CSJ: A kiállításlátogatás, mondhatni, napi tevékenység vagy kötelesség, viszont ezt ritkán tervezem meg előre. Az elmúlt években úgy alakult, hogy többször részt vehettem egy művésztelepen, ahol képzőművészek, írók, kurátorok paradicsomi környezetben töltenek el együtt két hetet. Esténként előadásokat és prezentációkat tartunk, napközben egymás projektjeiben segédkezünk vagy közös felfedezésekre indulunk. Ez a közeg nagyon inspiráló, és nagyon sok új ötlet, terv szokott megszületni ilyenkor. Leginkább erre készülök most.
