A földből, illetve a múzeumokból előkerült régiségek iránt a legnagyobb érdeklődést a szomszédos országok - Törökország, Jordánia, Izrael - mellett Nagy-Britannia és az Egyesült Államok mutat, de a Perzsa-öböl országaiba, különösen az Egyesült Arab Emírségekbe, azon belül is Dubajba is rengeteg bizonytalan eredetű tárgy kerül. Egy, a Foreign Policy folyóiratban nemrég megjelent riport Abu Khader libanoni kereskedőt idézi a szíriai határhoz közeli Mazsdar Anzsarból, aki saját bevallása szerint műkincset cserél fegyverre: "Nem számít, melyik korból való, csak az érdekel, hogy mennyit ér - mondja. - 'k régiségeket adnak nekem, én fegyvert adok nekik." Egy jó állapotú AK-47-es 1200 dollárt is megér a feketepiacon, az M4-es gépkarabély akár 4500 dollárt. És akinek ilyesmire van szüksége,
egy-két sumer ékírásos táblácskáért
cserébe beszerezheti. Az illegális ásatásokból származó leleteket nemegyszer az interneten kínálják eladásra, nyilvános aukciókon. Eredetigazolást is könnyű készíteni a tárgyakhoz: bevált fogás, hogy a leletet egy, a 18-19. századtól eredeztethető kollekcióhoz tartozónak tüntetik fel, hiszen ezeket nehéz ellenőrizni, mert az ilyen korai gyűjteményekhez legtöbbször nem készültek tételes katalógusok, vagyis az akár több száz éve halott műgyűjtő hagyatéka tetszés szerint bővíthető.
Ráadásul a lopást jövedelmezőbbé teszi, hogy az utóbbi tíz évben a Közel-Keletről származó műkincsek ára jelentősen felment, így a fosztogatás is sokkal jobban megéri a helyieknek, akiknek sokszor elég csak kimenni a falu határába, és körülnézni. Ahol francia, német, olasz, amerikai ásatási helyszínek vannak, ott sumer, akkád, asszír, római, bizánci, omajjád és török kori régiségekkel teli a föld. De nem csak a helyi lakosok, a velük rivális, felfegyverzett régészbandák - leginkább Libanonból, Törökországból és Irakból - is igényt tartanak a föld alatti javakra. Nincs nehéz dolguk, hiszen őrizetlenül maradt az a mintegy száz, korábban fegyveresek által biztosított helyszín is, ahová évről évre visszatértek az európai és amerikai kutatócsoportok. Ha annak idején valakit műkincslopáson, fosztogatáson értek, akár 10-15 évet is kaphatott, ma viszont leginkább arra kell figyelnie az illegális ásatónak, hogy ő érjen először az X-szel jelölt helyre, és lehetőleg legyen nála fegyver.
Szíriában 35 nagyobb múzeum és több mint százezer ismert régészeti lelőhely van - szinte lehetetlen megvédeni őket. Nem hozott eredményt a szír kormány televíziós és rádiós kampánya, a "Szíria az én hazám" sem, amely arra szólította fel a lakosságot, hogy óvja meg a régészeti lelőhelyeket. Persze a civileknek esélyük sincs a fegyveres fosztogatókkal szemben, akik tavaly például az ókori város, Apamea római kori mozaikjait fejtették fel kétezer éves hordozófelületükről - egy részüket precíziós eszközökkel, a többit buldózerrel.
De a kormányerők is kiveszik
részüket a pusztításból. A kulturális emlékek védelmére létrejött amerikai Global Heritage Fund jelentése szerint az i. sz. 3. század végén elnéptelenedett Palmüra kereskedővárosban, a hellenisztikus építészet egy kiemelkedő központjában tavaly óta a szír hadsereg állomásozik, tankokkal és ágyúkkal jelentős kárt okozva a műemlékekben: védelmi árkokat ásnak a római romok közé, és tankokkal járnak az 1800 éves oszlopok között, amelyek az így keletkezett vibrációtól leomlanak. Egy YouTube-videón Palmürában pózoló szír kormánykatonákat látni, egy másikon pedig Palmürából rabolt kőfaragványokat egy furgon platóján.
A szíriai hadsereg tavaly augusztus elején megrongálta az 1986 óta a világörökség részét képező aleppói citadella kapuját, és a több mint 700 éves aleppói piacot is lebombázták.
"Talán a legjobb állapotban fennmaradt és a legcsodálatosabb vár a földön" - írta a Krak des Chevaliers váráról Arábiai Lawrence, vagyis Thomas Edward Lawrence angol katona, régész, író a 20. század elején. A vár építését a 12. században kezdték meg az arabok - majd folytatták a keresztesek -, és számos ostromot vert vissza az évszázadok alatt, de sajnos újra a harcok középpontjába került. A vár alatt elterülő Homsz városa ugyanis az ellenállás egyik fészke, vagyis a szír hadsereg egyik fő célpontja. 2011 decemberében átfogó offenzíva indult Homsz ellen, ahol az ágyúkkal, gránátvetőkkel és gépfegyverekkel végrehajtott támadásban három nap alatt legkevesebb húszan haltak meg, és a történelmi belváros számos épülete is megsérült. 2012 februárjában a kormányerők újabb támadást indítottak a város ellen, tankok és vadászrepülők is részt vettek a harcokban, ekkor több alkalommal is eltalálták Krak des Chevaliers-t. Bombázták a citadellát, és a középkori kápolna is megsérült, de a polgárháború eddigi legvéresebb csatájában Homsz történelmi belvárosa is komoly károkat szenvedett, a Homszi Múzeumot pedig kifosztották.
A Damaszkuszi Nemzeti Múzeum jelenleg zárva tart, 77 ezer műtárgyát elcsomagolták, mivel el szeretnék kerülni a Bagdadi Múzeum 2003-ban bekövetkezett tragédiáját, amikor az iraki főváros ostroma idején a helyiek egyszerűen kifosztották a világhírű közintézményt. Ám nyugalomra semmi ok: egy, az Amerikai Védelmi Minisztérium által közreadott térképről kiderül, hogy Szíria kulturális örökségének mindössze 3 százaléka esik kívül a konfliktuszónán. Viszont azokon a területeken a műkincsrablók is nyugodtabb körülmények között tevékenykedhetnek.
