A mesterséges intelligencia és a művészet

Nem létező táj, nem létező ecsettel

Képzőművészet

Minden új technológia új kérdéseket keletkeztet a társadalomban – például akkor, amikor a technológia a művészetet, az alkotás folyamatát változtatja meg, s a kreativitás új útjait kínálja fel.

A maga módján erre a problémakörre reflektált a Video Killed the Radio Star című Buggles-sláger, amely a szám megjelenése után két évvel induló MTV zenetévén lejátszott első klip volt. De – ugyancsak a maga módján – erről morfondírozott Walter Benjamin A műalkotás a technikai sokszorosítás korszakában című, 1936-os tanulmánya is. Ma a mesterséges intelligencia megjelenése írja a technológia és a művészet egymásra hatásának új fejezetét – azzal együtt, hogy maga a mesterséges intelligencia is nehezen megfogható fogalom. Az óvatlan laikus azt gondolhatná, hogy az az MI, amely tegnap receptet írt, ma zenét komponálni tanul meg, holnap pedig röntgenképeket fog elemezni, egy és ugyanaz a valami. Valójában ezek külön programok, algoritmusok. A mesterséges intelligenciáról általánosságban beszélni olyan, mintha a számítógépről beszélnénk általánosságban: „a számítógép képeket javít” vagy „a komputer egyenleteket old meg”.

Egyes képgeneráló algoritmusokkal valóban lenyűgöző képeket lehet legyártatni – csakhogy a lenyűgözőség határai jól belőhetők. Az algoritmusok többnyire annyit tudnak, amire megtanították azokat. Ennek a gépi tanulásnak a hatókörét pedig erősen befolyásolja az is, hogy milyen adatbázison tanították az adott hálót. Légből kapott példával élve: ha egy algoritmust Jókai Mór összes művein tanítunk, akkor sem fog skandináv krimit írni, ha a fejünk tetejére állunk.

Festmények, hússertések

A Colorado State Fair nevű eseményen az egyik művészeti díjat az a kép nyerte el, amelyet egy bizonyos Jason M. Allen nevű „művész” alkotott – a Midjourney nevű, gépi tanulás alapú, képgeneráló szoftverrel. A döntés a művészvilágot és az MI-rajongókat is felvillanyozta, és hatalmas vita kerekedett. Ennek sem a hosszán, sem a minőségén nem segített az, hogy Allen olyanokat nyilatkozott például a The New York Timesnak, hogy „a művészetnek vége, öregem”. Becsületére legyen mondva, már a pályamű beküldésekor sem titkolta, hogy a Midjourney-vel készítette a képet. Felmerült az is, hogy talán nem kellene komolyan venni azt a művészeti díjat, amelyet a legszebb nyúlnak, a legjobb szarvasmarhának és Colorado állam legjobb házi sörének járó elismerés mellett osztanak ki. A művészeti szcéna hagyományos értékadó és kanonizációs folyamataiban ritkán szerepelnek olyan események, amelyeken hússertéseket is díjaznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.