A mesterséges intelligencia és a művészet

Nem létező táj, nem létező ecsettel

Képzőművészet

Minden új technológia új kérdéseket keletkeztet a társadalomban – például akkor, amikor a technológia a művészetet, az alkotás folyamatát változtatja meg, s a kreativitás új útjait kínálja fel.

A maga módján erre a problémakörre reflektált a Video Killed the Radio Star című Buggles-sláger, amely a szám megjelenése után két évvel induló MTV zenetévén lejátszott első klip volt. De – ugyancsak a maga módján – erről morfondírozott Walter Benjamin A műalkotás a technikai sokszorosítás korszakában című, 1936-os tanulmánya is. Ma a mesterséges intelligencia megjelenése írja a technológia és a művészet egymásra hatásának új fejezetét – azzal együtt, hogy maga a mesterséges intelligencia is nehezen megfogható fogalom. Az óvatlan laikus azt gondolhatná, hogy az az MI, amely tegnap receptet írt, ma zenét komponálni tanul meg, holnap pedig röntgenképeket fog elemezni, egy és ugyanaz a valami. Valójában ezek külön programok, algoritmusok. A mesterséges intelligenciáról általánosságban beszélni olyan, mintha a számítógépről beszélnénk általánosságban: „a számítógép képeket javít” vagy „a komputer egyenleteket old meg”.

Egyes képgeneráló algoritmusokkal valóban lenyűgöző képeket lehet legyártatni – csakhogy a lenyűgözőség határai jól belőhetők. Az algoritmusok többnyire annyit tudnak, amire megtanították azokat. Ennek a gépi tanulásnak a hatókörét pedig erősen befolyásolja az is, hogy milyen adatbázison tanították az adott hálót. Légből kapott példával élve: ha egy algoritmust Jókai Mór összes művein tanítunk, akkor sem fog skandináv krimit írni, ha a fejünk tetejére állunk.

Festmények, hússertések

A Colorado State Fair nevű eseményen az egyik művészeti díjat az a kép nyerte el, amelyet egy bizonyos Jason M. Allen nevű „művész” alkotott – a Midjourney nevű, gépi tanulás alapú, képgeneráló szoftverrel. A döntés a művészvilágot és az MI-rajongókat is felvillanyozta, és hatalmas vita kerekedett. Ennek sem a hosszán, sem a minőségén nem segített az, hogy Allen olyanokat nyilatkozott például a The New York Timesnak, hogy „a művészetnek vége, öregem”. Becsületére legyen mondva, már a pályamű beküldésekor sem titkolta, hogy a Midjourney-vel készítette a képet. Felmerült az is, hogy talán nem kellene komolyan venni azt a művészeti díjat, amelyet a legszebb nyúlnak, a legjobb szarvasmarhának és Colorado állam legjobb házi sörének járó elismerés mellett osztanak ki. A művészeti szcéna hagyományos értékadó és kanonizációs folyamataiban ritkán szerepelnek olyan események, amelyeken hússertéseket is díjaznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.