A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.
Soós Nóra: A kérdőjel háta mögött című tárlatát mindenképp nézze meg az, akit érdekel, milyen egy festőművész képein a válságban lévő Föld, vagy egy leépülőben lévő ország.
Az élénk-domináns színekkel festett vásznak harsány kompozíciói mögött komoly társadalmi üzenetek húzódnak: Soós Nóra újabb munkáiban egyebek közt a korral, a változásokkal néz szembe, illetve az igazságtalanságok elszenvedésével foglalkozik.
Böszörményi István szobrászművésznek elege lett az Ukrajna elleni hergelésből, így tiltakozott.
Ízlelgessük a tényt: a miniszterelnök portréját megfestő alkotó kapott állami kitüntetést, a szakma szerint teljesen érdemtelenül.
Barcsay Jenő Asszonyok című szénrajzára hatvan év után – épp a művész születésének 125 éves jubileumára készülődve – bukkantak rá egy családi hagyatékban. A több mint 21 négyzetméteres alkotás a Miskolci Egyetemen ma is látható márvány mozaik 1:1-es rajza, amelyet július közepétől láthat a nagyközönség.
Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.
Közelebbről is bepillantást nyerhettek a Munkácsy-díjas giccsfestő munkásságába.
Amikor bő két éve ifj. Botár Olivér felvetette a kiállítás ötletét, még a szakmabeliek sem tudtak szinte semmit Révai Ilkáról, azon kívül, hogy ő készítette el 1917-ben az egyik legismertebb, kivételesen erős és markáns Kassák-portrét.
A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.
bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?
