Látszólag pofonegyszerű a válasz, hiszen önarcképekről van szó, pontosabban „önarcrajzokról” és „önarcfestményekről”, ahogyan a festő a képek melletti kis cédulákon műfajilag megkülönbözteti a két típust. A képek tárgya és a képek alkotója találkozik. Ám a mennyiség is számít. Annyira, hogy van is a második teremben a bal oldali falon egy húsz képet tartalmazó tabló (ebbe az osztályba csupa bogi jár), amelynek címe: emblematikus installáció. Mely installációval a festő világossá teszi, hogy igazándiból nem az egyes kép számít, hanem a képek összessége. A monet-i, warholi értelemben vett sorozat. Az individuális tömegtermék. De az emblematikus installáció egyben az egész kiállításra is vonatkozik: azt tükrözi, fókuszálja, fonja be, mint pók a pókháló közepén. Hogy úgy mondjam, az emblematikus installáció a kiállítás látható alanya. Egy bogi.
A kiállításon 71 bogi szerepel – majdnem annyi, mint amennyi önarcképe Rembrandtnak összesen van (80), és majdnem kétszer annyi, amennyit Van Gogh egész életében festett (36), pedig szorgalmas volt, ám huszonhét évvel kevesebbet élt, mint a molnár fia. Ez a nagy mennyiség nem a warholi technika segítségével és filozófia okán születik (bár a hatása alól nem vonja ki magát), mert nem polaroid és nem is szitanyomat, hanem a hagyományos módon előállított alkotás, és mert bogi szorgalmas, zümm-zümm, rajzról rajzra száll, állandóan rajzol, és szüntelenül fest. A közbeeső időben azon gondolkozik, hogy mit fessen. Félig kész képek várnak rá, de ha jön egy ötlete, teszem szilánkok, kipróbálja. Reggeltől estig. Nem szeret szénnel rajzolni? Nosza, rengeteget rajzol szénnel (fejből, ezek az úgynevezett fejbőlrajzok, sok volt látható belőlük a pilisi művelődési házban), puszta önszorgalomból, önnevelési célzattal, hogy hátha mégis megszereti a szénnel rajzolást. Fölkel reggel? Rajzol valamit. Így tette ezt már azelőtt is, hogy beszélni vagy járni tudott. De ha már a számoknál tartunk, Gedő Ilkának 378 önarcképe van, 370 rajz és 8 festmény. De nála egészen más okból lett ez így, mint bogi esetében. Egyszóval bogi, ez az eredetileg családon belüli becenév, ez a baráti körben használt megszólítás egyszerre vonatkozik a modellre és az alkotóra, de a képre és még a képek létrejöttének körülményeire is. A bogiság ugyanis életforma – a művész gyakran beszél önmagáról és tevékenységéről egyes szám harmadik személyben, például Facebook-oldalán. Mellesleg, de utalhatok a Facebookon semmiségcsakszerintemszép hashtaggel ellátott fotósorozatára, amelyből tavaly már lett is kiállítás a Hunnia Bisztróban. És a sorozat attól még folytatódik. És bár még éppen csak februárnak lett vége, a művésznek az idén már három kiállítása nyílt, a legutóbbi, szinte mellékesen, a Nyitott Műhelyben. Mintha megmozdult volna körülötte a levegő, amióta Pilisre, a saját házába költözött. Korábban sokféle kalandos és küzdelmes módon keresett pénzt, most viszont bogi a festészetre koncentrál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
