rés a présen

„Jó ez a csend…”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 19.

Képzőművészet

Szabó Imola Julianna író, tervezőgrafikus, illusztrátor

rés a présen: Írtál vagy rajzoltál előbb?

Szabó Imola Julianna: Táncoltam. Pontosabban: forogva rímeket találtam ki. A Vörösmarty Gimnáziumba jártam drámatagozatra, színész vagy rendező szerettem volna lenni, de már akkor is írtam verseket. Végül a Táncművészeti Egyetemen végeztem, majd a korai felnövés, a családfenntartás miatt küzdelmesen loptam időt a hétköznapokból az alkotásra. A Varratok volt az első könyvem, s nagy meglepetésemre Szép Magyar Könyv díjazott lett. Onnantól a megszállottság és a tanulási vágy sodort a szabadúszás felé, és tervező­grafikus lettem. Hozzáteszem, már majdnem harminc voltam, amikor rajzolni kezdtem, sosem gondoltam előtte, hogy illusztrátor leszek. Pár éve, ha elképzelem magam, akkor pont így látom az önfeledt szabadságot: motyogok egy szöveget, és közben oldalpárokat rajzolok hozzá.

rap: Verseket és meséket írsz jórészt. A Holtak aranya, holdak ezüstje című előző kötetedben viszont sok minden keveredik. Hogyan keletkezett ez a tulajdonképpen lengyel könyv?

SZIJ: A férjem lengyel, de nem beszél lengyelül. A gyerekeink kapcsán merült fel, hogy milyen jó lenne nekik részletesebben mesélni a gyökereikről. Egy szakmai ösztöndíjnak hála mélyebbre áshattam magam a virágmintás motívumok, a szomorú királylányok, a baziliszkuszok, az ördögök és a holdképek világába. Ekkor születtek meg a könyv illusztrációi. Végül annyira magába szippantott ez a kelet-európai közös sors, hogy szövegileg is rabul ejtett. Szerettem volna objektív leírást a mondákról a versprózák elé, mert úgy éreztem kereknek a vendégeskedésemet ebben a számomra idegen világban. Monika Jurczakkal pedig négykezesként alkottunk, megírtam magyarul, ő visszaküldte lengyelül. Izgalmas volt, hogy oda-vissza hatott egymásra a két nyelv, a két kultúra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.