rés a présen

„Jó ez a csend…”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. március 19.

Képzőművészet

Szabó Imola Julianna író, tervezőgrafikus, illusztrátor

rés a présen: Írtál vagy rajzoltál előbb?

Szabó Imola Julianna: Táncoltam. Pontosabban: forogva rímeket találtam ki. A Vörösmarty Gimnáziumba jártam drámatagozatra, színész vagy rendező szerettem volna lenni, de már akkor is írtam verseket. Végül a Táncművészeti Egyetemen végeztem, majd a korai felnövés, a családfenntartás miatt küzdelmesen loptam időt a hétköznapokból az alkotásra. A Varratok volt az első könyvem, s nagy meglepetésemre Szép Magyar Könyv díjazott lett. Onnantól a megszállottság és a tanulási vágy sodort a szabadúszás felé, és tervező­grafikus lettem. Hozzáteszem, már majdnem harminc voltam, amikor rajzolni kezdtem, sosem gondoltam előtte, hogy illusztrátor leszek. Pár éve, ha elképzelem magam, akkor pont így látom az önfeledt szabadságot: motyogok egy szöveget, és közben oldalpárokat rajzolok hozzá.

rap: Verseket és meséket írsz jórészt. A Holtak aranya, holdak ezüstje című előző kötetedben viszont sok minden keveredik. Hogyan keletkezett ez a tulajdonképpen lengyel könyv?

SZIJ: A férjem lengyel, de nem beszél lengyelül. A gyerekeink kapcsán merült fel, hogy milyen jó lenne nekik részletesebben mesélni a gyökereikről. Egy szakmai ösztöndíjnak hála mélyebbre áshattam magam a virágmintás motívumok, a szomorú királylányok, a baziliszkuszok, az ördögök és a holdképek világába. Ekkor születtek meg a könyv illusztrációi. Végül annyira magába szippantott ez a kelet-európai közös sors, hogy szövegileg is rabul ejtett. Szerettem volna objektív leírást a mondákról a versprózák elé, mert úgy éreztem kereknek a vendégeskedésemet ebben a számomra idegen világban. Monika Jurczakkal pedig négykezesként alkottunk, megírtam magyarul, ő visszaküldte lengyelül. Izgalmas volt, hogy oda-vissza hatott egymásra a két nyelv, a két kultúra.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Kígyó a keblen

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.

Haszon vagy ráfizetés?

Mit tartsunk a bevándorlókról? – merül fel a kérdés Németországban is. Olyan-e a migráns, hogy egész nap a lábát lógatja a dolgos németek millióinak pénzén, és azon tűnődik, miként szerezhetne kábítószert, vagy inkább megmenteni igyekszik serény munkájával az öregedő németséget a demográfiai válság következményeitől?