rés a présen

Piknik a kastélyparkban

Schneider Erika, Az Esterházy Magánalapítvány magyarországi kulturális képviselője

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 1.

Képzőművészet

rés a présen: Mikor és mi célból alakult az alapítvány?

Schneider Erika: Az utolsó, egyenes ági utód nélküli herceg, V. Esterházy Pál fogalmazta meg végrendeletében a vagyon egyben tartásának óhaját. Felesége, Esterházy Ottrubay Melinda, egyfajta modern hitbizomány létrehozásával, 1992-ben három magánalapítványba helyezte a vagyont. Ennek szakszerű kezelésére 2003-ban megalapították az Esterházy Vállalkozások Kft.-t is, mely az alapítványok vagyonkezelése mellett gazdálkodási tevékenységet is folytat az erdő- és környezetgazdálkodás, az ingatlan és szabadidős létesítmények, történelmi nagyépületek, a kultúra és turizmus, valamint a borászat területén.

rap: Mióta veszel részt az alapítvány tevékenységében?

SE: Az Esterházy Magánalapítvány munkájába 2006-ban, az Iparművészeti Múzeummal közösen rendezett Esterházy-kincsek című kiállítás előkészítésekor kapcsolódtam be. Előtte tizenöt évig két banknak vezettem a kommunikációs osztályát, a szponzorálási stratégiáknak köszönhetően aktívan részt vettem a kulturális életben is.

rap: Mi a leginspirálóbb ebben a munkában?

SE: Fantasztikus dolog az eredeti helyszíneken, Fraknó várában vagy a kismartoni Esterházy-kastélyban, eredeti tárgyakkal körülvéve dolgozni, elképzelni, hogyan éltek az udvarban, hallgatni Haydn zenéjét, és mindezt a lehető legszélesebb körben, a kor legmodernebb eszközeivel elérhetővé tenni napjaink nagyközönsége számára. Lenyűgöz a család gyűjtőszenvedélye, a művészetekhez fűződő viszonya, valamint az, hogy milyen okosan használták ezt a tudást a hatalmuk megszilárdításában, a család - mai szóhasználattal élve - "pozicionálásában".

rap: Mik a legfontosabb területei a munkádnak?

SE: Kettőt említenék: a kiállításokat és a zenei programokat. A kiállításokon egyrészt a család gazdag történetének megismertetése a cél, a kortárs képzőművészeti programunk, az Esterházy Művészeti Díj pedig az új tehetségek felkarolását segíti. A zenei programok egy része a rég elfeledett, Haydn árnyékában alkotó mestereket igyekszik bemutatni, a Vonósnégyes Fesztivál a mester és a vonósnégyes műfaj előtt tiszteleg, a Piknikkoncertek pedig könnyed nyári hangulatban ígérik a test és a lélek kényeztetését. Ezeken a koncerteken összefonódnak a zenei és kulináris élvezetek: koncert a csodálatos akusztikájú Haydn teremben és piknik a kastélyparkban.

rap: Mely programjaitokat ajánlanád a nyárra?

SE: Az aktuális kiállításaink mellett a Piknikkoncerteket ajánlom augusztus 9-én és 10-én. Többek között Giuseppe Verdi Rigoletto, Gioach-chino Rossini A sevillai borbély és Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című operáiból csendülnek fel a zenetörténet legszebb áriái és duettjei fiatal sztárénekesek: Jonathan Beyer, Lyubov Petrova és Robert McPherson előadásában. Rigoletto lánya, Gilda szerelme "drága nevét" énekli meg, amelyről nem is sejti, hogy nem a szeretett férfi igazi neve. Figaro itt, Figaro ott - énekli Rossini ravasz, önmagát nélkülözhetetlennek gondoló borbélya, míg Donizetti félénk Nemorinója azért imádkozik, hogy a szerelmi bájital hasson hőn szeretett Adinájára. Reméljük, hogy a szerelmesek történetei jelmez és álarc nélkül is képesek elvarázsolni hallgatóságukat. A szombat esti koncert előtt, illetve a vasárnap délelőtti koncert szünetében a közönség a kastélykertben fogyaszthatja el a piknikkosár kulináris tartalmát.

rap: Mik a legfontosabb szempontjaitok a programok összeállításánál?

SE: Érdekesek, egyediek és élvezetesek legyenek, a mai közönség számára modern üzeneteket közvetítsenek, és nem utolsósorban eladhatók legyenek. Miközben az eladhatóság nem mehet a minőség rovására.

rap: Mit jelent neked az Esterházy név?

SE: Tiszteletet a családdal, a történelmi örökséggel és hagyományokkal szemben, ugyanakkor nyitottságot az új dolgok felfedezésére, a jövőbe tekintésre és az örök tanulásra.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.