Képzőművészet

Viktor Silov altábornagy, a megszálló szovjet csapatok (a déli hadseregcsoport) parancsnoka, távozásuk levezénylője 1991. június 19-én lépte át a határt Záhonynál, jelképesen is visszafordíthatatlan folyamattá alakítva ezzel a magyarországi rendszerváltást. A főváros az örömteli eseményt zenés rendezvénysorozattal ünnepelte meg, melynek díszvendége az underground hatalmas tehetségű óriása és örökös császára, Frank Zappa volt.

A lengyel képzőművészet külföldön is jegyzett nagyságai mellett - mint a Lego-kockákból auschwitzi haláltáborszettet összeállító Zbiegniew Libera, vagy a csak férfiközönség számára nyitott szexbárokba műpénisszel belopakodó, majd ezt dokumentáló Katarzyna Kozyra - mára Wójcik is vezető művésznek számít.

1989-ben halt meg, három évvel azután, hogy AIDS-betegségét diagnosztizálták. Hírnevét jelentős részben az ezután, 89-90-ben rendezett retrospektív utazó kiállítása körül kialakult botránynak köszönheti. A vita tárgya ez volt: lehet-e közpénzből közízlést sértő művészetet támogatni.

A holland fotós képei leginkább arra keresik a választ, hogyan képes az ember egy átlagostól eltérő közeghez alkalmazkodni. A helyszín olyan alpesi zsákfalu, amely az év jelentős hányadában sötétbe borul.

Éppen egy éve, hogy a Ludwig Múzeum bemutatta St.Auby Tamás Hordozható Intelligenciafokozó Múzeumát, benne Erdély Miklós fotómontázsának reprodukciójával, melynek címe: Két személy, aki döntő befolyással volt a sorsomra (1972). A mű jobb oldalát Kádár János, a Magyar Népköztársaság első titkárának hivatalos fényképe, bal oldalát Erdély felesége, Szenes Zsuzsa portréja teszi ki. Körülbelül félidőnél cserélni kellett a nyomatot, mert egy ismeretlen látogató beavatkozott a műbe, és gyöngéden horogkeresztet rajzolt Kádár János homlokára.

Túlsúlyos és szinte gőgösen bombasztikus, ugyanakkor hűvös és távolságtartó - nem könnyű szavakba önteni az art deco stílus hangulatát. A megnevezésében is hangsúlyozott dekorativitás az áttekinthető, a szecesszió fülledt, kacskaringós ábrándosságát erőteljes, futurisztikus lendületű vonalvezetéssel felülíró erőteljes gesztusokban jut kifejezésre.

A műtárgy-kereskedelemben nincs "önértéke" sem a művésznek, sem a műalkotásnak. A műtárgypiac árait elsősorban a művészeti piac szereplőinek - tanácsadóknak, szponzoroknak, galeristáknak, múzeumi szakembereknek, kurátoroknak, művészettörténészeknek, művészeti lapok szerkesztőinek, műkritikusoknak és az aukciós galériáknak - informális kapcsolatrendszere és gyakran teljességgel átláthatatlan összefonódása határozza meg.

Végelszámolás alatt áll a nemzetközi hírű siklósi-villányi alkotótelep üzemeltetője, az egyedülálló nagyharsányi-villányi szoborpark pedig a Duna-Dráva Nemzeti park fenntartásába került, miután az alkotótelepet a megyei önkormányzattól átvevő magyar állam egy fitying támogatást sem adott idén a cégnek. A pénzhiány és egymásra mutogatás miatt végveszélybe került Pécs egyedülálló múzeumi hálózata is.

Meglehetősen ritka, hogy egy kortárs képzőművész vallásos témákkal foglalkozik. Egyáltalán lehet-e egy zárt, évszázadok alatt kialakult ikonográfiai rendszerhez bármit hozzátenni, vagy másként, valami újjal és általánossal gazdagítani a kanonizált ábrázolási formákat?

Ujj Zsuzsit legkevésbé a fényképeiről ismeri a nagyközönség, amiért nem is nagyon kárhoztatható: a MissionArt Galériában megrendezett kiállítása 1987 óta csak a harmadik. A fényképezés meglehetősen váratlanul kezdődött nála, és meglehetősen rövid ideig, hat évig tartott, szemben a vers- és dalszövegírással.

Dalai apacslány-romantikát idéznek, versei Villon balladáit. Képein megsebzett Lolitaként fixírozza vágyainak titokzatos tárgyát. Dolgozó nő, aki egyszer bal lábbal kelt fel. Költő, performer, fotós, aki a Csókolom zenekarban vált underground ikonná. Most könyve jelent meg, kiállítása volt Budapesten, novemberben pedig a londoni Tate Modernben láthatók a képei.

A Liget Galéria programterve szerint nem ez lett volna az utolsó kiállítás, sokkal inkább a folytonosság felmutatása; Hofter ugyanis 1989 májusában mutatkozott be ugyanitt, és a kilencvenes években számos kiállítása volt Budapesten.

Külső szemlélő számára talán úgy tetszhet, hogy a kilencvenes évek végén a művész egyszer csak kipillantott elefántcsonttornya ablakából, rácsodálkozott a valóságra, és a tizenhat éven át készített absztrakt és meditatív formavilágot, a külföldi galériákban is elismert, ráadásul komoly gyűjtőkört vonzó ovális festményeit odahagyva a realista képalkotás felé fordult.