Kiállítás

Minden politika

Romaizmus

  • Kürti Emese
  • 2013. március 28.

Képzőművészet

Jelen politikai környezetben, amikor a szegénység kriminalizálása homofóbiával, idegengyűlölettel, a kisebbségek megvetésével találkozik össze, és amikor a politika ellenzéki művelői is abban a tévhitben ringatják magukat, hogy tevékenységük karakteresen depolitizált, ebben a környezetben tehát minden, kisebbségi kultúrát érintő gesztus politikai jellegű.

Az is politikai gesztus, ha a miniszter, aki szereti a szépet, roma festő művét akasztja ki az irodája falára annak az intézménynek a gyűjteményéből (Magyarországi Roma Parlament), amelyet fideszes párttársa, Kocsis Máté polgármestersége alatt szüntetnek meg a Tavaszmező utcában. De az is politikai gesztus, ha egy fiatal kurátor, a magyarországi kulturális színtéren példátlan módon, diskurzusokat és szokásos intézményi struktúrákat radikálisan újragondolva, roma galéria nyitásába vág bele.

Junghaus Tímea, a velencei biennálék történetében első Roma Pavilon kurátora, a nemzetközi és magyarországi roma értelmiség egyéb tagjaihoz hasonlóan azt ismerte föl, hogy az önrendelkezés joga a kisebbségek számára kulturális területen is az egyetlen járható út. A XX. század több mint fele telt el azzal, hogy a romák kultúrájáról, identitásáról folytatott diskurzusokat kizárólag nem romák folytatták, és a saját kanonizált narratívájuk margóján tartották a tőlük idegen művészetet. Ez a séma természetesen nem korlátozódott kizárólag a roma befogadástörténetre, hasonlóan jártak el a nyugati modernista kanonizációs intézmények a volt gyarmati országok kultúrájával, például a MoMA az afrikai művészettel. Az ebből a recepcióból való kiszakadást alapvetően a diskurzusbeli autonómia tudatosításának az igénye, illetve a posztkolonialista elméletek adaptálhatóságának felszabadító hatása vitte végbe. Junghaus Tímea galériájának első kiállítása, a Romaizmus ennek a formálódó, öntudatos saját narratívának a programkiállítása, mely egyszerre törekszik autonómiára, önreflexióra és konstruktív párbeszédre.


Fotó: Sarah Ann Martin

 

Már az is jelzésértékű, hogy a 45 négyzetméteres nonprofit kisgaléria (stílszerűen Gallery 8 - Roma Kortárs Művészeti Tér) nem a város valamely puccosabb galériás környékén, hanem a VIII. kerületi Mátyás tér egyik zöldre festett házának utcafrontján nyílt meg. Ettől persze menőbb, mint bármelyik. A kiállítás alcíme pedig - A roma kultúrtörténet konstruálása - egyidejűleg ígéri a diskurzus változásának történeti összefoglalóját, és a diskurzus tevőleges alakításának jelenbeli ambícióját. A megfogalmazás arra is vigyáz, hogy a folyamatot jelző "konstruálást", és nem a lezártságra utaló "megkonstruálása" kifejezést tartalmazza. A kurátor saját eddigi munkájának szakmai elismerését fektette bele a galériába: 2008-ban elnyert Kairos-díját, valamint 2012-ben, a macedón művészettörténész, Suzana Milevska jóvoltából megkapott Igor Zabel "Kultúra és elmélet" díját. Egy közösség érdekében végzett konzekvens kurátori munka értékét különösen emeli, ha ellenszélben végzik.

A kurátor egymás mellé helyezte a többség teóriájának romaképét azzal, amit művészeti médiumokon keresztül a romák saját magukról megalkottak. Ebből a konstrukcióból egy evolúciós folyamat rajzolódik ki, melynek kezdetét az 1968 utáni időszak jelenti, amikor Balázs Jánost mint idős, magányosan alkotó remetét "fedezték föl" és mitizálták, egyszersmind sajátos módon a folklór, valamint a "naiv" művészet részévé tették a roma művészetet. A roma művészetből rendezett eddigi legnagyobb kiállítást sem valamely művészeti intézmény, hanem ennek a diskurzusnak megfelelően a Néprajzi Múzeum vállalta fel 2000-ben. Fokozatosan, nagyon apró lépésekben haladt tehát az a folyamat, amely a generációváltással, a roma közösségekből kitermelődő új értelmiség megjelenésével párhuzamosan a saját értékrendű autonóm kultúra képének és tudatának megkonstruálására irányult. A kiállítás ezeket a törekvéseket párhuzamosan mutatja be azzal az elméleti munkával, amelyet a hazai kánonokat író kurátorok, teoretikusok a roma művészet integrálásáért és önértékelésének megerősítéséért tettek.

Ami a műveket illeti, a válogatás szempontjai arra irányultak, hogy egyszerre legyenek jelen az idősebb generációnak azon ikonikus képviselői (Balázs János, Kalányos Gyöngyi, Oláh Jolán, Péli Tamás, Omara), akik a hagyományos táblaképfestészet művelésével - mint sokáig kizárólagosan hozzáférhető médiummal - megteremtették a jellemzően narratív, sajátos színvilágú és ikonográfiájú roma művészetet. Ez a festészet sok esetben a személyes és a közösségi identitás megkonstruálásának volt az eszköze, miközben az újabb generáció láthatólag nem pusztán mediális fordulatot hajt végre a fotó és a videó lehetőségeit kihasználva, hanem általánosabb, reflektáltabb, a romáknak a többségi társadalomhoz való viszonyát elbeszélő nyelv kialakítására törekszik. A többségi társadalom súlyos deficiteket halmozott fel a roma közösségekkel szemben, de ez a kísérlet azt jelenti, hogy vannak olyan járható utak, amelyek - bizonyos értelemben a lokális kontextusok fölébe helyezkedve - lehetőségeket dolgozhatnak ki a romák és nem romák közötti véleménycserék számára. A mi dolgunk pedig - minimum - a támogató szolidaritás.

Gallery 8, Bp. VIII., Mátyás tér 13., nyitva április 4-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.