Sírva sem - Fűtőerőművészek Miskolcon

  • k.kabai lóránt
  • 2005. április 28.

Képzőművészet

Tavaly december közepén Miskolcon zászlót bontott az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület. Az alapítók elsődleges célja, hogy megváltoztassák a köztudatban máig acélvárosként élő Miskolc megítélését a helyi művészeti energiák összpontosításával.

Tavaly december közepén Miskolcon zászlót bontott az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület. Az alapítók elsődleges célja, hogy megváltoztassák a köztudatban máig acélvárosként élő Miskolc megítélését a helyi művészeti energiák összpontosításával.

Ehhez megfelelő helyszínt is találtak: az évtizedek óta nem működő egykori egyetemi fűtőmű sztálinbarokk épületét (melyet a campus más épületeihez hasonlóan kényszermunkások - köztük például Határ Győző - építettek föl).

A fűtőmű a campus és a város határán áll, látszólag a senki földjén, már amennyire ez az épület és környéke állapotából leszűrhető. (A telekkönyv szerint a terület és az épület tulajdonosa az államkincstár, míg a kezelői jogokat a Miskolci Egyetem gyakorolja.) A helyi kulturális-művészeti élet sivársága, az ipari romok újrahasznosításának különböző nyugat-európai és amerikai példái adták az inspirációt ahhoz, hogy itt egyfajta művészeti energiaközpont, "thermo dom" jöjjön létre a civil, politikai és gazdasági érdekeltségektől teljesen független, csak a kulturális-művészeti program végrehajtásában elkötelezett, önszerveződő közösség gyámsága alatt. A résztvevők közt találjuk Zemlényi Attila költőt, Kolostori Gábor és Bujdosó Attila újságírót, Kishonthy Zsolt művészettör-ténészt, valamint feLugossy László és Máger Ágnes festőművészt.

Az egyesület megalakulását a helyszínen, a lelakatolt bejárat előtt tartott sajtótájékoztatón jelentették be, s ez kínált alkalmat az első művészeti megmozdulásra is: az épület kéményére egy ipari alpinista segítségével kitűzték az egyesület zászlaját, ahonnan a kiáltványukat (lásd keretes írásunkat) tartalmazó röplapokat is szélnek eresztették.

Birtokháborítás?

A szimbolikus területfoglalás az egyetem vezetőségében különösen ideges reakciót keltett, s azonnal feljelentéssel fenyegetőztek a birtokháborítás miatt. (A később kiadott sajtóközlemény szerint az egyetem vezetősége "határozottan elítéli az ún. Erőmű Egyesület által az egyetemi terület sérelmére elkövetett cselekedeteket, az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat".) Csak a viszonyulások különbségét szemléltetendő: a néhány héttel korábban történt budapesti squatterakció, a volt Úttörő Áruház nem pusztán jelképes elfoglalásakor a tulajdonos csak a birtokháborítás folytatása esetén helyezte kilátásba a feljelentést.

Az akciót a művészeti koncepció elkészítésének kevésbé látványos fázisa követte. E program szerint az Erőmű a kísérletezés, a fejlesztés és a folyamatos újítás szellemében működő befogadó intézmény lenne, amely elsősorban a kelet-közép-európai művészek bemutatkozását, találkozását és kooperációját szolgálná. Az együttműködés fórumai a különböző művésztalálkozók, szemlék, kiállítások, alkotótáborok és a művésztelep lennének. Emellett számtalan egyéb, közszolgálatinak nevezhető program is szerepel a tervezetben, mint például a szabadegyetem koncepciója, mely elsődlegesen pragmatikus szemléletű lenne. Mindez természetesen nem valósítható meg hathatós állami és önkormányzati segítség nélkül. A frissen elkészült városstratégia célkitűzése, hogy Miskolc "legyen a kultúra és a tudás városa", akár azt az illúziót is kelthetné, hogy egy ilyen civil kezdeményezés mellé odaáll a város vezetése, és támogatja a koncepció megvalósulását. Ezzel egy olyan hosszú távú és megjósolhatóan nagy hatású programot indítanának el, mely, túllépve a szokásosan kicsinyes vidéki siránkozáson, végre a sok "kell" helyére a magabiztos "van"-t állítja, ezzel adva Miskolcnak esélyt a népességi és minőségi erózió megállítására és visszafordítására, az acélvárosi múlt következményeinek felszámolására. Noha az egyesület folyamatosan jelezte nyitottságát és tárgyalási szándékát, sem a mostanság önálló művészeti kart alapítani készülő egyetem, sem az európai kulturális fővárosi címre aspiráló megyeszékhely önkormányzata nem mutatta túl sok jelét eddig az érdeklődésnek.

Talános kérdések

Talán azért, mert egyes városházi pletykák szerint már most tudható, melyik magyar település lesz 2010-ben Európa kulturális fővárosa; s innentől minden lózung a pályázat második fordulója körül (melybe - sokak meglepetésére - Miskolc is bejutott) csak a helyi közönségnek szóló porhintés.

Talán azért, mert a miskolci pályázatban a volt fűtőműbe "Science Múzeumot" tervező egyetem hamarosan eladásra kínálja a kérdéses területet (melyet a város önkormányzata nem szándékozik megvásárolni), hogy magántőke bevonásával, PPP rendszerben újuljon meg az épület, melynek közel 4000 négyzetméteréből a tervezett múzeum viszonylag kis helyigényén túl bármi lehet. És még az is megtörténhet, hogy "a régió egyik központjává válva" egy gigadiszkó bömböl majd éjszakánként a campus közvetlen szomszédságában. Az ezt cáfoló nyilatkozatok ugyanis semmilyen garanciát nem nyújtanak az ellenkezőjére.

Talán azért, hogy legyen egy újabb hely, ahol például az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület tagjai - akik ingyen és bérmentve eddig néhány száz munkaórát öltek megszállottan a koncepció kidolgozásába - sírva (se) vigadhassanak.

Az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület tevékenységéről további információ az eromuegyesulet [at] freemail [dot] hu címen kérhető.

Az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület kiáltványa

Ha csak az alapján ítélnénk meg a világot, amit Miskolcon látunk belőle, a világ unalmas és rideg: a világ nem kényezteti lakóit szellemi javakkal, nem segít számukra alkotó környezetet teremteni, hogy emberi lényegük legjavát adhassák a maguk és a mások örömére.

Miskolcon áll az idő, miközben a világot szerencsére és sajnos már nem csak az alapján kell megítélnünk, amit Miskolcon látunk belőle.

Szerencsére, mert tudható, hogy a világ irányzatokhoz tartozó és irányzatokba nem sorolható alkotások sokaságát termi, irányza-tokat életre hívó és az irányzatok jogosságát tagadó alkotóknak ad teret. Szerencsére, mert az is tudható, hogy ezek az alkotók és alkotásaik elérhető közelségbe kerültek.

És sajnos, mert úgy látszik: Miskolc kimarad ezekből a folyamatokból, és így az sem derülhet ki, hogy van-e elég szellemi erő ebben a városban hozzászólni mindahhoz, ami a világban történik.

Hisszük, hogy van.

Hisszük, hogy szükség van mindazoknak az összefogására, akik nem akarnak bele-törődni, hogy nincs semmi a napi lét mögött/után.

Hisszük, hogy sokkal több mutatható meg Miskolcon a világ kulturális javaiból, és nem pusztán azokból, amelyeket a mindenkori kultúrairányítók megmutatásra érdemesnek tartanak.

Hisszük, hogy nem új főáramlatokra van szükség, hanem a sokszínűségre, mert a sokszínűség teremtésre ösztönöz.

Hisszük, hogy nincsenek kitüntetett területek, hogy a kultúra körébe a művészetek éppen úgy beletartoznak, mint a viselkedés, az életet elfogadhatóvá, elviselhetővé és alkotóvá tevő technikák ismerete.

Hisszük, hogy a közösen gondolkodni kész embereknek szükségük van a hitükön és eszméiken túl olyan helyre, amely cselekvésük terepe.

Hisszük, hogy az Erőmű ilyen hely: tágassága nem kelti a beszorítottság érzetét.

Hisszük, hogy az Erőmű feladata erőt adni alkotáshoz és befogadáshoz.

Hisszük, hogy van, és kell hogy legyen ilyen erő, és képesek vagyunk ezt bebizonyítani.

AZ ERÕMÛ LEGYEN VELED!

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.

Bizonytalan hátországok

Több szempontból is különleges elnökválasztás zajlott le az Egyesült Államokban: hosszú idő után először kapott országosan is több szavazatot a győztes republikánus jelölt; nemcsak az elnök, hanem a szenátusi és a kongresszusi többség is republikánus lesz; és Donald Trump személyében először költözik a Fehér Házba elítélt bűnöző.