Kiállítás

Szabó Dezső: Magasfeszültség

  • Zsámboki Miklós
  • 2012. november 11.

Képzőművészet

Szabó a kilencvenes évek óta foglalkozik a fotografikus képpel. Nagyméretű fotói játékosan mozognak a hihetőség határán: mutatják is, meg nem is, hogy valójában makettről, egy mesterséges világról készültek.

A terepasztalon felépített látvány alapját a médiából származó képek alkotják: természettudományos magazinokból, katasztrófákat bemutató dokumentumfilmekből, riportsorozatokból ismert jelenetek köszönnek vissza. "Köszönnek vissza" - mintha a mi emlékképeink lennének, Szabó Dezső fotói hatására felidéződnek bennünk a médiában látott képek tengeralattjárókról, forgószelekről, robbantásos merényletekről. Valóságként kezeljük a képeket, így ismerünk rá a valójában ismeretlen helyzetekre; miközben a média képeinek ugyanolyan közvetett a viszonya a valósággal, mint a maketteknek.

Szabó eddigi fotóin pontosan rekonstruálta a médiából átvett kép látványát, a Forgószél című sorozatban például a tornádót látszólag fástul, házikóstul, emberestül felépített tájban engedte szabadjára. Új kiállításán azonban már nincs környezet: a sorozat témáját képező villámok csak jelzésszerű házakba és oszlopokba csapkodnak, amelyek magukban állnak a tükröződő felületű tárgyasztal sötétségében. A kiállítás öt fényképe szoros dramaturgiában kerül elénk: előttük néhány jegyzet és skicc a villámlás fizikájáról, valamint egy werkfotó a művész otthonában berendezett stúdióról, benne a DIY Tesla-transzformátorral; utánuk egy videó a transzformátorból kisülő villámokról. Az öt fotó lépésről lépésre tárja fel magát: az első képen színes háttér előtt csap egy villám egy házba, a másodikon már feltűnik a tárgyasztal tükröződő felülete, a következő képeken pedig egyre inkább belóg maga a transzformátor is, míg végül az utolsón a látvány fejjel lefelé fordul, és vékony kör rajzol keretet köré, mintha a fényképezőgép keresőjén keresztül a fotózásról készült volna a (werk)kép. A nagyításokon rajta maradt a Fuji film széle is az adott kocka számával és egyéb információkkal egyetemben - erről eszünkbe juthat a klasszikus riportfotó igénye, hogy vágatlanságával mutassa hitelességét, de gondolhatunk az Instagram és hasonló népszerű telefonos alkalmazásokra is, amelyek segítségével azonnal ilyen kerettel láthatjuk el a facebookos emlékeink közé felkerülő képet.

A korábbi munkák is feszegették a kérdést, hogy a fénykép valóban bemutatja-e a valóságot, vagy inkább új valóságot teremt helyette. A Szabó Dezső képeit ismerő látogató úgy érkezik a mostani kiállításra, hogy makettekre, pontosságra törekvő imitációkra számít, keresi az álvalóságot. Ezért is lesz hangsúlyos, hogy most épp a valóság illúziójának lerombolása történik, a képek didaktikusan magyarázzák: stúdióban megvalósított látványról van szó, amely kifejezetten a fotó kedvéért jött létre, azaz a villám sose dördült volna el, ha nincs ott a kamera. Maga a fotográfia került a tárgyasztalra - a Magasfeszültség című sorozat a minden fényképre érvényes valóságteremtő folyamatot mutatja be. A kérdés már inkább az, hogy melyik az igazi villám. Amelyiket egy Tesla-transzformátor generált és a fénykép készültekor a másodperc töredéke alatt csapott a tárgyasztalba? Amelyiket a Trafó Galéria falán láthatunk a pillanatot örökre kimerevítő fotón? Vagy amelyik a fotó hatására bennünk idéződik fel?

Trafó Galéria, nyitva október 21-ig


Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.