Kiállítás

Szabó Dezső: Magasfeszültség

  • Zsámboki Miklós
  • 2012. november 11.

Képzőművészet

Szabó a kilencvenes évek óta foglalkozik a fotografikus képpel. Nagyméretű fotói játékosan mozognak a hihetőség határán: mutatják is, meg nem is, hogy valójában makettről, egy mesterséges világról készültek.

A terepasztalon felépített látvány alapját a médiából származó képek alkotják: természettudományos magazinokból, katasztrófákat bemutató dokumentumfilmekből, riportsorozatokból ismert jelenetek köszönnek vissza. "Köszönnek vissza" - mintha a mi emlékképeink lennének, Szabó Dezső fotói hatására felidéződnek bennünk a médiában látott képek tengeralattjárókról, forgószelekről, robbantásos merényletekről. Valóságként kezeljük a képeket, így ismerünk rá a valójában ismeretlen helyzetekre; miközben a média képeinek ugyanolyan közvetett a viszonya a valósággal, mint a maketteknek.

Szabó eddigi fotóin pontosan rekonstruálta a médiából átvett kép látványát, a Forgószél című sorozatban például a tornádót látszólag fástul, házikóstul, emberestül felépített tájban engedte szabadjára. Új kiállításán azonban már nincs környezet: a sorozat témáját képező villámok csak jelzésszerű házakba és oszlopokba csapkodnak, amelyek magukban állnak a tükröződő felületű tárgyasztal sötétségében. A kiállítás öt fényképe szoros dramaturgiában kerül elénk: előttük néhány jegyzet és skicc a villámlás fizikájáról, valamint egy werkfotó a művész otthonában berendezett stúdióról, benne a DIY Tesla-transzformátorral; utánuk egy videó a transzformátorból kisülő villámokról. Az öt fotó lépésről lépésre tárja fel magát: az első képen színes háttér előtt csap egy villám egy házba, a másodikon már feltűnik a tárgyasztal tükröződő felülete, a következő képeken pedig egyre inkább belóg maga a transzformátor is, míg végül az utolsón a látvány fejjel lefelé fordul, és vékony kör rajzol keretet köré, mintha a fényképezőgép keresőjén keresztül a fotózásról készült volna a (werk)kép. A nagyításokon rajta maradt a Fuji film széle is az adott kocka számával és egyéb információkkal egyetemben - erről eszünkbe juthat a klasszikus riportfotó igénye, hogy vágatlanságával mutassa hitelességét, de gondolhatunk az Instagram és hasonló népszerű telefonos alkalmazásokra is, amelyek segítségével azonnal ilyen kerettel láthatjuk el a facebookos emlékeink közé felkerülő képet.

A korábbi munkák is feszegették a kérdést, hogy a fénykép valóban bemutatja-e a valóságot, vagy inkább új valóságot teremt helyette. A Szabó Dezső képeit ismerő látogató úgy érkezik a mostani kiállításra, hogy makettekre, pontosságra törekvő imitációkra számít, keresi az álvalóságot. Ezért is lesz hangsúlyos, hogy most épp a valóság illúziójának lerombolása történik, a képek didaktikusan magyarázzák: stúdióban megvalósított látványról van szó, amely kifejezetten a fotó kedvéért jött létre, azaz a villám sose dördült volna el, ha nincs ott a kamera. Maga a fotográfia került a tárgyasztalra - a Magasfeszültség című sorozat a minden fényképre érvényes valóságteremtő folyamatot mutatja be. A kérdés már inkább az, hogy melyik az igazi villám. Amelyiket egy Tesla-transzformátor generált és a fénykép készültekor a másodperc töredéke alatt csapott a tárgyasztalba? Amelyiket a Trafó Galéria falán láthatunk a pillanatot örökre kimerevítő fotón? Vagy amelyik a fotó hatására bennünk idéződik fel?

Trafó Galéria, nyitva október 21-ig


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.