Szikszai Károlyt, az Élet és Irodalom képszerkesztőjét grafikusként és festőművészként egyaránt ismerheti a kortárs művészet iránt érdeklődő közönség. Szikszai nem tartozik a termékeny alkotók közé, viszonylag ritkán jelentkezik önálló kiállítással, most azonban ismét új művek láthatók tőle a Godot Galéria kiállítótermében. Nincs szó nagy tárlatról, mindössze 11 alkotás került a falakra: 6 hagyományos kis alakú táblakép – párosával három közvetlenül egymás mellé helyezett fekete dobozkeretbe ágyazva – és 5 falra szögelt, durván megfestett, valószínűleg több darabból összeillesztett nagyméretű festővászon. A pittkrétával készített, végül lakkal kezelt, meglehetősen borús hangulatú képek sötét, olykor szinte teljesen fekete tájrészleteket mutatnak. Vészjósló hangulatú művek ezek, melyek nem adnak reményt, s amelyeken az eltűnőben lévő fény csak még inkább felerősíti bennünk a teljes reményvesztettség érzését. A hullámos tetejű hosszanti vásznak több kisebb képből tevődnek össze, rajtuk nehezen kivehető tájtöredékek, földút, nádas, feketén derengő ház, lépcső és egy eldőlni látszó magasles, netalán őrtorony látható. A vásznakon olvasható, blaszfémiát sem nélkülöző, grafittal felvitt szabad asszociációs szövegek, szavak – pl. koponyakosár, hústorta, mosolyerőszak – még hangsúlyosabbá teszik a képek keltette érzést. Olyanok, mint egy-egy horror képregény script egy pinceablak koszos függönyén. Szikszai legújabb alkotásai – melyek erős hasonlóságot mutatnak 2013-as sorozatával – a fásult, mihaszna létállapot, a vég és a nihil finoman megkomponált kivetülései.
Godot Galéria, nyitva február 3-ig, keddtől péntekig 9–14, szombaton 10–13 óra között
