Kiállítás

Vágások

  • Tóth Béla István
  • 2018. február 18.

Képzőművészet

Szikszai Károlyt, az Élet és Irodalom képszerkesztőjét grafikusként és festőművészként egyaránt ismerheti a kortárs művészet iránt érdeklődő közönség. Szikszai nem tartozik a termékeny alkotók közé, viszonylag ritkán jelentkezik önálló kiállítással, most azonban ismét új művek láthatók tőle a Godot Galéria kiállítótermében. Nincs szó nagy tárlatról, mindössze 11 alkotás került a falakra: 6 hagyományos kis alakú táblakép – párosával három közvetlenül egymás mellé helyezett fekete dobozkeretbe ágyazva – és 5 falra szögelt, durván megfestett, valószínűleg több darabból összeillesztett nagyméretű festővászon. A pittkrétával készített, végül lakkal kezelt, meglehetősen borús hangulatú képek sötét, olykor szinte teljesen fekete tájrészleteket mutatnak. Vészjósló hangulatú művek ezek, melyek nem adnak reményt, s amelyeken az eltűnőben lévő fény csak még inkább felerősíti bennünk a teljes reményvesztettség érzését. A hullámos tetejű hosszanti vásznak több kisebb képből tevődnek össze, rajtuk nehezen kivehető tájtöredékek, földút, nádas, feketén derengő ház, lépcső és egy eldőlni látszó magasles, netalán őrtorony látható. A vásznakon olvasható, blaszfémiát sem nélkülöző, grafittal felvitt szabad asszociációs szövegek, szavak – pl. koponyakosár, hústorta, mosolyerőszak – még hangsúlyosabbá teszik a képek keltette érzést. Olyanok, mint egy-egy horror képregény script egy pinceablak koszos függönyén. Szikszai leg­újabb alkotásai – melyek erős hasonlóságot mutatnak 2013-as sorozatával – a fásult, mihaszna létállapot, a vég és a nihil finoman megkomponált kivetülései.

Godot Galéria, nyitva február 3-ig, keddtől péntekig 9–14, szombaton 10–13 óra között

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.