Kiállítás

Vágások

  • Tóth Béla István
  • 2018. február 18.

Képzőművészet

Szikszai Károlyt, az Élet és Irodalom képszerkesztőjét grafikusként és festőművészként egyaránt ismerheti a kortárs művészet iránt érdeklődő közönség. Szikszai nem tartozik a termékeny alkotók közé, viszonylag ritkán jelentkezik önálló kiállítással, most azonban ismét új művek láthatók tőle a Godot Galéria kiállítótermében. Nincs szó nagy tárlatról, mindössze 11 alkotás került a falakra: 6 hagyományos kis alakú táblakép – párosával három közvetlenül egymás mellé helyezett fekete dobozkeretbe ágyazva – és 5 falra szögelt, durván megfestett, valószínűleg több darabból összeillesztett nagyméretű festővászon. A pittkrétával készített, végül lakkal kezelt, meglehetősen borús hangulatú képek sötét, olykor szinte teljesen fekete tájrészleteket mutatnak. Vészjósló hangulatú művek ezek, melyek nem adnak reményt, s amelyeken az eltűnőben lévő fény csak még inkább felerősíti bennünk a teljes reményvesztettség érzését. A hullámos tetejű hosszanti vásznak több kisebb képből tevődnek össze, rajtuk nehezen kivehető tájtöredékek, földút, nádas, feketén derengő ház, lépcső és egy eldőlni látszó magasles, netalán őrtorony látható. A vásznakon olvasható, blaszfémiát sem nélkülöző, grafittal felvitt szabad asszociációs szövegek, szavak – pl. koponyakosár, hústorta, mosolyerőszak – még hangsúlyosabbá teszik a képek keltette érzést. Olyanok, mint egy-egy horror képregény script egy pinceablak koszos függönyén. Szikszai leg­újabb alkotásai – melyek erős hasonlóságot mutatnak 2013-as sorozatával – a fásult, mihaszna létállapot, a vég és a nihil finoman megkomponált kivetülései.

Godot Galéria, nyitva február 3-ig, keddtől péntekig 9–14, szombaton 10–13 óra között

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.