Kiállítás

Vágások

  • Tóth Béla István
  • 2018. február 18.

Képzőművészet

Szikszai Károlyt, az Élet és Irodalom képszerkesztőjét grafikusként és festőművészként egyaránt ismerheti a kortárs művészet iránt érdeklődő közönség. Szikszai nem tartozik a termékeny alkotók közé, viszonylag ritkán jelentkezik önálló kiállítással, most azonban ismét új művek láthatók tőle a Godot Galéria kiállítótermében. Nincs szó nagy tárlatról, mindössze 11 alkotás került a falakra: 6 hagyományos kis alakú táblakép – párosával három közvetlenül egymás mellé helyezett fekete dobozkeretbe ágyazva – és 5 falra szögelt, durván megfestett, valószínűleg több darabból összeillesztett nagyméretű festővászon. A pittkrétával készített, végül lakkal kezelt, meglehetősen borús hangulatú képek sötét, olykor szinte teljesen fekete tájrészleteket mutatnak. Vészjósló hangulatú művek ezek, melyek nem adnak reményt, s amelyeken az eltűnőben lévő fény csak még inkább felerősíti bennünk a teljes reményvesztettség érzését. A hullámos tetejű hosszanti vásznak több kisebb képből tevődnek össze, rajtuk nehezen kivehető tájtöredékek, földút, nádas, feketén derengő ház, lépcső és egy eldőlni látszó magasles, netalán őrtorony látható. A vásznakon olvasható, blaszfémiát sem nélkülöző, grafittal felvitt szabad asszociációs szövegek, szavak – pl. koponyakosár, hústorta, mosolyerőszak – még hangsúlyosabbá teszik a képek keltette érzést. Olyanok, mint egy-egy horror képregény script egy pinceablak koszos függönyén. Szikszai leg­újabb alkotásai – melyek erős hasonlóságot mutatnak 2013-as sorozatával – a fásult, mihaszna létállapot, a vég és a nihil finoman megkomponált kivetülései.

Godot Galéria, nyitva február 3-ig, keddtől péntekig 9–14, szombaton 10–13 óra között

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.