Tetoválók és tetováltatók Magyarországon

Kivarrás mentén

  • Gera Márton
  • 2018. február 20.

Képzőművészet

Lehet művészet és lehet iparosmunka, egy azonban biztos: a tetoválás felelősségteljes dolog – annak is, aki csinálja, és annak is, akin csinálják. A hazai tetoválók kulisszatitkait kutattuk.

Ha valaki tetováló szeretne lenni, nem kell különleges képzésre, hosszú tanfolyamra járnia, Magyarországon ugyanis nincs szabályozás arra, hogy mi szükséges a tetoválói munkához. Aki erre a pályára vágyik, rendszerint otthon kezdi a gyakorlást, a legtöbben az emberi bőrhöz hasonlító disznóbőrön kísérleteznek, majd keresnek valakit, aki mellett kitanulhatják a szakmát. „Ha jól akarsz tetoválni, akkor felkeresel egy mestert, aki megtanít rá” – mondja Halász Orsolya, aki Miskolcon, a saját tetoválószalonjában várja a vendégeket. Hasonlóan látja Krizsán Lili is, aki egy olyan szalonban dolgozik, ahol csak női tetoválók vannak, ami itthon egyedülállónak számít. Mint mondja, van néhány hazai tanfolyam, ám ezek mind magánképzések, a többség manapság is szalonokban tanul tapasztalt tetoválók mellett.

Aki ragaszkodik a tetoválóképzéshez, annak a 10 hónapos, elméleti és gyakorlati oktatást is magába foglaló képzésért több mint 500 ezer forintot kell kifizetnie. Beszédes az az írás, amelyet a Tetoválók Szakmai és Érdekvédelmi Egyesületének (TSZÉE) elnöke, Sárközi Zsolt tett közzé két évvel ezelőtt: „Egyre több, a szakmában nem járatos ember gondolja úgy, hogy kimondottan haszonszerzés céljából tetováló-tanfolyamokat, iskolákat indít, és sajnos sok esetben félre is vezeti tanulóit (…) Ahhoz, hogy jó tetoválók legyetek, tudásra, tapasztalatra, és nem értéktelen papírra van szükségetek.”

Hogy pontosan hány tetováló dolgozik ma Magyarországon, arról nincsenek adatok, de a nyilatkozók szerint ezer felett lehetnek, és a számuk egyre nő. „Most már kábé minden főutcán találsz egy szalont. Kezdőkből rengeteg van, az igazán profikból viszont talán 10–15-öt Budapesten” – mondja Papp Mónika, aki jelenleg Londonban dolgozik. Ő is, mint sokan mások, autodidaktaként kezdte. Eredetileg turizmust tanult az egyetemen, innen nyergelt át a tetoválásra. Az amatőrök gyakran a saját lakásukban, olcsón, de nem a megfelelő higiéniai körülmények között dolgoznak, míg a profik szalonokban, az egészségügyi előírásokat betartva (a tetoválások kockázatairól lásd keretes írásunkat) végzik a munkájukat.

 

Nemet mondani

„Ha egy közepesen elfoglalt művészről beszélünk, akár két héten belül sor is kerülhet a tetoválásra” – mondja Papp Mónika, és hozzáteszi, hogy a magyarok között akad néhány világhírű művész, akikhez rengeteg külföldi vendég érkezik csak a tetoválás miatt. „Hozzájuk bejelentkezni elég nehéz, hiszen akár 1–2 évre előre be vannak táblázva.” Ilyen sztártetováló például Müllner Csaba, aki hiperrealista tetoválásaival lett népszerű, de nagy név a magyar szakmában Borbás „Grindesign” Róbert is, aki a realizmust vegyíti a groteszkkel.

„Rengeteg munkát nem tudok elvállalni, a megkereséseknek nagyjából a felét. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a vendég elképzelése távol áll az én stílusomtól és ízlésemtől, de van, hogy magával a témával nem tudok azonosulni. Fontosnak tartom, hogy csak olyan munkákat vállaljak, amik hozzám közel állnak, amiket szívesen csinálok, ellenkező esetben szerintem a végeredmény is tükrözi, ha a tetováló nem örömmel lát neki egy tetoválásnak” – fogalmazza meg ars poeticáját Krizsán Lili. Papp Mónika is hasonlóan gondolkodik, ő például kiskorúaknak sosem csinál tetoválást, és annak sem szívesen, aki éppen csak betöltötte a 18-at: „Az ilyen vendégek fognak egy éven belül visszajönni, hogy takarjuk el a tetoválást, mert meggondolatlanok voltak. Ha a tetováló komolyan veszi, amit csinál, tudnia kell nemet mondani. Az a szomorú, hogy szalonokban is találkozhatunk olyan »művészszel«, aki mindent elvállal, holott olykor azt sem tudja, mit csinál. Ezért kell alaposan utánajárni, kinek a keze alá ülünk.” A szalonok nagy részében szabályozzák, hogy a 18 év alattiak hogyan tetováltathatnak: van, ahol sehogy, akadnak olyan helyek, ahová, ha szülővel érkezik a kuncsaft, megesik rajta a tetoválók szíve, de sokszor az is elég, ha szülői beleegyező nyilatkozatot visz magával.

 

Százezrek

Néhány ezer forintért, de akár több százezerért is csináltathatunk tetoválást. Sok szalonban minimálár van, amit akkor is ki kell fizetni, ha csupán egy pöttynyi tetoválást szeretnénk, máshol viszont órában mérik a tetoválás árát. „Ez átlagosan 5–10 ezer forint/óra között van. Van olyan hely, ahol egy egész napos beülésért, ami 7–8 óra, 50 és 100 ezer forint közötti összeget kérnek. Manapság nem igazán találni olyan szalont, ahol 5 ezer forintnál olcsóbban tetoválnának bármit is” – avat be a részletekbe Papp Mónika.

„Ha kezdő vagy, és nincs kialakult vendégköröd, ráadásul egy kevésbé ismert szalonban dolgozol, van, hogy havi 150 ezernek is örülnöd kell. A profik viszont, akiknek a neve már közszájon forog, simán megkeresnek havi 500–600 ezret, és a milliós bevételek sem ritkák. De ehhez az kell, hogy olyan szalonba kerülj, ahol partnernek tekintenek, nem akarnak lehúzni; vagy az, hogy saját stúdiót nyiss, amit felfuttatsz. A kereseted így sem lesz fix, nem tudhatod, hogy a jövő hónapban jönnek-e majd elegen” – magyarázza egy tetováló. Nem kell mindenáron saját szalont nyitni, ha valaki önállósulni akar, lehet helyet is bérelni egy már működő szalonban.

„Rajtam szerintem most úgy 150–160 ezer forint biztosan van” – mondja nevetve Péter, aki egy budapesti középiskolában tanít angolt és magyart. Öt kisebb tetoválása van, köztük olyan is, ami az alkarján van, így nem mindig könnyű eltakarni. „Többen mondták, hogy majd baj lesz belőle, ha dolgozni fogok, de eddig semmi nem volt. Amikor az itteni igazgatómmal először találkoztam, még azt is megkérdezte, mit ábrázolnak, én meg mondtam, hogy vannak zenei motívumok meg bibliai utalások is köztük. A diákoknak pedig tetszik, úgy megyek a terembe, mint a laza, kitetovált tanár, aki kicsit olyan, mint a haverjuk” – mondja Péter, bár azt is hozzáteszi, hogy ő valószínűleg szerencsés helyzetben van, mert sok helyen még ma is ferde szemmel néznek arra, akinek tetoválása van. ­

Bár hivatalosan ma már a fegyveres szerveknél sem tiltják, az internetes fórumokon számos történetet olvasni arról, milyen hátrányt jelenthet a munkahelykeresésben a tetoválás. Akad olyan hely is, ahol a tetováltaknak még nyáron is előírják a hosszú ujjú ruha viselését. Halász Orsolya azt mondja, sajnos még mindig elég sokszor hallani, hogy valakinek hátránya származott a tetoválásból: „Ma már kevesebb ilyen eset van, mint, mondjuk, 4–5 éve, de még mindig sokan kérik olyan helyre a tetoválást, hogy azt a munkahelyen ne lássák.” A Londonban dolgozó Papp Mónika szerint bár az itthoni és a kinti tetoválószalonok és -technikák között nincs különbség, az emberek ott mégis máshogyan viszonyulnak a tetováláshoz: „Olyan sokféle kultúrával találkozni, hogy az embe­rek nem nézik le a másikat azért, mert nyaktól bokáig ki van varrva.”

 

Kisvasút, alagút

„Volt, amikor egy részeg külföldi srácot elutasítottam, mert olyan kéréssel állt elő, hogy most azonnal tetováljak egy magyar zászlót a homlokára, mivel ő imádja ezt az országot. Még azt is felajánlotta, hogy kétszeres árat fizet, de nemet mondtam” – meséli Mónika. De volt, hogy engedett furcsa kérésnek: „Egy húszas évei elején járó külföldi fiú bejött a haverjaival. Rajzfilmjellegű kisvonatot kért az egyik farpofájára, amint épp az »alagút« felé tart. Ezt is egy hosszabb beszélgetés előzte meg, mire meggyőzött, hogy igen, neki ez tényleg kell. Jókedvű csapat volt, mindent le is fotóztak. Azt is, hogy tetoválás előtt kicsit megborotváltam az adott testrészt, és azt is, hogy tetoválás közben vazelinnel kenegettem a bőrt.”

„Manapság szinte már semmi sem furcsa” – mondja Krizsán Lili, aki már semmin sem lepődik meg, annyiféle kéréssel találkozott. Trendek persze ma is vannak, évek óta megállíthatatlanul népszerű például a sminktetoválás, ami valójában nem is igazi tetoválás, mert pár év alatt elkopik. A megkérdezettek szerint mostanában hasonlóan nagy sikernek örvendenek a dotwork jellegű (pontokból felépülő tetoválás, amelyben egyetlen vonal sincs), fekete vagy minimál stílusú tetoválások, de népszerű a watercolor (vízfesték hatású tetoválás) és a realistic (realisztikus, fotóhűségű tetkó) stílus is. Halász Orsolya szerint az emléktetkók ma is gyakoriak, de a vallási motívumok most kevésbé mennek: „Minden évben van valami trend, volt már rózsa, iránytű, farkasfej, álomfogó és ehhez hasonlók. Vannak a divatból soha ki nem menő, inkább sablonos minták, mint a végtelen jel mindenféle kombinációban, vagy a nevek, dátumok, tollak, esetleg a szálló kismadarak.”

 

Vágás, öltés

Ha valakinek mégsem tetszik a már elkészült tetoválás, nem sok választása van: kénytelen eltávolíttatni. Klasszikus garanciát a tetoválószalonok nem vállalnak, bár több tetováló jelzi a honlapján, hogy korrekcióra, kisebb módosításokra kapható, ha problémánk van az elkészült művel. „Minden, hivatalos procedúrát követő kolléga először aláírat egy nyomtatványt a vendéggel, amin beleegyezik, hogy saját felelősségre vállalja a tetoválást, miután nyilatkozik arról, hogy egészségileg és jogilag nincs akadálya, hogy tetováltasson. Ha nem tetszik neki, és nagyon erősködik, akkor maximum a pénzt tudjuk visszaadni” – magyarázza Papp Mónika.

Jelenleg többféle lehetőség van a tetoválás eltávolítására: az olcsóbb és kevésbé fájdalmas megoldás, ha egy új mintát tetováltatunk a régire. A legismertebb módszer a lézeres eltávolítás. Az érzéstelenítést követően a bőrbe hatoló lézer fényenergiája szétrobbantja a festékszemcséket. Fájdalmas megoldás, és egyelőre nem is olcsó. Tetoválástól függően 2–6 alkalomra van szükség (és közöttük 4–6 hetes szünetekre), hogy a tetoválás szinte teljesen eltűnjön, egy-egy alkalomért pedig 10–20 ezer forintot kell fizetni az orvosnak, mivel tetováláseltávolítást a szalonokban csak a legritkább esetben végeznek. Van egy másik, már kimondva is félelmetesnek hangzó módszer, amelyhez csak a legritkább esetben és csakis kisebb tetoválásoknál folyamodnak: ez a kivágás. Ilyenkor egy plasztikai sebész a tetovált bőrrészt kimetszi a testünkből, majd a vágás széleit összeölti.

Schmelás Attila bőrgyógyász-kozmetológus lézeres tetováláseltávolítással foglalkozik. „Legutóbb például egy férfi jött, aki két hónapja csináltatott tetoválást, de a feleségének elkezdett nem tetszeni, így az eltávolítás mellett döntött” – meséli a bőrgyógyász, aki szerint az is előfordul, hogy a munkahelyen nem tűrik a tetoválást. Magyarországon szinte egyeduralkodónak számít a lézeres eljárás, mivel ez a leghatékonyabb eltávolító módszer, nehézségek azonban itt is akadnak: a bőr mindenkinél másként reagál, nem biztos, hogy a tetoválás teljesen eltűnik, és az külön problémát okoz, ha sárga vagy piros festékkel varrtak ránk valamit, mert azt sokkal nehezebb eltüntetni.

Nem kell tőle félni

A tetováltatás egészségi kockázatairól sok történet kering (legyengíti az immunrendszert, nem lehet utána napozni, többé már nem adhatunk vért), ezek legtöbbje – a felsoroltak egyértelműen – téves információ. Schmelás Attila szerint, ha hivatalos helyen, tisztességes szalonban és megfelelő higiéniai körülmények között tetováltatunk, nem valószínű, hogy problémánk lesz. A bőrgyógyász azonban megjegyzi, hogy a piros vagy a sárga festékek egyeseknél allergiás reak­ciót, gyulladást idézhetnek elő, ám a mindennapos, kék vagy fekete festékek nemigen okoznak ilyen problémát. Arra azonban a tetoválónak minden esetben figyelnie kell, hogy vagy egyszer használatos, eldobható tűvel dolgozzon, vagy minden vendég után azonnal fertőtlenítse a munkaeszközét.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.