Ilyenek egyebek mellett a stúdióművészet, a tértextil, a kortárs művészeti ékszer és a művészkönyv is, nem véletlen, hogy az Új művek, új arcok című kiállítás ismertetőjében Szirányi István, a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának (MMAT) elnöke, a műfaj körülhatárolásával kezdi gondolatait: „A művészkönyv egy olyan műfaj, ami a könyv fogalmát kiterjeszti, és az alkotást, nyomtatványt, tárgyat művész hozza létre.”
Az 1993-ban alakult MMAT immár közel negyven alkotót tudhat soraiban, akik a legkülönbözőbb művészeti ágak képviselői közül kerülnek ki. A B32 Trezor Galériában a társaság utóbbi években felvételt nyert nyolc tagjának műveit láthatjuk: a művészkönyvek mellett valamennyi alkotótól egy-egy szabadon választott munkával, e gesztussal is reprezentálva a műfaj változatosságát és szabadon értelmezett határait.
A műveknek sokszor erős társadalmi mondanivalójuk van. Szabó Kristóf KristofLab Wrong Data című munkáiban a digitális képkészítés hibáit, az adatvesztés és a glitch hol véletlenszerűen keletkező, hol mesterségesen előidézett, ám mindenképp vizuálisan esztétikus jelenségeit mutatja meg: falon látható képén és digitális printeket tartalmazó művészkönyvében. Utóbbi alcíme – Empty Space – a koronavírus miatt kiüresedő városi terekre tett utalásként, illetve napjaink másik kortünete, a társadalmi elidegenedés folyamatának ábrázolásaként is értelmezhető. Kiss Botond Egyensúly című monotípiája és Illeszkedés című könyvobjektje (képünkön) harmonikus kompozíciójukkal, egyszerű elemekből építkező, tiszta struktúrájukkal, visszafogott színhasználatukkal hívják fel magukra figyelmünket. A két mű közös képalkotó elemei az egymásra gépelt, ezért olvashatatlanná tett betűsorok, amelyek funkciójuktól megfosztva sormintává, díszítőelemmé válnak. A könyvobjekt esetében erre a mintára frappánsan rímelnek a mellé helyezett, kisebb-nagyobb méretű, csiszolt felületű gránitkockákon megfigyelhető természetes erezetek. Az anyagtársítás – papír és kő –, valamint az értelemtől megfosztott írás üzenete és aktualitása a hazánkban egyre kisebb hatókörű szólásszabadság témájában kereshető.
A kiállított munkák máskor nagyon személyesek. Eszteró Anett a Puszi Mamiban nagymamájának említ emléket, Fekete Szilvia az Electric blue-ban a borítókból kimeredő tüskékkel valami fenyegető emlékre utalhat, Zsemberi-Szígyártó Miklós tervezőgrafikus pedig Zsibbadás című, digitális printet, művészkönyvet, sketchbookot és animációt (Hertelendy Amanda munkája) egyesítő komplex alkotásában a pánikbetegséget tematizálja. Sajnos a posztamensen, üvegbura alatt kiállított darabok esetében korlátozott a megismerés lehetősége, így az izgalmas, kollázsokból felépülő látványból csupán vékony és hiányos képszeleteket „fogyaszthatunk”.
Haász Ágnes értelmezi talán a legszabadabban a művészkönyv fogalmát, az itt bemutatott munkáira meghökkentő anyaghasználatuk miatt inkább a könyvtárgy/könyvobjekt megnevezés illik. Végtelen történet című alkotása egy harmonikaszerűen hajtogatott légszűrő, felületén nyomtatott grafikákkal, amelynek kör formája a mozgókép illúzióját keltő zoetróp berendezésekre hasonlít. Sansa-könyv című tárgyában hangszeralkatrészeket, a sárga és a fekete színek kontrasztjára épülő Nyitott könyvben pedig szintén légszűrőket és Letraset betűkészletet használt. Az eredetileg tervezőgrafikusként diplomázó Márián Gábor a polaroid és a digitális fényképezés technikáit vegyíti egymással Memento című alkotásaiban. Azonos című művészkönyvébe, illetve fotóalbumába pedig, egyenként pauszpapírba csomagolt fényképeket rejtett. A művek közös és visszatérő eleme egy lepellel borított férfitest. A művészkönyv több helyen szakadt, tört fehér színű borítóján vérvörös linónyomatként olvasható, tövisekkel keretezett Memento felirat felvillantja a keresztény vallási és/vagy a halotti lepelkénti értelmezést. A fotókönyv mellett a polaroid kamera fekete műanyag keretében talán túlexponált, pasztellszínű kép fekszik hátrahagyott torzóként a posztamensen, felette üvegkocka akadályozza meg, hogy belelapozzunk, és közelebbről szemügyre vegyük a félig eltakart képeket. Itt is zavaró az érintés korlátozása, s újra felveti azt a kérdést is, hogy tulajdonképpen mi a művészkönyv? Itt egyértelműen műtárgy, amelyhez nem szabad hozzáérni!
Ezzel együtt a tárlaton szereplő alkotások is rámutatnak arra, hogy a művészkönyv műfaja sokkal több egy nehezen körülírható, első olvasatra élő anakronizmusként ható fogalomnál.
B32 – Trezor Galéria, Bp. XI., Bartók Béla út 32.; megtekinthető szeptember 11-ig.
