Interjú

„Nem a pénzért”

Marikovszky Andrea művésztanár, civil aktivista

Képzőművészet

Válaszul a koronavírus-járvány művészeket érintő hatásaira, világszerte erőre kaptak az alapjövedelem bevezetéséről szóló kezdeményezések. Az ötlet Magyarországon sem előzmény nélküli. Mire jó és mire nem az alapjövedelem? – kérdeztük a téma szakértőjétől.

Magyar Narancs: Pontosan mi­re kell gondolnunk, amikor alapjövedelemről, illetve hangsúlyosan a feltétel nélküli alapjövedelemről hallunk?

Marikovszky Andrea: Egyesek szerint egy újraelosztási problémáról van szó, mások politikai-etikai kérdésként, és a de-growth alterközgazdasági felfogás részeként tekintenek az alapjövedelemre. Ez összefügg a ’68-as korszakkal; az alapjövedelem gondolata ennek a paradigmaváltó időszaknak a megtestesítője, hiszen különválasztja a munkát és a pénzt, felszabadítva a munkát végző embert a hatalmi kiszolgáltatottság alól. Az alapjövedelem emberi szabadságjogként tételeződik, ezért fontos a feltétel nélkülisége, ami arra utal, hogy ez egy olyan létminimum, amely nincs munkához vagy teljesítményhez kötve, de nincs segélyjellege sem. Ettől az ideától azonban egyre messzebb kerülünk. Ma azért dolgozunk, hogy éljünk, és azért élünk, hogy dolgozzunk.

MN: Miért éppen a művészeti alapjövedelmet célzó próbálkozások kaptak most kiemelt figyelmet?

MA: Mert a művészek helyzete nagyon speciális. Ők azok, akik eleve úgy szereznek diplomát is, hogy tudni lehet, azzal nem egy munkahelyre fognak kerülni havi fixért. Esetükben még látványosabbak a kapitalizmus anomáliái. Sehol a világon nincsenek valódi elképzelések a helyzetük kezelésére. Vállalkozóként kellene boldogulniuk, miközben az ehhez szükséges képességekkel nem biztos, hogy rendelkeznek.

MN: Írországban 2022-ben kormányzati kezdeményezésre elindult egy művészeti alapjövedelemmel foglalkozó kísérleti program. (Lásd keretes anyagunkat.) Működőképes lehet egy pusztán művészeket célzó rendszer?

MA: Ez Írországban egy csaknem ötvenéves mozgalom eredménye. Maga az elképzelés sokkal szélesebb körű, csak a művészeken keresztül azért lehet nagyon jól bevezetni, mert olyan emberekről van szó, akik a nyilvánosság és a láthatóság problé­mái­val is foglalkoznak, így hosszú távon nagyobb eséllyel tudnak segítséget nyújtani a rendszer továbbfejlesztésében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.