„Nem a pénzért”

Marikovszky Andrea művésztanár, civil aktivista

Válaszul a koronavírus-járvány művészeket érintő hatásaira, világszerte erőre kaptak az alapjövedelem bevezetéséről szóló kezdeményezések. Az ötlet Magyarországon sem előzmény nélküli. Mire jó és mire nem az alapjövedelem? – kérdeztük a téma szakértőjétől.

Magyar Narancs: Pontosan mi­re kell gondolnunk, amikor alapjövedelemről, illetve hangsúlyosan a feltétel nélküli alapjövedelemről hallunk?

Marikovszky Andrea: Egyesek szerint egy újraelosztási problémáról van szó, mások politikai-etikai kérdésként, és a de-growth alterközgazdasági felfogás részeként tekintenek az alapjövedelemre. Ez összefügg a ’68-as korszakkal; az alapjövedelem gondolata ennek a paradigmaváltó időszaknak a megtestesítője, hiszen különválasztja a munkát és a pénzt, felszabadítva a munkát végző embert a hatalmi kiszolgáltatottság alól. Az alapjövedelem emberi szabadságjogként tételeződik, ezért fontos a feltétel nélkülisége, ami arra utal, hogy ez egy olyan létminimum, amely nincs munkához vagy teljesítményhez kötve, de nincs segélyjellege sem. Ettől az ideától azonban egyre messzebb kerülünk. Ma azért dolgozunk, hogy éljünk, és azért élünk, hogy dolgozzunk.

MN: Miért éppen a művészeti alapjövedelmet célzó próbálkozások kaptak most kiemelt figyelmet?

MA: Mert a művészek helyzete nagyon speciális. Ők azok, akik eleve úgy szereznek diplomát is, hogy tudni lehet, azzal nem egy munkahelyre fognak kerülni havi fixért. Esetükben még látványosabbak a kapitalizmus anomáliái. Sehol a világon nincsenek valódi elképzelések a helyzetük kezelésére. Vállalkozóként kellene boldogulniuk, miközben az ehhez szükséges képességekkel nem biztos, hogy rendelkeznek.

MN: Írországban 2022-ben kormányzati kezdeményezésre elindult egy művészeti alapjövedelemmel foglalkozó kísérleti program. (Lásd keretes anyagunkat.) Működőképes lehet egy pusztán művészeket célzó rendszer?

MA: Ez Írországban egy csaknem ötvenéves mozgalom eredménye. Maga az elképzelés sokkal szélesebb körű, csak a művészeken keresztül azért lehet nagyon jól bevezetni, mert olyan emberekről van szó, akik a nyilvánosság és a láthatóság problé­mái­val is foglalkoznak, így hosszú távon nagyobb eséllyel tudnak segítséget nyújtani a rendszer továbbfejlesztésében.