Interjú

„Nem a pénzért”

Marikovszky Andrea művésztanár, civil aktivista

Képzőművészet

Válaszul a koronavírus-járvány művészeket érintő hatásaira, világszerte erőre kaptak az alapjövedelem bevezetéséről szóló kezdeményezések. Az ötlet Magyarországon sem előzmény nélküli. Mire jó és mire nem az alapjövedelem? – kérdeztük a téma szakértőjétől.

Magyar Narancs: Pontosan mi­re kell gondolnunk, amikor alapjövedelemről, illetve hangsúlyosan a feltétel nélküli alapjövedelemről hallunk?

Marikovszky Andrea: Egyesek szerint egy újraelosztási problémáról van szó, mások politikai-etikai kérdésként, és a de-growth alterközgazdasági felfogás részeként tekintenek az alapjövedelemre. Ez összefügg a ’68-as korszakkal; az alapjövedelem gondolata ennek a paradigmaváltó időszaknak a megtestesítője, hiszen különválasztja a munkát és a pénzt, felszabadítva a munkát végző embert a hatalmi kiszolgáltatottság alól. Az alapjövedelem emberi szabadságjogként tételeződik, ezért fontos a feltétel nélkülisége, ami arra utal, hogy ez egy olyan létminimum, amely nincs munkához vagy teljesítményhez kötve, de nincs segélyjellege sem. Ettől az ideától azonban egyre messzebb kerülünk. Ma azért dolgozunk, hogy éljünk, és azért élünk, hogy dolgozzunk.

MN: Miért éppen a művészeti alapjövedelmet célzó próbálkozások kaptak most kiemelt figyelmet?

MA: Mert a művészek helyzete nagyon speciális. Ők azok, akik eleve úgy szereznek diplomát is, hogy tudni lehet, azzal nem egy munkahelyre fognak kerülni havi fixért. Esetükben még látványosabbak a kapitalizmus anomáliái. Sehol a világon nincsenek valódi elképzelések a helyzetük kezelésére. Vállalkozóként kellene boldogulniuk, miközben az ehhez szükséges képességekkel nem biztos, hogy rendelkeznek.

MN: Írországban 2022-ben kormányzati kezdeményezésre elindult egy művészeti alapjövedelemmel foglalkozó kísérleti program. (Lásd keretes anyagunkat.) Működőképes lehet egy pusztán művészeket célzó rendszer?

MA: Ez Írországban egy csaknem ötvenéves mozgalom eredménye. Maga az elképzelés sokkal szélesebb körű, csak a művészeken keresztül azért lehet nagyon jól bevezetni, mert olyan emberekről van szó, akik a nyilvánosság és a láthatóság problé­mái­val is foglalkoznak, így hosszú távon nagyobb eséllyel tudnak segítséget nyújtani a rendszer továbbfejlesztésében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.