Egy nappal azután, hogy minden dolgozó megtudta, mi vár a Contitech Fluid Automotive Hungária Kft. makói gumigyárára, kedden sajtótájékoztatót tartottak az üzemben. Az igyekezet oka: azt akarták, hogy miután Németországban megszülettek a céget érintő döntések, az új hírek először a vállalatvezetés előadásában jussanak el a nyilvánossághoz, ne más úton.
Az üzembe lépés előtt Szűrszabó Levente, a sztrájk után Makóra került gyárigazgató azt kérte, hogy olyan képek ne készüljenek, amelyen fölismerhetőek a dolgozók, mert az ő beleegyezésüket nem kérték ehhez. Az sem kívánatos, hogy a felvételek a technológiát közelről mutassák, mert abból versenytársai hasznot húzhatnak.
Teljesen kockázatmentesnek csak Szűrszabó Levente és az általa kézbe vett gumi- és műanyagcsövek fotózása minősült.
Gumi már nem kell
A gépjárművek hűtő- és fűtőcsöveinek gyártásával foglalkozó makói üzem nagyobbik részében hagyományos módon, gumiból készülnek a termékek, de már műanyaggal is dolgoznak. Ez azért lényeges, mert a hagyományos belsőégésű motorokkal járó autók iránt csökken a kereslet, és a hozzájuk szükséges gumialkatrészek iránt is, pedig ezek előállításában igazán jó ez az üzem.
A gumi leáldozása és a műanyag felfutása nem összhangban zajló folyamatok. Az egész autóipar átalakul, más üzemek működése is bizonytalan, egyik napról a másikra átállnak egy műszakra, vagy hónapokra befejezik a termelést. A globális félvezetőhiány miatt az autó-összeszerelés is akadozik, naponta változnak a megrendelői igények, amelyekhez alkalmazkodni kell.
„Makó fontos a Continentalnak Magyarországon. Szeretnénk, ha nagyszerű jövő állna Makó előtt” – vezette be a végére hagyott hírt az üzemben tett körút után a tárgyaló vetítővásznán Szűrszabó Levente az első diával. Ahogy hétfőn csoportonként az összes dolgozónak, az újságíróknak is elsorolta a makói gyár erősségeit. Így azt, hogy a munkatársak nagy része „hihetetlen módon elkötelezett a gyár iránt”, sokan 20-25 éve ott dolgoznak, nem jellemző a fluktuáció, ami más iparági szereplőkre igen. Hátrány viszont, hogy „nincs határozott egység az ügyvezetés és a dolgozók között”, nincs „munkabéke”. Nem is elég rugalmas az üzem, nem tud egyik hétről a másikra reagálni a megrendelések változására. Az utóbbi három évben „jelentős nagy projekt nem érkezett a makói gyárba”, „működési szempontból több éves lemaradásban van”, és „három éve veszteséget termel ez a gyár folyamatosan, ez nem maradhat így” – sorolta az igazgató.
A következő évben is visszaesés várható még az értékesítésben, és ha a jelenlegi üzletek kifutnak, bizonytalan, hogyan tud belépni a gyár az e-mobilitás áramába, az új technológiával működő járművek gyártásába. Ahhoz, hogy ez a helyzet változzon, tartós munkabékére, „versenyképes költségstruktúrára” van szükség, arra, hogy „a változásokat lehetőségekké” alakítsák, és jobb kommunikációra. Arra, hogy – mint Szűrszabó Levente fogalmazott – „a céget ne a nyilvánosság előtt hibáztassuk, hanem belsőleg próbáljuk megoldani az összes problémáinkat, párbeszédekkel”. Az is elhangzott az igazgató előadásában, hogy a munkabalesetekről nem lenne szabad úgy beszélni, hogy az feszültséget keltsen, és „érzelmi alapú spekulációkra” adjon okot.
Nyílt és tisztességes
Ez a két üzenet kimondatlanul, de nyilvánvalóan a Makói Gumiipari Szakszervezetnek szólt, amely az év eleji sztrájkot szervezte, miután a cégvezetés által egyoldalúan felmondott kollektív szerződésről nem sikerült megállapodni. Később visszaállították ez év végi hatállyal a kollektív szerződést, és most is tárgyalnak az újról.
Szűrszabó szerint e téren nagyon jó úton haladnak. Hónapok óta tárgyalnak, a vezetés felajánlotta, mediátort is bevonnak. November végéig szeretnének megállapodni. Nem akarják elvenni a dolgozók eddigi jogait, javadalmait, „az álláspontok csak a rugalmasság kérdéskörében, szabályozásában, annak mentén vannak távolabb” egymástól. Ez a munkaidő beosztásáról, szervezéséről szól, amit az üzem annak megfelelően szeretne alakítani, ahogyan – sokszor napról napra – megrendelések esnek ki, esetleg jönnek újak. A mostani szerződés szerint nem lehet ilyen gyorsan átszervezni a munkaidőt. Szűrszabó Levente azt is mondta, a „csendrendelet” – ami információink szerint a cégvezetés engedélyéhez kötötte, hogy más részlegen dolgozó kollégák a munkatársakhoz szóljanak a gép mellett – eredetileg
„nagyon jó szándékkal, de néhány mondatban nem megfelelő szövegezéssel készült el”,
ezt korrigálták, megbeszélték az üzemi tanáccsal, hogy mindenki ugyanúgy értse.
Amit nem lehet félreérteni: idén októberig 37 saját állományú és 53 kölcsönzött dolgozó állása szűnt meg, és most „rövid távon”, december végéig 140 fővel csökkentik a létszámot, ami főként a kölcsönzött munkavállalókat érinti.
Az üzemben – a 250 tartósan beteg vagy szülési szabadságon lévő dolgozót is beleszámolva – 1500-1600 ember dolgozik. Szűrszabó Levente hozzátette: „középtávon is vizsgálnunk kell ezt a szituációt”.
Azért, hogy minél több munkahelyet meg tudjanak őrizni, „fontos a nyílt és tisztességes párbeszéd az érdekképviseletekkel, mert bármilyen szcenárió is lesz, le kell tudni követni”. A kereslet változhat, de a német vezetés arra számít, hogy
az üzemnek később is lesznek feleslegessé váló kapacitásai.
Az újságírók kérdéseire válaszolva az igazgató azt mondta, eurószázezrekbe kerülnek azok a beruházások, amelyekkel át tudnak állni az autóipari változásoknak megfelelő gyártási technológiákra. Azt, hogy eddig miért nem volt szó a makói gyár veszteségéről, a vállalati kommunikációs stratégiával magyarázta Hornyacsek Zoltán országos vállalati kommunikációs vezető. A veszteség mértéke most sem nyilvános információ.
A kérdésre, hogy a 37 elküldött saját állományú dolgozóval – akik között sokan részt vettek a sztrájkban – mi volt a probléma, Szűrszabó azt mondta, hallották a vádakat ezzel kapcsolatban, de csak azt tudja mondani, elbocsátások csakis üzleti megfontolásból történtek, más szempontot nem vettek figyelembe. Felhívta a figyelmet az 53 lízingelt dolgozó elküldésére, ők „nem részesei a szakszervezeti tevékenységnek”, tehát sokkal több olyan dolgozótól váltak meg eddig, akinek nem volt köze a sztrájkhoz.
Gyorsvonat jön, szemből
A Narancs.hu kérdésére – milyen üzleti érv indokolja olyan 20-25 éve ott dolgozó ember elbocsátását, aki új dolgozókat tanított be, és a legjobbak közé tartozott – Szűrszabó Levente azt mondta, erre nem lehet egy szóban, egy mondatban felelni, és a helyzetet nem is egyszerű megérteni. Minden egyes munkahely esetében sokféle üzleti érdek összessége döntött a dolgozó megtartása vagy az elbocsátás mellett.
Szűrszabó úgy látta, hogy amikor erről beszélt hétfőn a dolgozóknak, és elhangzott, hogy az új elbocsátások elsősorban a kölcsönzött munkásokat érinti, a régi dolgozók megnyugodtak.
Megkérdeztük arról a vonatos hasonlatról, amit első üzemi beszédében használt, és amit utóbb az elbocsátott kollégák nekik szóló üzenetként értékeltek. Szűrszabó szerint a rengeteg változás, ami az üzemmel jön szemben, hasonlít egy gyorsvonathoz, amelyre fel kell tudni ülni, hogy a változások részeseivé válhasson az üzem. És az iparban változó kihívásokhoz alkalmazkodni nem kívánó emberekre értette, hogy nem akarnak fölülni a vonatra.
Arra a kérdésünkre, hogy utólag készült-e olyan mérleg, hogy a vállalatvezetésnek mennyi a felelőssége a sztrájk miatt, és amiatt, hogy nincs munkabéke, az igazgató azt mondta, nem helyes ebben a helyzetben felelősöket keresni, a felelősséget firtatni. Azt, ami történt, mindenki tudja értelmezni, meg kell érteni a folyamat lélektanát, tanulni kell belőle, helyreállítva a bizalmat.
A Makói Gumiipari Szakszervezetnek is az az álláspontja, hogy a bizalmat helyre kell állítani, amit tényleg csak együtt lehet megtenni. Ez nem biztos, hogy kommunikációs probléma,
legalábbis az nem megoldás, hogy a HR-csoport létszámát növelik, miközben elbocsátás zajlik az üzemben
– közölte a szakszervezet.
Hajdú Roland, a szakszervezet titkára az üzemi balesetekkel kapcsolatos megjegyzésről kérdésünkre azt írta, az egyik baleset előtt két hónappal tényleg ő kért hatósági vizsgálatot azzal kapcsolatban, milyen a stressz-szint az üzemben. Szerinte a rossz makói munkavédelmi mutatók a stresszel függnek össze, ez a fizikai és a szellemi foglalkoztatottakat is érinti, és nem csak a teljesítménykényszerrel függ össze, hanem a munkaszervezéssel, a jogviszony bizonytalanságával. „Az elmúlt évben több mint 100 esetben szűnt meg munkaviszony egészségügyi alkalmatlanság miatt, ennek oka a magas normák mellett végzett monoton munkavégzés.”
Az üzem tárgyalójában egy vitrinben olyan fotó is van, amelyen még együtt látható Farkas Éva Erzsébet (Fidesz) makói polgármester és Szijjártó Péter külügyminiszter a Continental vezetőivel. Ez akkor készült, amikor büszkének lehetett lenni arra, hogy Makó legnagyobb adót fizető és legtöbb embert foglalkoztató cége állami segítséggel fejleszt. Akkor még más volt a helyzet az autóiparban. Most, a keddi tájékoztató után az üzem parkolójában Czirbus Gábor, a Fidesz makói elnöke az elbocsátás hírét kommentálva azt mondta, ez a makóiak arculcsapása. Szerdán pedig Farkas Éva Erzsébet polgármester bejelentette, kérni fogják a kormányt, vizsgálja meg, a Continental betartott-e mindent, amit korábban, állami támogatásért cserébe vállalt. Végül az országgyűlési képviselő is elment a parkolóba, hogy rögzítsen egy videoüzenetet:
A HVG csütörtökön közzé tette, hogy a Continental már korábban tárgyalt a kormánnyal arról, ha a fölvállalt programban nem tudja teljesíteni azt, amit megígért, arányosan visszafizeti a felvett támogatást.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
