„Délelőttös műszakban az utolsó, 18. fűtés közben odajött a közvetlen főnököm, kérte, menjek vele. Kérdeztem, miért, de azt mondta, majd a HR-es kolléganő megmondja. Azt hittem, az ukrán srácokkal van gond, akiket betanítottam, mert az egyik emlegette korábban, hogy el akar menni, és aztán aznap már nem is jött” – idézi föl elbocsátását a negyvenes éveiben járó férfi, aki a makói gumigyár vulkanizálójában dolgozott az ezredforduló óta. „Bementünk az irodába, a főnököm azonnal leült. A HR-es meg elkezdte mondani, hogy ugye, tudom, milyen a gazdasági helyzet, emiatt döntésekre kényszerültek, ami sajnos engem is érint. Nehogy azt gondoljam, hogy a munkámmal lenne gond, mert az tényleg kiemelkedő. Odaadta a papírt, mutatta, hol kell aláírni. Néztem a kezem, ahogy remeg, a tollat sem tudtam megfogni. Megmondtam, nem írom alá, mert nagyon ideges vagyok, és a szemüvegem sincs velem, nem tudom elolvasni, mit írok alá. Rám nézett a főnököm, annyit mondott: nem én mondtam ki a neved. Leszarom, mondtam, hogy ki mondta ki a nevem, az a lényeg, hogy itt ülök, és tényleg ezt megcsináljátok velem ennyi év után. A hölgy elkezdte volna sorolni, mi van a papírban, de mondtam, hogy hagyja, mind jobban járunk, hogy ha én most hazamegyek, kidühöngöm magam, aztán majd holnap bejövök megint, hozom a szemüvegem. Azt mondták, jól van, menjél haza.”
Ki utazhat a vonaton?
Ez a férfi az elsők között volt, akit a gazdasági helyzetre hivatkozva elbocsátott a Magyarországon 8 ezer embert foglalkoztató Continental makói cége, az autókba gumialkatrészeket gyártó Contitech Fluid Automotive Hungária Kft. Azóta – a szakszervezet becslése szerint – mintegy száz embertől vált meg a gyár.
Tavaly nyáron a kft. akkori vezetése egyoldalúan felmondta a 23 éve érvényes kollektív szerződést arra hivatkozva, hogy az elavult. A makói üzemben működő három szakszervezet egyike, a Makói Gumiipari Szakszervezet (MGSZ) tiltakozott az egyoldalú lépés ellen: előbb kétórás figyelmeztető, majd nyolcórás, egynapos, végül nonstop sztrájkot szervezett. Nem béremelésért akcióztak, hanem a munkakörülmények javításáért, így a régebb óta ott dolgozóknak járó kedvezményekért, amelyeket a felmondott szerződés garantált – és az ellen, hogy az üzem kitolhassa a munkaidőkeretet, a cég számára a korábbiaknál sokkal kedvezőbben variálva a túlmunkát, amire a munka törvénykönyvének 2018-as módosítása, majd a tavaly áprilisi, „második rabszolgatörvényként” emlegetett kormányrendelet ad lehetőséget.
A munkabeszüntetés hírére előbb a győri Audi-gyár szakszervezete ajánlott pénzbeli támogatást a makóiaknak, majd a Continental szegedi, veszprémi telephelyén működő szakszervezetek. Sorra nyilvánították ki szolidaritásukat buszvezetők, tanárok, köztisztviselők, börtönőrök, és megannyi szakszervezet – nem így a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, amelynek a tagszervezete az MGSZ. A harmadik napon a Continental abban állapodott meg a sztrájkolókkal, hogy az év végéig visszaállítják a felmondott kollektív szerződést, és tárgyalnak az új megalkotásáról (lásd: „A csapágy is szétkopik”, Magyar Narancs, 2021. április 1.).
Május elsejével új ügyvezető érkezett a kft.-hez, Szűrszabó Levente. Amikor az üzemudvaron mondott beszédében olyan hasonlatot használt, hogy „aki nem akar ezen a vonaton utazni, az le is szállhat”, azok, akik részt vettek a sztrájkban, úgy gondolták, ez nekik szóló üzenet lehet. Hajdú Roland, az MGSZ titkára azt mondja, akkor megvédte az ügyvezetőt, aki addig segítőkésznek mutatkozott a felvetett problémák megoldásában. Az MGSZ az új ügyvezetőtől időt kért a kollektív szerződésről szóló tárgyalásokra, mert épp tisztújítás zajlott. A szakszervezet jelezte, hogy szeptemberben kezdené az egyeztetést erről, ám a cég már júliusban meghívást küldött a tárgyalás folytatására. És abban a hónapban kiderült az is, hogyan kell értelmezni a vonatos hasonlatot: azok utaznak tovább, akiket a masiniszta szívesen lát fönn, és azok szállnak le, akiket leszállít.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
