„Az lesz izgalmas, impozáns látvány, amikor kibontják az utólagosan beépített műanyag ablakokat, mert akkor láthatóvá válik, hogy a 200 négyzetméteres kávéház mindösszesen 18 darab 4 centiméter átmérőjű acélhuzallal felfüggesztve lebeg a város felett”, magyarázza Viszlai József, az avasi kilátó és tévétorony rekonstrukciós tervét készítő építész. Az Ybl Miklós és Pro Architectura-díjas miskolci szakembert személyes szálak is fűzik ehhez a megbízáshoz: a Műegyetemen tanszékvezető tanára volt Hofer Miklós, az 1963-ban átadott kilátó tervezője.
Miskolc ikonikus építménye és az azt körülvevő terület évtizedeken át magára hagyottan, egyre lehangolóbb állapotban fogadta a miskolciakat és a turistákat. A város annyira nem volt büszke rá, hogy a Hidegsor felől érkezőknek – ahonnan autóval megközelíthető a kilátó – sokáig még tábla sem jelezte az útirányt. Mintha valami titkos szentélybe vezetett volna a töredezett betonösvény, amit csak a „beavatottak” ismerhettek.
Olyannyira igaz ez, hogy az épület fennállásának 50. évfordulóját csak helyi civil csoportok ünnepelték, a városvezetés nem szervezett és nem is vett részt rendezvényeken. Idén, a 60 éves jubileum már méltóbb lehet: Miskolc önkormányzata elindította az úgynevezett Kilátó ReStart programot, ennek keretében felújítják az épületet és megújul a környék is. Noha a kilátó vasbeton szerkezete állja az idő próbáját, épületgépészetileg igencsak időszerű a rekonstrukció, amelyet március közepén kezdett el a munkálatokat elnyerő Épkar Zrt.
A Miskolc szívében magasodó avasi kilátó és tévétorony a hatvanas évek építészetére jellemző modernizmus egyik kiemelkedő terméke, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy bekerült a Magyar Építőművészek Szövetsége által összeállított Magyar Modern adatbázisba.
„Miután 1956-ban leégett a Szeghalmy Bálint-féle faszerkezetű kilátó, megfogalmazódott egy olyan városi akarat, hogy akkor építsünk valami még jobbat, és ez a kilátó baromi jól sikerült”, vélekedik Szunyogh László, Miskolc főépítésze. Mint mondja, kilátót inkább hegycsúcsokra szokás építeni, a laposan elnyúló Avas hegyen (ami magasságát tekintve igazából domb) mégis „zseniális épületet terveztek 1963-ban. A torony karcsú és könnyed, magasba tör, mint a hegycsúcsokon álló kilátók, ugyanakkor hatszögalaprajzú »szoknyái« biztosítják, hogy uralja a lapos hegyhátat.
Az pedig, hogy a völgy, a meredély felé nincs alátámasztása, az épület merészségét, »szakadék szélére kiállását«, légiességét hangsúlyozza”,
ecseteli a főépítész, aki jelzi, bármit leírhatok, csak azt nem, hogy ne szeretné a kilátót.
Szunyogh László szakemberként úgy gondolja, ha ezt a kilátót most építenék, ma is modernnek számítana. De, mint megtudjuk, nemcsak építészeti, mérnöki bravúr is az épület. „Pelikán József, akinek a könyvéből ma is tanulnak a statikus mérnökök, annak idején azt mondta, a hatszög sarkain oszlopokat kell beállítani, máskülönben nem fog megállni. De Hofer alkotótársa, Vörös György statikus tervezőmérnök megoldotta.”
Ugyanígy a két lépcsősor is egyedi – avat be a főépítész a részletekbe –, mivel a korlát a tartószerkezet és a lépcsőfokok arra vannak ráfüggesztve, s nem fordítva, ahogy általában lenni szokott. De a legnagyobb statikai bravúr, ahogy arra Viszlai József is utalt, hogy a kávézóba vezető csigalépcső miatt átlyukasztott födém, ami lentről a második hatszögletű korong, már nem tudott megállni, ezért a felette lévő födém a tartószerkezet, az alatta lévő födém pedig vékony acélrudakkal van úgymond „fölakasztva” a felső födémre. „Tehát a kávézó padlója ezeken a 4 centi átmérőjű acélkábeleken lóg a mennyezetről”, ecseteli a főépítész Hofer és Vörös közös munkájának eredményét. (Egy rajzversenyen induló gyermek azt írta a képe mellé, „Hófehér és Vörös”, ami kétségkívül észszerűbbnek hangzik.)
Felépülése után, a hatvanas-hetvenes években az avasi kilátó volt Miskolc elsőszámú jelképe, ahol csak lehetett, megjelent: mindenféle akkori marketing a kilátót mint helyi motívumot alkalmazta, s országosan is az avasi tévétoronnyal azonosították a borsodi megyeszékhelyet. „Talán még nemzetközileg is, mivel úgy tudjuk, ez az épület a nemzetközi építészeti szakirodalomba is bekerült”, mondja Balogh Attila, a miskolci összkulturális hagyományokat ápoló Észak-Keleti Átjáró Egyesület tagja és egyik mozgatórugója, aki Veres Pál, Miskolc ellenzéki polgármesterének regnálása óta a hivatal dolgozója; jelenleg a város főépítészének, Szunyogh Lászlónak a munkáját segíti.
Balogh Attila közreműködésével jött létre a Hetvenkét méter című kétkötetes kiadvány. Alapanyagát azok a pályaművek adják, melyek az elmúlt években, az egyesület által meghirdetett kilátó tematikájú pályázatokra érkeztek. Az archív és mai fotókban, grafikákban, esszékben, visszaemlékezésekben gazdag, igényes kivitelű albumok valóban 360 fokban járják körbe a kilátót. Szemelvényeket belőle az Utánam, srácok: Miskolcra Facebook-oldalon lehet olvasni.
„Fantasztikusan választották ki a kilátó helyét”, jegyzi meg Balogh Attila.
Mintha mai számítógépes modellezést használtak volna,
mivel a város minden pontjáról és valamennyi oldaláról látható az építmény. Sőt, még Rozsnyóról is! Volt ott egy közös projektünk és mondták a helyiek, hogy ha felmennek a Pozsáló hegy tetejére, ami az ő Avasuk, akkor onnan látják Miskolcot és néha a kilátót is.”
Aztán a kezdeti lelkesedés után, a nyolcvanas évektől, amikor már érezhető volt a változás, kimondatlanul, de mintha „zavart okozott volna a politikában” az, hogy a szocialista érához kötötték a kilátót. Pedig az épület nem is szocreál – ahogy azt sokan gondolják –, hanem, mint írtuk, modernista stílusú, s a maga nemében egyedülálló: se a tervezője, az Ybl- és Széchenyi-díjas Hofer Miklós, se más nem alkotott hasonlót.
Időközben lebontották a kilátó melletti Panoráma sörözőt, majd a kilencvenes évek elején a toronyban üzemelő kávézó-bár is bezárt, ezzel az épület látogatottsága is erősen visszaesett. Maradt csak mint kilátó. A rendszerváltástól kezdve egyre kevesebb ok volt ide járnia bárkinek is, a tulajdonos önkormányzat se nagyon foglalkozott vele akkoriban.
A kilátó a mai napig „áll mint a vasbeton”, de tele lett firkálva és noha vannak jó szövegek rajta, mindent egybevetve inkább szomorú látványt nyújt.
Így hát az elmúlt harminc évben az objektum szép lassan elvesztette azt a báját, amire a miskolciak oly büszkék voltak, a legutóbbi tíz évben pedig a civilek azt kezdték érezni, már annyira kiesett a köztudatból, hogy a hatalom tán még le is bontaná... Ekkor a közösségi fórumokon virtuálisan összedugták a fejüket az emberek, és kiderült, nagyon is szeretik a kilátót, szép emlékeik vannak róla, csak épp nem látják már semmilyen emblémán és rendezvények sincsenek.
A nosztalgián is felbuzdulva az Észak-Keleti Átjáró Egyesület az elmúlt évtizedben egy-egy alkalomra elkérte, kibérelte az épületet, civil rendezvényeket – előadásokat, koncerteket, dj partikat, performanszokat – szervezett, ezzel visszaszoktatta ide a miskolciakat. Négy évvel ezelőtt aztán újra megnyílt a kávézó a kilátóban, s talán ezeknek a folyamatoknak is köszönhető, hogy pár éve már az önkormányzat is eljutott a gondolatig: lehetne kezdeni valamit a kilátóval. Első lépésként például fel kellene újítani és akkor újra egyik turisztikai attrakciója lenne a városnak.
De honnan is indult a kilátó története? „Merev komponáltságú a lépcső, de az egész torony együttvéve monumentalitást és kellemes nyugtalanságot áraszt. Az volt a célunk, hogy alkotásunk a villódzó, gyorsan alakuló város ritmusához igazodjék”, nyilatkozta 1963-ban, nem sokkal az átadás után Vörös György statikus mérnök, aki a már említett bravúros megoldásokkal tette lehetővé, hogy Hofer Miklós, a budapesti Középület-tervező Vállalat fiatal építészmérnökének víziója „megálljon a lábán.”
Az akkor alig 30 esztendős Hofer Miklós az Észak-Magyarország című napilapnak úgy nyilatkozott, eredetileg egy romantikus kilátó tornyot terveztek, „de időközben szerencsés sugallatok folytán kettős, illetve hármas funkciót kapott. A tervezőnek és a statikusnak ezután az volt a feladata, hogy ötvözze az igényeket: helyet kapjon a tv, az URH, a presszó és nem utolsó sorban a kilátásra vágyó közönség.”
Hofer Miklós, aki egyébként az átadás napján épp Angliában dolgozott, egy építészeti folyóiratban később így vallott: „A saját hatvanas éveimre emlékezve, a miskolci tv-torony az egyik legszebb építészi örömöt idézi, mert különös, soha meg nem ismétlődő történet volt.
Nem vállalatok és intézmények nehézkes kapcsolatában jött létre, hanem néhány lelkes ember közös akaratából.
[…] Ebben az avasi szép mesében nem voltak gonoszok, nem volt ellenség. A Borsod Megyei Építőipari Vállalat vállalta a hatalmas technológiai erőpróbát. Vállalta, hogy télvíz idején – később kiderült, hogy még hóviharban is – folyamatos betonozással megépíti a szerkezetet. Vállalta, hogy a GANZ-MÁVAG által gyártott 50 méter magas egybeszerelt merevacél szerkezetű oszloptörzset két emelőbikával felteszi a monolit fogadószint 20 méter magasban lévő szintjére! Andrási Károly fiatal építésvezető méltó volt ehhez az erőpróbához, tökéletesek voltak a hóviharban készült, sugárirányban beszabott natúrdeszka zsaluzatok, és fészekmentes volt a beton is. Augusztus 20-án, határidőre átadták a kilátót, amely összesen 5 millióba került, annyiba, mint ma egy szerényebb rózsadombi villa. Együtt örült a munkának és az eredménynek a megrendelő, a tervező, az építésvezető.”
Konzulensként Hofer Miklós még részt vett egy korábbi felújítási terv elkészítésében. 2011. január 10-én, 80 esztendős korában hunyt el.
„…nem emlegetnek bennünket a legszebb és legtisztább városok között. Mégis, mi miskolciak úgy látjuk, hogy ez a város maga az élet, maga a lüktetés. (…) Példás bizonyítéka ennek a mai napon felavatásra kerülő kilátó és tévétorony, amely az emberi alkotó akarat és ízlés együttes eredménye”, idézte Fekete László városi bizottsági elnök 1963. augusztus 20-án mondott ünnepi beszédét az Észak-Magyarország. Még aznap, a megnyitás után, „sokezer dolgozó ment fel a toronyra, gyönyörködni a kilátásban a késő esti órákig, amikor tűzijáték, majd a torony pazar kivilágítása zárta az ünnepnapot”, lelkendezett a megyei napilap korabeli tudósítója.
„A második emeleten volt az a bizonyos kétszáz fő befogadású presszó. Gyönyörűen be volt rendezve, minden sarokban pálma, hordós pálma, nagyon jól nézett ki. A pultja is jól nézett ki, a pult előtt bárszékek. A padlója PVC-vel letakarva. A vállalat legjobb presszógépét rendelték oda.
Mit gondol, mennyi volt egy kávé akkor? Három forint húsz fillér és ez nekünk nagyon jól jött ki.
Nem volt olyan vendég, aki az ötöst nem hagyta ottan. Az nagyon jó ár volt. Elit helynek számított”, emlékezik vissza a kezdetekre Hámori József, aki a kilátó 1963. augusztus 20-ai átadásától 1968-ig vezette az emeleti presszót feleségével, méghozzá gebinben.
Hámori úr, aki anno főnöke felkérésére fiatal felszolgálóból lett egyik napról a másikra üzletvezető, néhány éve, nem sokkal halála előtt adott interjút Balogh Attilának. Ebben arról is mesél, annyira tériszonyos volt, hogy a kilátó presszójában nem mert az ablakhoz menni, aztán pár hónap múlva már ő szedte le a függönyöket, úgy megszokta a helyet. „És a vendégek? Az első évben rendőrt kellett beállítani a bejárathoz, csak annyian jöhettek föl, amennyien lementek. Később aztán portás volt, az irányította. (…) Tele volt. Persze ezt nem egyedül csináltam a feleségemmel, mert volt a Polóniában tíz érettségizett felszolgáló-tanulóm, és szombat-vasárnapra berendeltem mindig onnan három-négy pincért. Udvariasakat, a legjobbakat.”
Az egyébként 1200 tonna önsúlyú kilátó a maga letisztult, légies vonalaival megragadta nemcsak a képzőművészek és az iskolások, de az emblémakészítő iparművészek, reklámgrafikusok, tetoválóművészek képzeletét is. Az évtizedek alatt megszámlálhatatlanul sokféle avasi kilátó-logó született. A bizonyos értelemben és élethelyzetben eléggé szürreális építmény egy, a tövében zajló koncerten megihlette a Bëlga zenekart is, Zigilemez című 2007-es albumuk borítójának központi motívuma lett, amint tornyát egy hölgy öleli át. Ezen a lemezen hallható egyébként a Hello BAZ megye című szám is.
Ami a mostani felújítást illeti, Miklós Viktor, a miskolci önkormányzat pályázati osztályának vezetője avat be a részletekbe: a kilátóban teljesen megújul a presszó rész belső tere és épületgépészetileg is korszerűsítenek (víz, szennyvíz, áram, fűtés). Szigetelik az épületet és hat légkamrás nyílászárókra cserélik a régieket (korábban a téli hónapokban a rossz hőszigetelés miatt nem volt rentábilis a vendéglátóegység üzemeltetése). Statikailag is megerősítik a kilátót, a graffitiket lemossák, a falakat újrafestik. Funkciójában azonban minden marad a régi: adótorony, kilátó, vendéglátóegység.
Ugyanakkor modern fénytechnikát kap az épület, a ledcsíkokokkal és az RBG reflektorokkal – melyeket alul, valamint a presszó tetején helyeznek el – 16 millió különböző színben lehet majd megvilágítani a teljes kilátót. Emellett tervezi a város, hogy a torony körüli tartóoszlopokra lézeres projektorokat szerelnek, ezzel bármilyen animációval megvilágítható lesz az épület, ahogy arra korábban is voltak már kísérletek a civilek részéről egy-egy nagyobb városi esemény alkalmával.
A rekonstrukció érinti továbbá a kilátó körüli sétányt, valamint az alatta húzódó Toronyalja utcát és a Győry Nagy Lajos lépcsősort is. A másik kapcsolódó beruházás, hogy a kilátó tövében, a jelenlegi parkoló helyén zöldtetőt alakítanak ki, ami adott esetben nézőtérként is funkcionálhat, az alatta lévő domboldalon pedig egy félig földbe süllyesztett étterem kap helyet.
A munkálatok a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programon (TOP) belül mintegy 800 millió forintos uniós támogatásból valósulnak meg – tudtuk meg Miklós Viktortól. Ebből a kilátó felújítására bruttó 444 millió forinttal kalkuláltak, a további rekonstrukciók 161 millióba kerülnek, plusz a tervezés és műszaki ellenőrzés ára. A kivitelező Épkar Zrt. a kilátó munkálataira 8 hónapot, míg a sétaútvonalakra 150 napot tervez.
„Vissza akarok térni a professzorom által megálmodott tervhez. Ezért az elmúlt hatvan év rárakódott, nem odavaló rétegeit szeretném letisztítani a kilátóról”, fogalmaz Viszlai József. A kilátó rekonstrukciójára kiírt pályázat nyertes építésze fontosnak tartja megemlíteni, hogy a felújítás az épület kedvelt sziluettjét nem változtatja meg. Ez a látványterveken is jól kivehető.
A legszembetűnőbb változás az lesz, hogy a kávézószint a vastag tokszerkezetű ablakok helyett, a padlótól a mennyezetig érő biztonsági üvegfalat kap,
megteremtve így a tökéletes panorámát a város felé, egyúttal a kilátó még légiesebb, könnyedebb látványát a város felől”,
mondja Viszlai.
Hofer Miklós két lánya közül az építész végzettségű Zsófia a kilátó megújulására és a fentebb leírt módosításra így reagált egy Facebook-üzenetben: „Ez olyan lesz, amire édesapám is büszke lenne, ő is így gondolta volna, de a technikai lehetőségek akkor még nem tették lehetővé. Nagyon örülök, hogy ilyen jó kezekbe került a tervezés!”
Viszlai József azt sajnálja, hogy a kilátó azok számára, akik nem autóval érkeznek, nehezen megközelíthető, a buszmegálló messze van (tervben sincs, hogy közelebb hozzák), a belváros felől gyalogosan pedig szép és egészséges, de például kisgyerekes anyukák számára nem könnyű a gyalogút felfelé. Az építészmérnök, aki 2007 és 2010 között a város főépítésze volt és akinek nevéhez jópár miskolci középület fűződik, pár évvel ezelőtt egy interjúban beszélt részletesen az Avastetővel kapcsolatos elképzeléseiről.
Ami már kész az Avastetőn: tavaly augusztusban adták át a kilátó melletti lépcsőzetes domboldalon az ún. Horváth-tetőt, ami a vigalmi negyed fénykorában, azaz a századfordulón is kedvelt piknikezőhelye volt a városlakóknak. A közel 13 ezer négyzetméteres szabadidőparkban, 800 millió forintos ráfordítással, a játszótér mellett helyet kapott fitneszpark, kutya agility park, skate pálya, mászófal, futópálya és több pihenőpad is.
„Most még kicsit amolyan enklávéként áll itt a város közepén”, jellemzi a kilátó helyzetét a jelenlegi főépítész, Szunyogh László. Mert noha az építmény Miskolc közepén áll, meglehetősen féloldalas a kapcsolata a várossal: csak a belváros felől, a sétaútvonalakon, valamint az avasi lakótelep irányából autóval lehet megközelíteni. Az Avasra készült egy komplex stratégia, amiben
megvizsgálták, mi jelenleg a fő probléma: az állandó jelenlét hiánya.
Ezt szeretné orvosolni a városvezetés a mostani, látogatócsalogató fejlesztésekkel, ami azzal is jár majd, hogy minden irányból fel lehet jutni a kilátóhoz.
E terven belül régóta ott lebeg egy nagy álom is, mégpedig hogy libegő induljon a Városház térről az Avastetőre. A költségek és az óhatatlanul szükséges fakivágások miatt a városlakók és a helyi politikai erők körében némileg megosztó az elképzelés, de tény, hogy már száz évvel ezelőtt is terítéken volt, nemrég pedig Révai Márton építészmérnök diplomamunkájában tervezte meg a libegő nyomvonalát és a fogadóépületet.
„Csúcstámadás” a dombon
Rövid, de annál látványosabb szakaszához érkezik az avasi kilátó felújítása április 12-én. Előreláthatólag valamikor kora délután óriásdaruval emelik majd le a tévétorony csúcsát, egészen pontosan azt az acél szerkezetű toronymagasítást, amelyen jelenleg a Rádió1 és a Miskolc TV antennái vannak. A rendhagyó „csúcstámadás” időpontját azért nem lehet pontosan megjósolni, mert azt, hogy a hatvan éves épület rögzítő csavarait – állapotuk okán – mennyi idő alatt lehet kicsavarni, vagy levágni, nehéz megbecsülni. Aki szeretné figyelemmel kísérni a ritka eseményt, megteheti a Szent István térről, ahonnan jó időben kiválóan látható lesz a munkafolyamat, a kilátó közvetlen közelébe viszont nem lehet felmenni, az továbbra is lezárt építési terület. Aki kíváncsi a történésekre, annak 10 és 18 óra között érdemes kimennie a térre.
