Halottgyalázás vagy praktikus megoldás, hogy ráeresztették a birkákat a temetőre Zsadányban?

Kis-Magyarország

A Békés megyei Zsadányban a temető régi részében az önkormányzat birkái legelnek, és ott is végzik a dolgukat, a sírokra is. Többek szerint ez már kimeríti a halottgyalázás fogalmát, de a polgármester szerint ez így praktikus és olcsó. 

 

A zsadányi temető régi, ma már használaton kívüli, több helyütt gazos részében néhány hete az önkormányzat birkái legelnek. A területet az önkormányzat munkatársai körbekerítették egy körülbelül 1 méter 20 centiméter magas vadhálóval, hogy a juhok mindenképpen a temetőn belül maradjanak. Több helybeli felháborodott a történtek miatt, de a legtöbben – mint fogalmaztak – Dudás Árpád haragja és bosszúja miatt csak névtelenül, több esetben még így sem mertek lapunknak nyilatkozni. A csendet és a névtelenséget végül egy helyi lakos, Szilágyi Attila törte meg arra hivatkozva, hogy nem hajlandó félni és befogni a száját. 

A helybeli lakos elmondta, sokan felháborodtak a történtek miatt, s vele együtt halottgyalázásnak tartják, hogy a birkák a sírok között legelnek egész nap – ami pedig bemegy, az ugye ki is jön, ezért az állatok kisebb és nagyobb dolgukat is itt végzik el. A birkák ürüléke így aztán megtalálható a sírok között, de nem egyszer a sírokon is. „Hol itt az emberi méltóság tiszteletben tartása?” – kérdezte indulatosan Szilágyi Attila. 

„Mivel kevés a közmunkás, ezért a birkák legelnek a sírok között”

– mondta portálunknak a zsadányi polgármester, aki szerint ez így célszerű és költséghatékony. A falubeliek szerint ugyanakkor azért is érthetetlen a dolog, mert a közmunkások közül négyen fűnyírással foglalkoznak, így el sem tudják képzelni, hogy nem jut arra idejük, hogy a birkák helyett ők tegyenek rendet a helyenként nem is kissé elgazosodott temetőrészben.

 
Birkák legelnek az elgazosodott zsadányi régi temetőben. A gaz közül kilátszik az egyik síremlék. 
Fotó: Narancs
 

Dudás Árpád, aki kis megszakítással már negyedszázada vezeti a sok hátránnyal és szegénységgel küzdő kevesebb, mint kétezer főt számláló békési községet – és aki országosan arról lett ismert, hogy uniós pénzből felépítette „Attila király fapalotáját”, lásd a keretes írásunkat –, felvetésünket elsőre nem is értette. Elismerte, hogy vadhálóval körbekerítették a temetőrészt, ahol az önkormányzat tulajdonában lévő birkák legelnek és hagyják ott ürüléküket, ám nem értette, mindezzel mi a probléma.

„Attila király fővárosa”? 

Dudás Árpád azzal vált ismertté, hogy minden történészi vagy régészi képzettség nélkül az a meggyőződése, hogy valaha éppen faluja, Zsadány helyén állt Attila hun király fővárosa, állítása szerint ezt még nem publikált „kutatásai” is bizonyítják. A korszakkal foglalkozó történész- és régészszakma ezt nem csupán elutasítja, hanem mosolyog is rajta, meghatározó tudósok szerint ugyanis sem királya, sem fővárosa nem volt a hunoknak, így Attilának sem. Bár egyetlen adat, bizonyíték sem támasztja alá, hogy szálláshelye lett volna a világhódító hun fejedelemnek Zsadányban vagy környékén, a település több lépcsőben összesen 120 millió forint EU-támogatást kapott, hogy megépítse azt a történelmi hazugságot, amelyet immár „Attila király fapalotájának” hívnak. Az elkészült „mű” inkább egy nagyobbacska faházra emlékeztet, mint palotára. 

Amikor jeleztük, hogy többen ezt erőteljesen kifogásolják és halottgyalázásnak tartják, Dudás arra hivatkozott, hogy „Angliában minden parkban birkák legelnek”. Mikor az Angliában szerzett merőben ellentétes tapasztalatainkra hivatkozva cáfolni igyekeztünk, akkor azt válaszolta a polgármester: „Akkor maga biztosan nem jól nézett ott körbe!” Erre azt firtattuk, hogy Dudás mikor és merre járt Angliában, ám kiderült, hogy nem volt még a szigetországban, de „dokumentumfilmekben látta, hogy ez így van”. 

A polgármester ezután elmondta, hogy a 25 éves sírmegváltást Zsadányban nem tartják be, így negyedszázad elteltével az itteni leszármazottaknak nem kell újra megváltani a sírt; majd hozzátette, hogy a rendszerváltás előtt a helyi tanács ledózeroltatta a temető egy részét, ám akkor mégsem volt felháborodás. 

 
Birkaürülék az egyik síron
Fotó: Narancs
 

Két gondozott sír mellett vagy féltucatnyi jól látható sír és síremlék van a szóban forgó temetőrészen, s található itt egy kopjafa is, amely alatt szintén valaki nyugszik. Dudás Árpád szerint viszont a juhok végterméke végül is szerves trágya, amelyet akkor is a sírokhoz visznek az emberek, amikor virágföldet szórnak a sírra vagy a síron lévő cserépbe. Végül pedig felvetette, hogy akit a birkaszar zavar, azt az ide röppenő és itt dolgukat elvégző madarak ürüléke hogyhogy nem zavarja?

A polgármester végül azzal zárta le a beszélgetést, hogy nem lát a történtekben semmi problémát, illetve hogy őt ezzel még nem kereste meg senki. Bár lapunknak többen jelezték, hogy azért nem szóltak, mert tartanak a polgármester haragjától és bosszújától, Dudás szerint nincs miért tartani tőle. Szilágyi Attila azt mondta, valóban nem kereste meg a faluvezetőt, de azért, mert régóta nemhogy beszélő-, hanem köszönőviszonyban sincsenek egymással, és szerinte erre jó oka van. 

 
A birkák a vadháló mögött, a régi temetőben
Fotó: Narancs
 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.