Halottgyalázás vagy praktikus megoldás, hogy ráeresztették a birkákat a temetőre Zsadányban?

Kis-Magyarország

A Békés megyei Zsadányban a temető régi részében az önkormányzat birkái legelnek, és ott is végzik a dolgukat, a sírokra is. Többek szerint ez már kimeríti a halottgyalázás fogalmát, de a polgármester szerint ez így praktikus és olcsó. 

 

A zsadányi temető régi, ma már használaton kívüli, több helyütt gazos részében néhány hete az önkormányzat birkái legelnek. A területet az önkormányzat munkatársai körbekerítették egy körülbelül 1 méter 20 centiméter magas vadhálóval, hogy a juhok mindenképpen a temetőn belül maradjanak. Több helybeli felháborodott a történtek miatt, de a legtöbben – mint fogalmaztak – Dudás Árpád haragja és bosszúja miatt csak névtelenül, több esetben még így sem mertek lapunknak nyilatkozni. A csendet és a névtelenséget végül egy helyi lakos, Szilágyi Attila törte meg arra hivatkozva, hogy nem hajlandó félni és befogni a száját. 

A helybeli lakos elmondta, sokan felháborodtak a történtek miatt, s vele együtt halottgyalázásnak tartják, hogy a birkák a sírok között legelnek egész nap – ami pedig bemegy, az ugye ki is jön, ezért az állatok kisebb és nagyobb dolgukat is itt végzik el. A birkák ürüléke így aztán megtalálható a sírok között, de nem egyszer a sírokon is. „Hol itt az emberi méltóság tiszteletben tartása?” – kérdezte indulatosan Szilágyi Attila. 

„Mivel kevés a közmunkás, ezért a birkák legelnek a sírok között”

– mondta portálunknak a zsadányi polgármester, aki szerint ez így célszerű és költséghatékony. A falubeliek szerint ugyanakkor azért is érthetetlen a dolog, mert a közmunkások közül négyen fűnyírással foglalkoznak, így el sem tudják képzelni, hogy nem jut arra idejük, hogy a birkák helyett ők tegyenek rendet a helyenként nem is kissé elgazosodott temetőrészben.

 
Birkák legelnek az elgazosodott zsadányi régi temetőben. A gaz közül kilátszik az egyik síremlék. 
Fotó: Narancs
 

Dudás Árpád, aki kis megszakítással már negyedszázada vezeti a sok hátránnyal és szegénységgel küzdő kevesebb, mint kétezer főt számláló békési községet – és aki országosan arról lett ismert, hogy uniós pénzből felépítette „Attila király fapalotáját”, lásd a keretes írásunkat –, felvetésünket elsőre nem is értette. Elismerte, hogy vadhálóval körbekerítették a temetőrészt, ahol az önkormányzat tulajdonában lévő birkák legelnek és hagyják ott ürüléküket, ám nem értette, mindezzel mi a probléma.

„Attila király fővárosa”? 

Dudás Árpád azzal vált ismertté, hogy minden történészi vagy régészi képzettség nélkül az a meggyőződése, hogy valaha éppen faluja, Zsadány helyén állt Attila hun király fővárosa, állítása szerint ezt még nem publikált „kutatásai” is bizonyítják. A korszakkal foglalkozó történész- és régészszakma ezt nem csupán elutasítja, hanem mosolyog is rajta, meghatározó tudósok szerint ugyanis sem királya, sem fővárosa nem volt a hunoknak, így Attilának sem. Bár egyetlen adat, bizonyíték sem támasztja alá, hogy szálláshelye lett volna a világhódító hun fejedelemnek Zsadányban vagy környékén, a település több lépcsőben összesen 120 millió forint EU-támogatást kapott, hogy megépítse azt a történelmi hazugságot, amelyet immár „Attila király fapalotájának” hívnak. Az elkészült „mű” inkább egy nagyobbacska faházra emlékeztet, mint palotára. 

Amikor jeleztük, hogy többen ezt erőteljesen kifogásolják és halottgyalázásnak tartják, Dudás arra hivatkozott, hogy „Angliában minden parkban birkák legelnek”. Mikor az Angliában szerzett merőben ellentétes tapasztalatainkra hivatkozva cáfolni igyekeztünk, akkor azt válaszolta a polgármester: „Akkor maga biztosan nem jól nézett ott körbe!” Erre azt firtattuk, hogy Dudás mikor és merre járt Angliában, ám kiderült, hogy nem volt még a szigetországban, de „dokumentumfilmekben látta, hogy ez így van”. 

A polgármester ezután elmondta, hogy a 25 éves sírmegváltást Zsadányban nem tartják be, így negyedszázad elteltével az itteni leszármazottaknak nem kell újra megváltani a sírt; majd hozzátette, hogy a rendszerváltás előtt a helyi tanács ledózeroltatta a temető egy részét, ám akkor mégsem volt felháborodás. 

 
Birkaürülék az egyik síron
Fotó: Narancs
 

Két gondozott sír mellett vagy féltucatnyi jól látható sír és síremlék van a szóban forgó temetőrészen, s található itt egy kopjafa is, amely alatt szintén valaki nyugszik. Dudás Árpád szerint viszont a juhok végterméke végül is szerves trágya, amelyet akkor is a sírokhoz visznek az emberek, amikor virágföldet szórnak a sírra vagy a síron lévő cserépbe. Végül pedig felvetette, hogy akit a birkaszar zavar, azt az ide röppenő és itt dolgukat elvégző madarak ürüléke hogyhogy nem zavarja?

A polgármester végül azzal zárta le a beszélgetést, hogy nem lát a történtekben semmi problémát, illetve hogy őt ezzel még nem kereste meg senki. Bár lapunknak többen jelezték, hogy azért nem szóltak, mert tartanak a polgármester haragjától és bosszújától, Dudás szerint nincs miért tartani tőle. Szilágyi Attila azt mondta, valóban nem kereste meg a faluvezetőt, de azért, mert régóta nemhogy beszélő-, hanem köszönőviszonyban sincsenek egymással, és szerinte erre jó oka van. 

 
A birkák a vadháló mögött, a régi temetőben
Fotó: Narancs
 

 

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk