Uniós pénzből már épül „Attila király fapalotája” a Békés megyei Zsadányban – fotók

Kis-Magyarország

Úgy tűnik, nem csak értelmetlen, hanem történelemhamisító projektekre is lehet sok EU-s pénzt nyerni – a Békés megyei Zsadányban a polgármester „kutatásai” alapján most Attila király fapalotáját fogják felépíteni.  

Hogy az Európai Unió és a magyar Irányító Hatóságok olykor teljesen értelmetlen projektekre adnak pénzt, azt már másfél méteres magas „kilátók” megépítése óta tudjuk. Ám hogy az uniós polgárok adóját egy történelmileg teljesen hiteltelen és semmivel alá nem támasztott fantazmagóriájára „alapozva” osszák ki, az mindenképpen új. Így épül most Zsadányban, „Attila király fővárosában” egy „fapalotának” nevezett épületecske. A polgármester mániájától aligha függetlenül.

A már csak alig másfélezer lakosú Zsadány az elmaradott és Isten háta mögötti észak-békési térség sok hátránnyal küzdő és szegény községe, ahol autóval átsuhanni is lelkileg fájdalmas. Ám ha megállunk, és egy kis sétát teszünk, akkor még jobban mellbe vág, hogy ez a település fogy, pusztul és már hosszú ideje csak vegetál. A házak jó része lakatlan, néhány kopott és omladozik, még a főutcán lévő több ingatlan előtt is hatalmas a fű, az elhanyagoltság tapintható. Még az épülő kerékpárút is félbemaradt, mintha csak építés közben jöttek volna rá, hogy több villanyoszlop az alig két méter széles bicikliút közepén van. 

Dudás Árpás egykori rendőrből lett a falu polgármestere, és egy picinyke megszakítással már vagy negyedszázada vezeti a települést. Rendszerint független színekben indul a helyhatósági választásokon, de az utóbbi két-három országgyűlési voksolás előtt a polgármesteri hivatalban gyártott levelekben – amelyeket közmunkásokkal munkaidőben vitettek ki – nagy egyértelműséggel fejtette ki minden helybélinek: miért szabad csak és kizárólag a Fideszre és térségi képviselőjére, Kovács Józsefre szavazni.

Zsadány első embere ugyanakkor most nem emiatt érdekes, hanem amiatt, hogy több mint húsz évvel ezelőtt megtalálta magában a „helytörténészt”, és olvasmányai, majd minden előképzettség nélküli „kutatásai” nyomán számára egyértelművé vált:

Attila, hun király fővárosa egykor sehol máshol nem volt, mint Zsadányban.

A polgármestert a legkevésbé sem zavarja, hogy zavaros teóriáját minden, a témában megszólaló régész és történész megcáfolta, elvetette vagy megmosolyogta, Dudás ugyanis állítása szerint az V. században élt Priszkosz rétor bizánci diplomata és történet­író munkájából kikövetkeztette, hogy szerinte a követ Attilához vezető útja a mai Zsadányban érhetett véget, azaz ide jött. A polgármester mindezt az utazással töltött napok számával és az egy nap alatt teljesített út hosszával „bizonyítja”, és úgy látja, hogy a leírásban említett folyó nem is a Tisza, hanem a Sebes-Körös lehetett.

 
Forrás: Dudás Árpád/Facebook
 

Amikor korábban arról kérdeztük, hogy Priszkosz rétort eredetiben olvasta-e, és „kutatásai” közben konzultált-e régészekkel és történészekkel, alkalmazott-e forráskritikát és a kutatásmódszertan eszközeit mennyire vetette be, akkor kiderült, hogy a több mint száz idevágó könyv tanulmányozása és az ebből levont saját következtetések jelentik számára a „történelmi” alapot. Ezekből pedig a maga számára azt a következtetést vonta le, hogy „Attila király fővárosa” nem más volt egykor, mint mai szülőfaluja, Zsadány.

A szakma elismert tudósai, köztük Bálint Csanád Széchenyi-díjas magyar régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a korszak egyik elismert kutatója és Szenthe Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Tárának munkatársa korábban a Narancsnak elmondták, hogy Attila nem király, hanem fejedelem volt, s minthogy egy nomád társadalom élén állt, az életmódjuknak és a hatalomgyakorlásnak is lényeges eleme volt a mozgékonyság. Az uralkodói központ és az azt követő „udvar” – a birodalom irányításában részt vevő szűk elit, nagy létszámú testőrség, katonai kíséret és a családok, kiszolgáló népesség, állatállomány – a birodalom területén oda vonulhatott, ahol a legnagyobb szükség volt éppen az állandó jelenlétére. De ezeket is inkább szálláshelynek nevezzük, fővárosnak semmiképp.

A régészek és történészek ráadásul egyetlen értékelhető adatról sem tudnak, amely szerint Attila hun fejedelemnek bármi köze lehetne Zsadányhoz. Attila sírjáról is csak annyit állíthatunk csupán, hogy ez a Tiszántúl 30 ezer négyzetkilométeres területén valahol mélyen a föld alatt lehet.

Azt pedig korábban Medgyesi Pál, a békéscsabai Munkácsy Múzeum régésze mondta el a Narancsnak, hogy a fejedelem „fapalotájáról” érdemben és ténylegesen alig tudunk valamit. A szakértők sem ismerik a pontos méreteket és arányokat, a belső elrendezését, a díszítést, sőt még arról is polémia van, hogy pontosan milyen fából építették meg ezeket a korántsem időtálló épületeket. (Attila halála óta közel 1600 év telt el, a faépítményei elkorhadtak, nyomuk sem maradt.) Írásos és tárgyi emlék sem maradt fenn ezekről az épületekről.

„Ehhez képest ezt a zsadányi »fapalotát« valaki megtervezte. Jó lenne tudni, mi alapján és azt is, ki bólintott minderre rá”

– fejtegette a békéscsabai régész. Arról nem beszélve, hogy hasonló történelmi „megalapozottsággal” még néhány más magyar település is magáénak vallja Attilát, így Érd és Tápiószentmárton is. 

Zsadányban ugyanakkor 2017 júniusában indult elindult az „Attila Palotája – gyermekbarát, információs és látogatómenedzsment” című projekt, a helyi önkormányzat ugyanis közel 90 millió forintnyi EU-s pénzt nyert erre, a beruházással 2019 májusára kellett volna elkészülni.

A projekt célja egy interaktív kiállítótér és egy turisztikai központ kialakítása volt, ahol hagyományőrző jelleggel a hunok történelmét ismertető és azt bemutató tematikus turisztikai kiállító tér létrehozása áll a projekt középpontjában. „Attila Palotája” olyan többfunkciós látogató tér „ahol hasznosan tölthetik el szabadidejüket a fiatalok, felnőttek és idősek egyaránt”. Az épületen belül egész évben nyitva tartó kiállító teret alakítanak ki, amelyben az évszaknak megfelelően változó attrakciók is helyet kapnak. „A projekt lehetőséget ad arra, hogy Zsadány és térsége is bekapcsolódjon a turisztikai vonzerővel bíró települések közé” – olvasni az erről szóló ismertetőben.

Azonban a megvalósítás kitűzött időpontjáig egy kapavágás sem történt. Ezt utóbb hol azzal magyarázta Dudás Árpád polgármester, hogy a 2019-es önkormányzati választáson nagy meglepetésre, ha rendkívül kis különbséggel is, de alulmaradt a rivális jelölttel szemben (majd egy 2020-as időközi választáson ismét ő nyert), hol azzal, hogy a projektre kiírt első és második közbeszerzés is sikertelen lett. Ami biztos, hogy már 2017 nyarán az önkormányzat számláján volt a közel 90 millió forint, majd sikerült kijárniuk az EU-s pénzeket koordináló magyar Irányító hatóságnál, hogy 2019 májusa helyett az új befejezési határidő 2021. március 31-e legyen.

Ám a munkába a meghosszabbított határidő végéig sem fogtak bele. Majd egy újabb csavarral nem csak azt érték el, hogy a közel 90 millió forinthoz kaptak még 30-at, hanem azt is, hogy a projekt legvégső határideje 2022. december 31-e lett. Ez év februárjában Dudás azt nyilatkozta a Narancs.hu-nak, hogy a képviselő-testület még nem írta ki a közbeszerzést, de elvileg teljesíthető a projekt az év végéig. Bár azt a polgármester akkor elárulta: „Kisebb esélyt lát a megvalósításra és nagyobbat arra, hogy nem lesz látógatóközpont”. 

Az élet azonban rácáfolt az Attila zsadányi előtörténetében mélyen hívő településvezetőre. A harmadik nekifutásra kiírt közbeszerzési pályázat sikeres lett, amiben alighanem szerepet játszott, hogy sikerült kiegészítő támogatást szerezni a beruházáshoz. Nyílt eljárás keretében ez év június 30-án tették közzé a közbeszerzési felhívást, amelyet végül a térségben sok megbízást megszerző békéscsabai központú Kopp Export-Import Kft. nyert el. (A helyiek szerint valójában egy zsadányi cég végzi a tényleges munkát, feltehetően alvállalkozóként.)

A kivitelezés nem éppen nagy volumenére jellemző, hogy a közbeszerzés meghirdetése után már öt hónappal, november 30-ra el kell készülnie a projekttel. Mostúgy fest, ez menni fog. A helyszínen járva az építkezés félreérthetetlen jeleivel találkoztunk szeptember 30-án.

 
Az építkezés 
Fotó: A szerző felvétele/Bod Tamás

„Attila palotája” egy alig 130 négyzetméter alapterületű épület lesz, ami egy átlagos lakóháznak felel meg, ezért is a „fapalota” helyett talán jobban illik rá a fabodega elnevezés. A „történelmi” és az „építészeti” hűséget mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nem túl nagy faépületet egy betonalapra húzzák fel.

 
Attila király leendő fapalotája
Fotó: A szerző felvétele/Bod Tamás 

Az épület egy 10-szer 18 méteres gerendavázas kialakítású rendezvényház, amelynek fő helyisége egy 6,5 méter fesztávolságú és 14,78 méter hosszúságú látszó tetőszerkezetes rendezvény és kiállítótér lesz, amelynek összterülete nem éri el a száz négyzetmétert. Magyarán egy kicsi/közepes méretű fapavilonról van szó, amelyben egy érintőképernyős tévén lehetne többet megtudni Attiláról. Ráadásul itt videóról minden érdeklődő megnézhetné Dudás Árpád – a történész és régész szakma alapján nem alátámasztott – „előadását”. Emellett kialakítanának parkolóhelyeket, és létrehoznának egy íjászatra alkalmas területet is. Mindez két fő foglalkoztatását teszi majd lehetővé.

 
A leendő kiállítótér
Fotó: A szerző felvétele/Bod Tamás

Hogy ez így önmagában miért volna jelentős idegenforgalmi attrakció és mitől lendítené fel a község életét, miért is volna kitörési pont a hosszú évtizedek óta lecsúszó és hátrányos helyzetű községnek, rejtély. Dudás Árpád Attila-fantazmagóriáját hosszú ideje kétkedéssel vegyes ellenkezéssel nézik az egyre fogyatkozó helyiek. Zsadányból a fiatalabb korosztály java része már elment, de már csatlakozott hozzájuk a középgeneráció is.

„Ennyi szegény és egyik napról a másikra élő szegény ember mellett sokkal inkább a megélhetést és a boldogulást segítő programokra és beruházásokra volna itt szükség” – mondta egy névtelenséget kérő helybeli férfi a református templom közelében. „Eddig is borúsak voltak a kilátásaink, de az energia- és élelmiszerárak döbbenetes emelkedésével és a vágtató inflációval nálunk is szociális válság fenyeget” – mondja egy nyugdíja első éveiben lévő asszony és kezében körbe mutat. „Látja, itt szegénység van és reménytelenség, meg az Árpád szerint még Attila is” – jegyezte meg búcsúzóul és biciklijére szállt.

 
Épül Attila király fapalotája
Fotó: A szerző felvétele/Bod Tamás

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk