Hol érdemes most tankolni? Például Romániában

Kis-Magyarország

Régen volt annyira érdemes Romániába menni tankolni, mint most. A 95-ös oktánszámú benzin esetében a határ magyar oldalán akár 135 forinttal többet fizetünk, míg a dízel üzemanyag esetében a különbség 70 forint körüli. Egy átlagos benzines autóval akár 6000-6500 forintot lehet megtakarítani. Romániában hétfőn a 95-ös benzin 510 forintnak megfelelő lejbe került.

Az üzemanyag-ársapka egyik percről a másikra történt december 6-i éjszakai eltörlése után napokra, de sok helyütt hetekre volt szükség , hogy az üzemanyaghiány megszűnjön. Számos sajtóorgánummal együtt lapunk is megírta, sok helyen lehetetlen vállalkozás volt a tankolás: volt, ahol több száz méteres, kígyózó sorok alakultak ki, sőt lehetett olyan benzinkútról is hallani, ahol verekedés tört ki.

„A magyar emberek érdekét szolgáló ársapka” megszüntetésére a kormány szerint az állandósult üzemanyaghiány miatt és azért volt szükség, mert életbe lépett az újabb európai uniós szankciós csomag Oroszország ellen, amely szabályozta az onnan történő kőolajvásárlás árának felső plafonját. A Fidesz által „szankciós” okból történt ársapka eltörlésénének Magyarország esetében van egy szépséghibája: hazánkra ez nem vonatkozik. Így akárcsak részben ezzel magyarázni az árrobbanást minimum csúsztatás.

Mindenesetre látjuk, december 6-a este 11 óra óta elszabadultak a hazai üzemanyagárak. Ezzel, sokak számára „érdekes” módon, lett benzin és gázolaj a honi töltőállomásokon. Igaz, már sokkal magasabb áron. Aligha meglepő módon csökkent a hazai üzemanyag-fogasztás, megindult az import Magyarországra, s mindezzel szoros összefüggésben a határhoz közeli térségekben újra elkezdődött a benzin- és gázolajturizmus. Ezt vettük górcső alá hétfőn a magyar-román határszakaszon, Gyulánál. A mintegy 30 ezer lakosú békési fürdőváros közösségi oldalain az elmúlt két hét egyik leggyakoribb témája éppen az volt, érdemes-e átmenni tankolni Romániába. Gyulánál léptük át a határt, s otthonunktól alig 7 kilométert megtéve jutottunk el a túloldalon lévő – egyébként osztrák tulajdonban lévő – Petrom benzinkúthoz.

 
Fotó: A szerző felvétele

Románia 2007-es EU-s csatlakozása óta nem tagja a schengeni határvédelmi rendszernek, azaz az oda történő be- és az onnan történő kilépéskor van határrendészeti és vámellenőrzés. Sőt, friss fejlemény, hogy a minapi osztrák vétó miatt ez még legalább egy évig fennmarad. Hétfőn késő délelőtt gyér forgalommal, unott határőrökkel és vámosokkal találkoztunk a gyulai határállomáson és a túloldalon, Varsándon. Kifelé a magyarok rutinszerűen elkérték az okmányokat – személyi igazolvány és forgalmi engedély – , román kollégájuk viszont csak nagyvonalúam intett, hogy mehetünk tovább.

Áthajtottunk a nem túl épületes látványt nyújtó Varsánd községen, ahol ekkor már delet harangoztak, hiszen közben egy időzónát is ugrottunk. Két vagy három kilométer után elhagytuk a települést, majd innen még néhány száz métert tovább gurultunk, amíg elértük  egy nagyobb Petrom-kúthoz. Nem voltak sokan. Nem tudni, ebben az játszott-e szerepet, hogy nem csúcsidőben voltunk itt, vagy az is, hogy a schengeni rendszerhez történő román csatlakozást az osztrákok megakadályozták, s most a románok bojkottálják az Romániában működő osztrák érdekeltséget. Így a Petrom-kutakat is.  

 
Fotó: A szerző felvétele

 

Az ártábla szerint a 95-ös benzin hétfőn 6,18, míg a gázolaj 7,29 lejbe került, ami a napi árfolyam alapján 510, illetve 645 forint.

A leggyakrabban használt benzin a gyulai MOL-kúton 638, míg a Shell-töltőállomáson 645 forint. Azaz literenként 128-135 forintot nyerünk, s mivel valamivel több mint 47 litert tankoltunk, ezért 6000-6300 forintot spóroltunk meg. A dízel esetében a magyar és a román ár között literenként a különbség ennek csupán a fele, 66 forint. Így egy 50 literes tankolás esetén 3300 forint a különbség.

Romániában eltér az üzemanyag ára attól függően, hogy céges vagy magántulajdonban lévő autóba töltik. A kutak út mentén található oszlopain azokat az árakat tüntetik fel, amit a magántulajdonban lévő kocsik után kell fizetni, a kútsapkákon viszont a céges autók literenkénti üzemanyagárát látni, de ez ne tévesszen meg senkit. A benzinkutasok vagy automatikusan levonják – mint számlákon is látható – a literenként 50 banit a fizetendő árból. (Ezt mutatja a számlánkon a mínusz 23 lej és 52 bani.) Vagy megkérdezik, milyen tulajdonban van az autó, s ekként ütik be a kasszagépbe a fizetendő összeget.

 
Fotó: A szerző felvétele

Visszafelé a határon a csomagtartót kinyitatták, de gyorsan mehettünk tovább. Így fotózással együtt alig húsz perc alatt letudtuk romániai benzintúránkat. A legfrissebb hír, hogy szerdától Magyarországon 4 forinttal csökken a benzin és 7 forinttal nő a gázolaj literenkénti ára. A világpiaci ármozgások nyomán persze Romániában éppúgy változik az üzemanyagok ára, mint nálunk.  

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.