„Feri, vedd tudomásul, hogy nem te leszel a főnök!” – emelte a mutatóujját Horváth Ferencre a felesége a Csongrád-Csanád megyei Ferencszállás faluháza előtt szombaton. Feri – akit nagyapjától örökölt ragadványnevén inkább Lesi Ferinek ismernek – nem is zúgolódott. Amikor azonban a polgárőr megkérdezte, ki teker majd elöl a sorban, mégiscsak a katonai álcakalapot viselő férfira esett a választás. A polgárőr elmagyarázta neki és a többieknek – láthatósági mellényt viselő középkorú férfiaknak, nőknek –, hogy a kerékpárral egysoros vonalban haladjanak a 43-as főút szélén. Ő a polgárőr autóval, bekapcsolt villogóval követi őket. A szomszédos Kiszomborra érve feltétlenül forduljanak be a bekötőútra, ne menjenek tovább. Tábla jelzi ugyanis, onnantól tilos kerékpárral haladni a főúton. Nehogy már azzal kezdődjön ez a rendezvény, hogy egy rendőr végigbünteti az egész társaságot.
A Figyelemfelkeltő biciklizés nevű programot a ferencszállási Nagy Simonné kezdeményezte. Bejárónőként dolgozik egy hatgyermekes újszegedi családnál. Munkahelye nagyjából húsz kilométerre van a lakásától. Autóval vagy busszal jár, illetve tavasztól őszig Deszken egy biztos helyen kerékpárt tart. Ott leszáll a buszról vagy leparkol, biciklire ül, és húsz perc tekeréssel odaér Újszegedre, biztonságos körülmények között.
A két Csongrád-Csanád megyei város, Szeged és Makó között, a 43-as főút elején és végén van már kerékpárút. Makó és Kiszombor között régóta kész, 2015-ben újították fel, Szeged és Klárafalva között szintén 2015-ben fejezték be.
Hiányzik viszont ez a biztonság a Klárafalva–Ferencszállás–Kiszombor szakaszon.
Klárafalván négyszázötvenen, Ferencszálláson hatszázan, Kiszomboron háromezer-hatszázan laknak. Azt, hogy közülük mennyien járnának naponta vagy hetente biciklivel, nehéz megmondani. A Dél-Alföldön azonban az a tapasztalat, hogy ha két település között megépül egy kerékpárút, a biciklivel járók száma többszörösére nő. Ez nem turizmus, hanem hivatásforgalom. Azért a kirándulók és sportolók számára sem lenne közömbös, ha Szegedtől Makóig el lehetne tekerni. Onnan ugyanis Hódmezővásárhelyig már szintén vezet bicikliút, és Hódmezővásárhely és Szeged között is lehet biztonságosan haladni.
Nagy Simonné korábban volt önkormányzati képviselő is Ferencszálláson. Most már nem az, a család kérésére vett visszább az agilitásából. A bicikliút melletti szombati demonstrációban azonban a férje is részt vett. Nagyné elment a rendőrségre, megkérdezte, mi a szabályos lebonyolítás módja, elintézett mindent. Az önkormányzatnál segítettek a plakát sokszorosításában.
A figyelemfelhívó akciónak támogatója is akadt a szomszédból. Két kiszombori civil szervezet állt az ügy mellé. A Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör – amely egy egykori pedagógus nevét viseli, és az utakhoz is van némi köze, mert hosszú ideje működteti nyaranta a kukoricaútvesztőt –, valamint a szintén önkéntes munkát végző Összefogás a Kiszombori Rónay-kastélyért Egyesület tagjai kerékpárral csatlakoztak, és Makóról is jött néhány biciklis. Polgárőri és rendőri kísérettel visszatekertek Ferencszállásra, és a Maros-parti csónakkikötőben közös képet készítettek magukról. Beszédet nem mondtak.
„Nagy Simonné keresett meg, tudunk-e segíteni. Én felvetettem mindkét csapatnak, ahol vezetőségi tag vagyok, és úgy döntöttünk, hogy mellé állunk” – mondja Endrész Erzsébet, a honismereti kör elnöke. – „Meg is kaptuk, hogy ez kampány, mert én önkormányzati képviselő vagyok Kiszomboron, és indulok most is. De ez egy fontos ügy, és nem én kezdeményeztem, csak segíteni akartam. El is ültem a fenekemet, mert én autóval szoktam járni.”
Ferencszállás jó karban van, ezt az átutazó is láthatja. A köztéri virágokat öntözik, a központi buszmegállók tisztaságára vigyáznak a helyiek, úgy látszik, a csikket is a megfelelő helyre teszik. A pr-munka is rendben: a központban ladikba ültetett bábuk illusztrálják, hogyan zajlott itt, a valóságos Kukutyinban a zabhegyezés. A Habsburg-birodalom idején a töméntelen lovat tartó hadsereg számára termelt zab néha akkor ért be, amikor kiöntött a Maros. Így csónakból, nyomorúságos munkával kellett sarlóval levágni a zabszálak hegyét.
A hirdetőtáblán – a figyelemfelhívó biciklizés plakátja mellett – olyan hirdetést lehet olvasni, hogy a Faluházban minden szerdán Legyünk együtt délutánokat szerveznek, minden korosztálynak. Biliárdozni, csocsózni, pingpongozni, darstozni, társasjátékozni, kártyázni lehet. A közösség összetartásáról sokat elmond, hogy az említett Maros-parti ladikkikötőt is közösségi munkában alakították ki, így is tartják rendben. Önkéntesekkel tényleg sok mindent meg lehet oldani, de kerékpárutat nem lehet építeni.
„Az a baj, hogy Ferencszállásnak nincs külterülete. A helységnévtábla után egyik felől rögtön Kiszombor földje kezdődik, a másik felől Klárafalváé” – magyarázza Nagy Simonné. – „Ráadásul Kiszombor még a makói járáshoz tartozik, Ferencszállás és Klárafalva már a szegedihez. A határon vagyunk Kiszombornak Lázár János a képviselője, aki kormánypárti, Ferencszállásnak, Klárafalvának Szabó Sándor, aki ellenzéki. Az önkormányzatunk költségvetése egy ilyen munkához képest kicsi. A bicikliút terveinek ránk vonatkozó költségét is három részletben fizettük ki.”
A képviselő-testület egyik ülésének jegyzőkönyvéből kiderül, más adminisztratív nehézség is adódik: mivel a nagyváros révén fejlettnek minősülő szegedi kistérséghez tartozik Ferencszállás, a területi operatív program kedvező pályázati lehetőségeivel nem tud élni. Harminc százalékos önerejű pályázattal pedig nem bír.
Jani János ferencszállási polgármester korábban az érintett települések nevében kérte Lázár Jánost, aki akkor még nem építési és közlekedési, hanem a Miniszterelnökséget vezető miniszter volt, hogy támogassa a kerékpárút ügyét. Ugyanígy egyeztetett Szabó Sándorral is. Azóta érdemi lépés, azon túl, hogy a tervek elkészültek, nem történt.
„Korábban szándék és akarat kérdése volt, mára már pénzkérdés is a kerékpárút megépítése” – mondja a Narancs.hu-nak Szabó Sándor (Egységben Magyarországért) országgyűlési képviselő. – „Az előző két ciklusban többször egyeztettem Lázár János minisztériumával, személyesen a miniszterrel, illetve Csepreghy Nándor államtitkárral is az ügyben. Elismerték, hogy indokolt ez a beruházás, de a minisztériumnak az volt az álláspontja, hogy több milliárd forintra lenne szükség. Én akkor is soknak tartottam ezt az összeget, de többszöri parlamenti kérdésemre az volt a válasz, uniós forrásból elkészülhet a kerékpárút. Évekkel ezelőtt ezek a pénzek még rendelkezésre is álltak – most már nem. A Dél-Alföld fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak, Bányai Gábornak is felhívtam a figyelmét erre. Ő szintén elismerte, hogy fontos lenne ez a bicikliút, de ő sem látott lehetőséget arra, hogy a közeljövőben lenne rá forrás.”
