Hiába indított aláírásgyűjtést Csörög polgármestere, Szorcsik József, a kormányhivatal lezáratta a község egyik vasúti átjáróját, amivel lényegesen megnehezül a helyiek napi közlekedése.
Mint arról beszámoltunk, a hatóság úgy ítélte meg a közelmúltban, hogy a Pest megyei község egyik vasúti átjárója életveszélyes, ezért a hónap végéig le kell zárni azt. Az átjáró valóban nem a legideálisabb, ugyanis rögtön utána egy forgalmas főútra kell kihajtani, ezért félő, hogy egy hosszabb jármű a várakozás alatt belóg a vasúti sínekre: történtek is ebből balesetek az elmúlt években. Ugyanakkor a helyiek és a környékbeliek egy része tart a lezárástól, mert akkor csak egy másik vasúti átjárón haladhatnak át, ahonnan csak jobbra lehet kanyarodni, ezért csak egy jelentős kerülővel közelíthető meg Vác, valamint az M2-es autóút.
Szorcsik József arról számolt be az önkormányzat közösségi oldalán, hogy hiába gyűlt össze több mint ezer aláírás, a kormányhivataltól elutasító határozatot kaptak: csütörtökön délután lezárják az átjárót. Mint jelezte, erre ő is kilátogat, és megnézi, milyen az a gyarkolatban, amikor „eltorlaszolnak, elreteszelnek” egy települést.
Szorcsik József a Facebookon bejelentkezve ezután arról számolt be, hogy már csütörtökön reggel tíz óra környékén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai elkezdték az átjáró lezárását. Nagy erőkkel mentek ki, a polgármestert korlátozták abban, hogy fényképet készítsen róluk, és az átjáró lezárása hamarabb történt meg, mint azt várták.
„Most megkérdezném, most akkor hol vagyunk, a jogállamban?”
– tette fel a kérdést a településvezető.
Szorcsik azt üzente a helyieknek az intézkedés során, hogy ha akarnak, most hangot adhatnak a véleményüknek a jogszabályok betartása mellett, később azonban már arról poszolt, hogy nincs értelme délután kimenni az átjáróhoz, amiből az következik, hogy már lezárták. Eredetileg ekkor zárták volna le, de az adóhatóság munkatársai vélhetően jobbnak látták, ha akkor mennek ki, amikor a lakosok többsége dolgozik.
Csak egy oktatási intézmény van Csörögön
A csörögiek életét jelentősen befolyásoló döntés, valamint a demonstráció hatására még szerdán, az átjáró lezárása előtt elmentünk megnézni a helyszínt. A teljes hatás érdekében a délutáni csúcsforgalom elején (négy óra) indultunk, de előtte rákérdeztünk Szorcsik Józsefnél, hogy hány oktatási intézmény található Csörögön, hogy tudjuk, a reggeli csúcsban hányan kényszerülnek arra, hogy elhagyják a települést. Mint írta, a csörögi gyerekek 90 százaléka Vácra jár iskolába, ezért hatalmas kerülő és időveszteség árán tudnak csak eljutni a közeli városba, Csörögön ugyanis csak egy bölcsőde-óvoda működik. Ez a közel kétezer lakosú település esetében is jelentős reggeli forgalmat jelent.
A lezárandó átjáró a Komáromi utcában található, az M2-esen haladva nagyjából tíz percre Vác déli részétől. Ottjártunkkor az idő borongós volt, a forgalom pedig csekély, autók csak szórványosan hajtottak át az átjárón, ahol akkor még ki- és befelé is lehetett jönni – csütörtöktől már csak Csörög felé lesz erre lehetőség.
Tettünk pár kört a környező utcákban – ugató kutyák, kellemes családi házak, földutak. Túl sok látványosság nincs Csörögön, a község közepén van egy rendezett körforgalom, de ezen kívül csak a kötelező települési intézmények (posta, polgármesteri hivatal, könyvtár, templom) jöttek velünk szembe.
Valaki inkább húsz kilométert kerül
Miután múlt heti cikkünk megjelent, a HírTv is kiment Csörögre a témában forgatni. Az egyik lakos azt mondta, hogy ha Sződre akarja vinni a gyerekeit óvodába, akkor Vácduka irányába kell majd kerülnie. Ez azt jelenti, hogy mintegy húsz kilométeres utat tesz majd meg, ha a nagyjából két kilométerre lévő településre el akar jutni.
Rákérdeztek Szorcsiknál, hogy mi lehet erre a magyarázat, aki szerint a Sződöt és Csörögöt összekötú út irreálisan rossz, noha a helyi 0627.hu 2021-es cikke szerint elvileg akkor a Magyar Közút betömte „a legveszélyesebb kátyúkat”. A két település közti útszakasz valóban nem valami bizalomgerjesztő, jelenleg is több nagyobb kátyú található rajta, bár ettől még járható.
A másik átjárót miért nem zárják le?
Hazafelé megnéztük, hogy mekkorát kell kerülnünk, ha a másik csörögi vasúti átjárón keresztül, vagyis Vácduka felé fordulva megyünk Vácra. Szorcsik József ezzel kapcsolatban azt mondta még a múlt héten, hogy mivel ezen keresztül csak jobbra lehet kanyarodni, félő, hogy sokan szabálytalankodva mégis balra fognak fordulni.
A meghagyott átjáró egy meredek domboldal előtt épült meg, várakozás esetén ezért kézifékes elindulást kell alkalmazni, amihez azért kell némi rutin. Összességében ez az átjáró sem tűnt sokkal kevésbé veszélyesnek, mint a másik, sőt.
A vácdukai útvonalon kanyargós úton érkezik vissza Vácra az ember, ami a vezetés kedvelőinek akár még izgalmas is lehet, persze nem feltétlenül a reggeli rohanásban. Ezen a szakaszon tizenöt-húsz perc Vác déli része, ami ugyan nem tragédia, de érthető, hogy miért zavarja azokat, akik eddig mondjuk az M2-esen keresztül vitték a gyerekeiket iskolába. Főleg, hogy este hat óra környékén már azért rendesen beálltak az utak, így képet kaphattunk arról, hogy milyen lehet a napi csúcsforgalom errefelé.
A kis csörögi-sződi kirándulásunk ugyanakkor nem is a vasúti átjáró lezárása körüli vita miatt volt a legérdekesebb, hanem mert a helyzet rámutat a fővárosi agglomeráció hiányosságaira.
Csörögön nincs elég oktatási intézmény, ezért máshova kell vinni a gyerekek 90 százalékát.
Az egyik útvonal lezárása után nagy kerülővel lehet csak eljutni a közeli városba vagy az autóútra. Van, aki inkább húsz kilométert kerül csak azért, hogy ne kelljen a kátyús úton közlekednie, miközben a szomszédos település alig pár kilométerre van. A sződi játszótéren, ahol megpihentünk, nem forog a körhinta.
A térségben csak úgy, mint az ország más területein, a világ összes pénzét el lehetne költeni. Jó példa erre a felső (Szobi) járás, amely az ország egyik legvisszamaradottabb része, hiába található Pest megyében és a szlovák határ mentén. Ugyanakkor az agglomerációban közel másfél millióan élnek. Kétségkívül történtek errefelé is fejlesztések, ezt kár lenne vitatni, de az infrastruktúra nincs felkészülve az embertömegre, miközben minden évben több ezren, tízezren költöznek ki a fővárosból. Röviden: időszerű lenne elkölteni a világ összes pénzét, de erre, és nem másra. Már ha tartani akarjuk a lépést a kiköltözők tömegeivel.
