Nádirtással indult
A teljes egészében nemrég megnyílt ötcsillagos szántódi apartman- és szállodakomplexum, a Balaton-partból fél kilométernyit elfoglaló Balaland jelenti újabban a déli parti panorámát a tihany-szántódi komp utasainak. 2018 májusára, amikor elkezdődött a beruházás – írta meg annak idején a Narancs.hu –, 2017 júniusához képest úgy 4 ezer négyzetméteren eltűnt a nádas a Balaland elől, ezt olvasónk műholdas fényképfelvételekkel is dokumentálta időrendi sorrendben, az ellenőrzésre hivatott hatóságok szerint azonban „nem történt természetkárosítás”. A beruházó ellenben „nyert” ezáltal száz méternyi Balaton-partot.
S hogy kik is voltak a beruházók? Kezdetben a Mészáros Lőrinc és Tiborcz István érdekeltségeként elhíresült Appeninn volt az egyik, de mára kiszállt a projektből, és a 24.hu-nak egy július közepén megjelent cikkben hosszan nyilatkozó Szepesi Richárd hotelfejlesztő maradt benne a Dreamland Holding Zrt. tulajdonosaként, s nyert el 7 milliárd forint állami támogatást a közel 20 milliárdos szántódi projektre. Ezen kívül megtudhattuk az interjúból, hogy 9 milliárdos hitelt is felvettek az orosz hátterű, kémbanknak is emlegetett Nemzetközi Beruházási Banktól, továbbá 3 milliárd önerőt tettek bele. A cikk szerint az Appeninn a Central European Opportunity II. Magántőkealapnak értékesítette Dreamland-üzletrészét, így Szepesinek most egy tőkealap a pénzügyi befektetőtársa, melyről gyakran úgy írnak, hogy Tiborcz István érdekeltsége. Amikor a lap újságírója erre rákérdezett, Szepesi azt felelte: nem ismeri a tőkealap tulajdonosi, irányítási hátterét.
Állami támogatással sorra építi az ötcsillagos szálláshelyeket a Dreamland Holding cégcsoport tulajdonosa, a lassan a leggazdagabb magyarok között is helyet követelő Szepesi Richárd: a Balaland márciusi avatóját (ahol ott volt Gulyás Gergely miniszter és ahol a minap nyitott bababoltot Orbán Ráhel) tokaji átadás követte, és már építi Balatonfüred új luxusszállodáját. A 2017-ben alakult Szántód BalaLand Family Ingatlanfejlesztő Kft. a pénzügyi beszámolók szerint érdemi bevételt még nem könyvelt el. Az üzletember 2017-ben vásárolta meg a szántódi telket, 2020-ban talált befektetőként az Apeninnre, a szerződést öt nappal azután kötötték, hogy Tiborcz István megszabadult Appeninn-részvényeinek többségétől és a többségi részvényes Jellinek Dániel lett. (Virág Sára)
Az építkezés megkezdése előtt, 2018-ban Vizvári Attila szántódi polgármester (független, 2012 óta vezeti az 1997-ben önállósodott, Zamárdiról népszavazással levált, a balatoni kompnak köszönhetően közismert községet) azt nyilatkozta a Szabad Pécsnek: az önkormányzat ragaszkodik ahhoz és erről a Balaland építtetőivel is megegyeztek, miszerint úgy épül meg a szállodakomplexum, hogy a község rendezési tervének megfelelően biztosítják a köz számára hozzáférhető, szabadon bejárható 10 méter széles parti sávot, a Balaton egyik legszebb panorámájú sétányát. De a polgármester a 2000-ben érvénybe lépett Balaton-törvényre is hivatkozhatott volna, miszerint „az üdülőkörzet valamennyi parti településén a belterülethez csatlakozó parthossz legkevesebb 30 százalékán 5-30 méter széles közhasználatú parti sétány helye biztosítandó”.
A Balaland idénre szakaszosan készült el és nyílt meg, így tavaly nyáron még hivatkozhattak arra, hogy napozóágyak ide vagy oda, valójában építési terület, ahol a „köznép” egyelőre nem kívánatos. Állt már akkor is a Balaland területét kelet irányból lezáró kerítés, valamint az elvileg szabad parti sétányra történő bejutást biztosító, kerítésbe vágott kiskapu. A kiskapuig egy 3 méter széles gyalogos lejárón jutottunk el, amit a Balaland építtetői alakítottak ki területük mellett a köz számára. Tavaly nyári ottjártunkkor azonban a balatoni panorámát csak a zárt kiskapun, illetve a kerítésen át tudtuk megcsodálni.
Egy év elteltével előbb a szántódi önkormányzati újság adta hírül, hogy immár szabad a parti sétány a Balaland előtt, méghozzá 0-tól 24 óráig, két bejutási lehetőséggel: az ominózus kiskapun, vagy a szállodai főkapun át – és még egy balalandos kapcsolattartó nevét (Melinda) és telefonszámát is megadták. Ezt követően nyilatkozta Szepesi Richárd a már említett cikkben, hogy a kiskapu tudomása szerint is nyitva. Arról is beszélt, hogy a köz számára kialakított lejárót a kerítésük mellett saját pénzükön térkövezték le, a 10 méter széles parti sétánnyal kapcsolatban pedig ezt mondta: „Valóban volt a papírokon egy 10 méteres, szabadon hagyandó földcsík. Mondtuk az önkormányzatnak, hogy ide bárki bejöhet, lehet sétálni a parton, bárki ihat egy kávét a bárban, be lehet menni az étterembe, de nem lehet sem fürdőzni, sem napozni.” Jogászaik úgy tájékoztatták, hogy a 10 méteres, szabad bejárású terület a parton nem kötelezettség rájuk nézve, miután a Balaton körbejárhatósága megvalósíthatatlan. „Inkább az a fontos, hogy egy adott település lakosságához arányos méretű legyen a terület, ahol megközelíthető a víz. Senki nem húzna fel a saját telke elé egy kerítést a Balatonon, ha nincs rá jogi kötelezettsége” – tette hozzá, s azt is: az önkormányzatnak eddig már közel 100 millió forint adót fizettek.
A kiskapu, amit csak meg kell olajozni
2023. július, egy pénteki nap. Irány Szántód, a nevezetes kiskapu. Dél felé érünk oda; mintha a Monthy Python egy epizódjában lennénk: a luxusüdülő kerítése mentén egy akkora, egyébként benyúló akácágakkal, tekergő borostyánnal tarkított lejáró, hogy két ember éppen elfér egymás mellett – ezt szánták a „pórnépnek”.
Itt sétálunk a kiskapuig, odabent, a kerítésen túl néhány napozóágyat már elfoglaltak. Lenyomjuk a kiskapu kilincsét, nem nyílik. Hívjuk Vizvári Attilát, a település polgármesterét (Szántód állandó lakossága 660 fő, s bár nyáron jóval népesebb, de ehhez a jóval ezer alatti lélekszámhoz mérhették Szepesi Richárdék a kétemberes lejárót), aki azt mondja: az nem létezik hogy zárva, ő maga is bejutott már, igaz, a szállodai főkapun át, de felhívja az illetékest és kérdőre vonja. Kérdezzük, hogy amúgy, ha be lehetne jutni a kiskapun át, akkor elégedett volna-e a kialakult helyzettel, megfelel-e a szabad parti sétány biztosítása a faluvezetés eredeti kívánalmainak? A polgármester erre igennel felel.
Három nappal később, hétfőn késő délelőtt újra próbálkozunk. Az akácos-borostyánliános ha lehet, még tovább terjeszkedett, a 3 méter széles sétányt már észrevenni se könnyű, de mi tántoríthatatlanok vagyunk, cél a vízpart, az állítólag mindig nyitva lévő kerítéskapu. Ifjú pár jár előttünk, lenyomják a kilincset, a kapu nem nyílik, visszafordulnak. Mi sem járunk sikerrel, és ismét hívjuk a polgármestert. Vizvári Attila azt mondja, ez már neki is sok, megígérték neki, hogy mindig nyitva tartják. Ígéri, megint felhívja az illetékest (Melindát), sőt, hamarosan ki is jön a helyszínre. De mi addig is próbálkozzunk a szállodai főbejáraton, „az nem létezik, hogy ott sem tudnak bejutni”. Az akácok, liánok ügyében is intézkedik, a 3 méter széles sétány karbantartása a Balaland feladata, de eddig még mindig rendet tettek, ha szólt. Az pedig – feleli további kérdésünkre – meglehet, hogy a Balaland elmúlt években befizetett helyi adója valóban a 100 millió forintot közelíti.
Balaland, főkapu. Simán bejutunk. A biztonsági őr megjegyzi, az azért túlzás, hogy ezt éjjel-nappal megtehetnénk, de „menjünk csak és sétálgassunk a parton”. Így bejutva eljutunk egészen a kiskapu belső oldaláig. Ekkor ér oda túloldalt egy hölgy és egy úr (bennfentesnek tűnnek, nem sétálgatóknak); a hölgy bőszen telefonál és kérdésünkre, hogy most akkor zárva van-e a kapu, azt feleli, igen, de épp most intézkednek, hogy nyitva legyen. „Most tehát nem tudunk itt kimenni?” – kérdezzük, mire nemmel felel, de közben az előkerülő kertész egy jókora rántással kinyitja az ominózus kaput és azt mondja: – Nyitva van ez, csak kicsit meg kell rántani!
„De ki az, aki rángatja?” – kérdezzük.
A kertész szerint csak be kell járatni, és azt csak a rosszindulat mondathatja velünk, hogy el van zárva a Balaland-part a pórnép elől.
„Akár két újjal is kinyitom” – állítja és meg is próbálja úgy. Nem sikerül. Kell hozzá mind az öt. Hozzáteszi még, hogy ki fogják írni: a kapu szorul.
E pár perc alatt a polgármester is befut. Kiderül, hogy az intézkedő hölgy Melinda, akivel a településvezető is tartja a kapcsolatot Balaland-ügyben és akinek a nevét, telefonszámát is beleírták a helyi önkormányzati újságba, azzal: őt kereshetik a szántódiak Balaland-ügyekben. Melinda, aki néhány perce még maga is azt állította, hogy a kapu nincs nyitva és intézkednek, már azt kérdezi tőlünk: „Na, most akkor nincs nyitva?” „Ha nyitva volt, Önök hogyhogy nem tudtak bejutni?” – kérdezünk vissza, mire ez a felelet: „Nem rángattuk. Meg kell olajozni. De nyitva van, vagy nincs nyitva?”
Kiskapu a szabad parti sétányra, Magyarország, Balaton, Szántód, 2023.
*
Cikksorozatunk első részében Holovits Huba balatonföldvári fideszes polgármestert kérdeztük a település Nyugati strandján létesülő e-kikötőről:
A Narancs.hu azt is számba vette, milyen környezetromboló és hasonló beruházások valósultak meg vagy éppen folynak a tónál. A jobbára NER-es projektekről – így a Balalandról is – ebben a cikkünkben írtunk:
Cikkünk a Transparency International Magyarország mentorprogramja keretében készült.
