Régi házak helyi védettségét szüntetnék meg Siófokon

Kis-Magyarország

A városban nagy felháborodást keltett néhány éve, amikor tulajdonosaik védett épületeket bontottak le és helyükbe kockavillákat, lakóparkokat építettek. Most még több ilyen épület tűnhet el, ezúttal a képviselő-testület kezdeményezésére.

Siófokon 120, főleg századelős épület élvez helyi védelmet. Ezekből „csípné le” az önkormányzat most azokat, amelyeket nem tart fenntarthatónak. Pedig a műemlékvédelem lényege éppen az, hogy a régi épületek fennmaradjanak. Siófokon azonban a helyi védelem alatt álló épületek tulajdonosai semmilyen engedményt nem kapnak. Nincs építményadó-kedvezmény, nincs városi pályázat felújításra. Van viszont ezernyi tilalom és kötöttség, vagyis egy szép régi házat nem lehet úgy hasznosítani, mint egy újat. A város ezek szerint csak élvezni akarja a látványt, de egyelőre nem hajlandó tenni érte. Valamiféle megoldást 2015 óta ígérnek. Legutóbb, 2023 novemberében az volt a kedvezmény-kezdeményezés indoka, hogy mintegy 120 millió forint veszteség érné a várost, ha a helyi védelem alatt álló ingatlanok ingatlanadóját elengednék.

A siófoki helyi védett épületek száma az utóbbi mintegy negyven évben érdekes módon fluktuált. Az 1986-os általános rendezési terv még több mint 100 védelemre érdemes épületet tartott nyilván. Ez érdemben nem változott az 1992-es felülvizsgálatkor sem. Balázs Árpád (Fidesz) polgármestersége alatt 1997-ben a város akkori képviselő-testületének első örökségvédelmi helyi rendelete szerint már csak 67 ingatlant jelöltek védelemre méltónak. Majd 2005-ben ugyanezt a rendeletet úgy módosították, hogy már csak 18 helyi védett épület volt. Erről a mélypontról 2015-ben Molnár Árpád főépítész javaslatára emeltek be még 12 épületet a helyi védettek közé azzal, hogy a felmérésnek folytatódnia kell. Majd 2018-ban készült el a ma is hatályos lista 120 épületről. Ezt tervezi most újabb trendfordulóval csökkenteni a képviselő-testület.

A meglepő lépés eredője az, hogy a régi mozi védett épületét az önkormányzat eladta, az új tulajdonos pedig kezdeményezte a védettség levételét, mert szerinte annak körülményei már nem állnak fenn. A képviselő-testület idén januári ülésén úgy döntött, hogy a helyi védelem megszüntetését nem támogatja, de Kadlicskó Krisztián főépítészt felkérték, hogy áprilisra vizsgálja felül „a helyi védelem alatt álló épületek védettségének indokoltságát”. A munka az áprilisi ülésre nem készült el, a novemberi ülésen határidőmódosítást kapott a főépítészi iroda (a felvételen 1:33-tól látható). Egyelőre három épületről szeretnék levenni a védettséget. Ezek olyan épületek, amelyek a védettségi felvételkor sem voltak jó állapotban.

Megkérdeztük a főépítészt, de nem kaptunk választ arra, melyek ezek az épületek, de úgy tudjuk,

az egykori ún. teremmozi, a régi Csülök vendéglő és egy másik vendéglátóipari egység az esélyes.

A Csülök vendéglő egyébként a világhírű pszichológus és zenepedagógus Révész Géza szülőháza, akiről az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának épületében termet neveztek el. A házat tulajdonosai hagyták lerohadni, az sem látszik, hogy a hatóság tett volna bármilyen intézkedést az állagmegóvás érdekében. Egy helyi döntéshozót hallottunk méltatlankodni arról, hogy ez a ház védett. (Megkérdeztük tőle, hogy szerinte ki volt Révész Géza, mire azt a választ kaptuk, hogy valami focista lehetett, mert a siófoki stadion utcáját nevezték el róla.)

 
A Csülök vendéglő épülete egyben Révész Géza szülőháza
Fotó: A szerző felvétele/Bozai Ágota
 

A jelenleg helyi védelem alatt álló ingatlanok között van még önkormányzati tulajdonú épület. Ezek közül nemrégiben a Thanhoffer-villa volt eladó, ám vevő nem jelentkezett. Éppen ennek kapcsán kutattuk a helyi védelem alatt álló ingatlanok értékesítéséről szóló jogszabályt, és az egyszerű keresés véletlen találatot adott. A Nemzeti Jogszabálytárban felleltük azt a rendeletet, amely az önkormányzati tulajdonú ingatlanok elidegenítésének feltételeiről szól (de a nem lakás célú helyi védett épületekre is vonatkozik). Hatályosként volt feltüntetve. A rendelet egyik paragrafusa szerint helyi védelem alatt álló önkormányzati tulajdonú ingatlan vevőjét 30 százalékos vételárkedvezmény és tíz év részletfizetési kedvezmény illeti meg, amennyiben az egész ingatlant egyben vásárolja meg. Részletfizetés esetén a 30 százalékos kedvezménnyel csökkentett vételár 20 százalékát az adásvételi szerződés megkötését követő nyolc napon belül kell megfizetni.

A közel egymilliárd forintra értékelt Thanhoffer-villát e rendelet alapján már 140 millió forintért, egy kisebb parti dácsa áráért el lehetett volna vinni, a maradék 560 milliót pedig tíz év alatt kellene kipengetni.

Eladás esetén ezek szerint ugyanilyen feltételek mellett lehetne megvásárolni a város egyik legpatinásabb önkormányzati tulajdonú épületét, a volt Sió-Hullám Szállót, amelyre a jelenlegi használó, a Debreceni Egyetem elővásárlási jogot jegyeztetett be.

Megkérdeztük az önkormányzat egyik jogászát és megkérdeztük, hatályban van-e az 1995-ös, még Balázs Árpád első polgármesteri évében hozott rendelet. Nem igazán hitte. Mondtuk, hogy a jogtárban zölden jelzik, tehát lehet benne valami. Meglepődtünk, amikor pár perces utánanézés után visszahívott minket és közölte, hogy tényleg hatályos úgy ahogy van, de megnyugtatott, hogy legutóbb 2015-ben alkalmazták ingatlan-értékesítés során.

Megjegyeztük, hogy ha a rendelet hatályos, akkor az önkormányzattól helyi védett épületet vásárlók akár visszamenőleg is kérhetik-e a kedvezmény érvényesítését, az adásvételi szerződés módosítását, hiszen rendelet van rá. Akármi is a válasz, az esetleg ezután eladandó épületek vásárlói előtt ez a lehetőség remélhetőleg be fog zárulni, mivel a jogász megígérte, hogy januárban felülvizsgálják ezt a rendeletet.

Örülünk, hogy segíthettünk. Csak halkan jegyezzük meg, hogy Balázs Árpád 2014 óta nem polgármester Siófokon, azóta a harmadik jegyző lépett hivatalba. Az elavult rendelet valahogy nem tűnt fel. A helyi védelem fenntartása vagy megszüntetése ügyében a képviselő-testület elé jövő áprilisban kerül előterjesztés.

(Címlapképünkön: a Csülök vendéglő épüülete. Fotó: a szerző felvétele)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.