Sorfalat álltak a kecskéknek a mentett állatok kertjében - FOTÓK

Kis-Magyarország

Sorfalat állt közel száz érdeklődő az állatoknak, így engedték ki idén először téli szállásukról a kecskéket szombaton, a siófok-töreki Dharma állatmenhely nyílt napján. A mentett állatok kertjét a Czinkóczky Csaba vezette Dharma Ló Menedék Alapítvány használja, de most a siófoki Plázs főszervezőjének tulajdonába kerülhet. A nyílt napra NoÁr (Molnár Áron színész) szervezett „tömeget” a fővárosból; sokan le is ruccantak kutyástul, kisgyerekestül.

3,3 hektár 3,3 lónak elég

A Somogy Vármegyei Kormányhivatal márciusi döntése szerint az állam által elkobzott lovakat, kecskéket, bikákat gondozó mentett állatok kertje elveszíthet közel 40 hektárnyi földjéből 32 hektárt, mert a hatóság nem nekik, hanem egy szomszédos földbirtokosnak ítélte a területet. Erről a Narancs.hu bő egy hónappal ezelőtt számolt be. A siófoki Plázs szórakoztató központban érdekelt Barna György elővásárlási jogcímen jelentkezett be a Dharma-földekre, melyeket eredetileg a Dharma alapítványból kiszálló tag szándékozott eladni Czinkóczky Csaba feleségének, Berecz Gabriellának. A Barnának kedvező kormányhivatali döntést az alapítvány jogszerűtlenségre hivatkozva bíróság előtt támadta meg, de még ezt megelőzően Berecz Gabriella jogi képviselője, Litresits András hamis magánokirat felhasználása miatt rendőrségi feljelentést tett, és a nyomozást a rendőrség el is rendelte.

Sőt, úgy tudjuk, időközben be is fejezték a nyomozást, ennek eredményétől függően következhet az eljárás a Pécsi Törvényszéken” – állította lapunk kérdésére a nyílt napon Czinkóczky Csaba hozzátéve: nem adták fel, folytatják a harcot, önszántukból nem hagyják el a birtokot, amiből egyébként mindössze 3,3 hektár tulajdonjoga nem vitatott, de ahogyan az érdeklődők előtt is elmondta, ez édeskevés. „Egy lóhoz ugyanis egy hektár kell, vagyis 3,3 lovat tarthatnánk meg, amire nem készülünk, de azért óvatosak vagyunk: száz állat helyett most csak úgy negyven van a területen, a többit »jó, megbízható helyre« adtuk, mert azért ki tudja, hátha egy nap mégiscsak jön valaki és azt mondja, hagyjuk el a birtokunkat.”

 
Fotó: A szerző felvétele

Hatósági „rajtaütés”

A fenyegetettség valós.

A minap is „rajtaütésszerű vizsgálatot tartott nálunk a hatóság névtelen feljelentés nyomán állatkínzás, környezetszennyezés és rosszul tartás miatt.

Sok minden szerepelt a feljelentésben, szaporítás, vérfertőzés, mentett lovak helyett bértartás, a bikák soron következő oltásának elmaradása. Utóbbival valóban késében vagyunk, mert a nyilvántartó hivatal elvesztett három marhalevelet a négyből, és hosszú idő óta nem képesek újat küldeni. Amúgy a hatóság korrekten végigellenőrzött mindent, az összes ló útlevelét, chipszámát és kötelező vértesztjét. Állatkínzást nem tudtak megállapítani, a vérfertőzést kizárták, rosszul tartás helyett pedig azt írták, hogy állatok tartása, kondíciója megfelelő, jól tápláltak és bértartást sem végzünk.”

Bevételük nomád nyári táborokból és kempingeztetésből van, ebből kéne fedezniük az állatok tartását a következő szezonig. „Haszonszerzéssel is megvádoltak bennünket a »jóakaróink« – folytatta a Dharma Alapítvány elnöke. – Nos, ennyi igaz belőle, miközben több évnyi, több millió forintos elmaradt támogatást próbálunk »behajtani« az agrártárcán, ugyancsak per formájában.”

Czinkóczky Csaba úgy mondta: minden bizonnyal akkor romlott el végleg a viszonyuk a szakminisztériummal, „amikor nemzeti létrakilátót avattunk a tárcától kapott nulla forint támogatásból és még a miniszter fényképét is kitettük. De ekkor már úgy éreztük, nincs veszítenivalónk. Korábban, amikor elfogyott a takarmány az akkor több mint száz állatnak, a minisztérium ígért egy autónyi szénát, de végül az sem érkezett meg.”

Sánta lónak is jobb volna lenni?

Czinkóczky ennél kellemesebb emlékeket is felidézett a szombati nyílt napon, az első kecske, Meki, a barlangban élő tatabányai remetekecske elhozatalától a siófoki kecskegyűjtőtől megmentett állatokon át beteg lovak állatkórházba viteléig és megmentéséig. „Eladó-táblák voltak kint, amikor hét éve rátaláltunk a területre. Nyakig érő gaz volt, akkor senkinek sem kellett, ám amióta ilyen szép, rendezett, azóta mások is szemet vetettek rá. Mi nem akarunk semmit sem építeni rá, csak lovakat tartani rajta, mert világraszóló csoda, hogy ekkora területük lehet, szabadon élhetnek – komolyan felvetődik néha bennem, sánta lónak is jobb volna lenni, mi gondom lenne? Látjuk, mit szeretnének, akik meg akarják szerezni: a saját területükön erdőt irtanak és nagyban építkeznek.”

NoÁr, azaz Molnár Áron (akihez Epres Attila színművész is csatlakozott a menhelybejárás során) azt mondta, kollégájától, Nagy Zsolt színésztől hallott a Berecz Gabriella-Czinkóczky Csaba párosról, „akik valami unikálisat végeznek, elkobzott állatokat mentenek szívvel és elhivatottsággal, s közben Ludas Matyiként és Matyinéként szállnak szembe a Döbrögikkel; természetes, hogy támogatja őket a mozgalmunk”. Czinkóczky Csaba is arról beszélt: erőt ad nekik, hogy érezhetően nincsenek egyedül. S bár az állatállományt most óvatosságból csökkentették (hátha mégiscsak jön valaki és arra kéri őket, távozzanak a földjükről), meggyőződésük szerint a kormányhivatal által márciusban jóváhagyott adásvételi szerződés nem érvényes, mert nem helyben lakónak ítélték oda a földjüket. „Úgyhogy azt gondoljuk, mi maradunk, ők pedig építsék tovább a balatoni panorámás dácsáikat!”

 
Czinkóczky Csaba bemutatja az állatmenhelyet
Fotó: A szerző felvétele

 
Fotó: A szerző felvétele

 
Fotó: A szerző felvétele
 

 
NoÁr és Czinkóczky Csaba
Fotó: A szerző felvétele

 
Fotó: A szerző felvétele

 
Fotó: A szerző felvétele

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.