3,3 hektár 3,3 lónak elég
A Somogy Vármegyei Kormányhivatal márciusi döntése szerint az állam által elkobzott lovakat, kecskéket, bikákat gondozó mentett állatok kertje elveszíthet közel 40 hektárnyi földjéből 32 hektárt, mert a hatóság nem nekik, hanem egy szomszédos földbirtokosnak ítélte a területet. Erről a Narancs.hu bő egy hónappal ezelőtt számolt be. A siófoki Plázs szórakoztató központban érdekelt Barna György elővásárlási jogcímen jelentkezett be a Dharma-földekre, melyeket eredetileg a Dharma alapítványból kiszálló tag szándékozott eladni Czinkóczky Csaba feleségének, Berecz Gabriellának. A Barnának kedvező kormányhivatali döntést az alapítvány jogszerűtlenségre hivatkozva bíróság előtt támadta meg, de még ezt megelőzően Berecz Gabriella jogi képviselője, Litresits András hamis magánokirat felhasználása miatt rendőrségi feljelentést tett, és a nyomozást a rendőrség el is rendelte.
„Sőt, úgy tudjuk, időközben be is fejezték a nyomozást, ennek eredményétől függően következhet az eljárás a Pécsi Törvényszéken” – állította lapunk kérdésére a nyílt napon Czinkóczky Csaba hozzátéve: nem adták fel, folytatják a harcot, önszántukból nem hagyják el a birtokot, amiből egyébként mindössze 3,3 hektár tulajdonjoga nem vitatott, de ahogyan az érdeklődők előtt is elmondta, ez édeskevés. „Egy lóhoz ugyanis egy hektár kell, vagyis 3,3 lovat tarthatnánk meg, amire nem készülünk, de azért óvatosak vagyunk: száz állat helyett most csak úgy negyven van a területen, a többit »jó, megbízható helyre« adtuk, mert azért ki tudja, hátha egy nap mégiscsak jön valaki és azt mondja, hagyjuk el a birtokunkat.”
Hatósági „rajtaütés”
A fenyegetettség valós.
A minap is „rajtaütésszerű vizsgálatot tartott nálunk a hatóság névtelen feljelentés nyomán állatkínzás, környezetszennyezés és rosszul tartás miatt.
Sok minden szerepelt a feljelentésben, szaporítás, vérfertőzés, mentett lovak helyett bértartás, a bikák soron következő oltásának elmaradása. Utóbbival valóban késében vagyunk, mert a nyilvántartó hivatal elvesztett három marhalevelet a négyből, és hosszú idő óta nem képesek újat küldeni. Amúgy a hatóság korrekten végigellenőrzött mindent, az összes ló útlevelét, chipszámát és kötelező vértesztjét. Állatkínzást nem tudtak megállapítani, a vérfertőzést kizárták, rosszul tartás helyett pedig azt írták, hogy állatok tartása, kondíciója megfelelő, jól tápláltak és bértartást sem végzünk.”
Bevételük nomád nyári táborokból és kempingeztetésből van, ebből kéne fedezniük az állatok tartását a következő szezonig. „Haszonszerzéssel is megvádoltak bennünket a »jóakaróink« – folytatta a Dharma Alapítvány elnöke. – Nos, ennyi igaz belőle, miközben több évnyi, több millió forintos elmaradt támogatást próbálunk »behajtani« az agrártárcán, ugyancsak per formájában.”
Czinkóczky Csaba úgy mondta: minden bizonnyal akkor romlott el végleg a viszonyuk a szakminisztériummal, „amikor nemzeti létrakilátót avattunk a tárcától kapott nulla forint támogatásból és még a miniszter fényképét is kitettük. De ekkor már úgy éreztük, nincs veszítenivalónk. Korábban, amikor elfogyott a takarmány az akkor több mint száz állatnak, a minisztérium ígért egy autónyi szénát, de végül az sem érkezett meg.”
Sánta lónak is jobb volna lenni?
Czinkóczky ennél kellemesebb emlékeket is felidézett a szombati nyílt napon, az első kecske, Meki, a barlangban élő tatabányai remetekecske elhozatalától a siófoki kecskegyűjtőtől megmentett állatokon át beteg lovak állatkórházba viteléig és megmentéséig. „Eladó-táblák voltak kint, amikor hét éve rátaláltunk a területre. Nyakig érő gaz volt, akkor senkinek sem kellett, ám amióta ilyen szép, rendezett, azóta mások is szemet vetettek rá. Mi nem akarunk semmit sem építeni rá, csak lovakat tartani rajta, mert világraszóló csoda, hogy ekkora területük lehet, szabadon élhetnek – komolyan felvetődik néha bennem, sánta lónak is jobb volna lenni, mi gondom lenne? Látjuk, mit szeretnének, akik meg akarják szerezni: a saját területükön erdőt irtanak és nagyban építkeznek.”
NoÁr, azaz Molnár Áron (akihez Epres Attila színművész is csatlakozott a menhelybejárás során) azt mondta, kollégájától, Nagy Zsolt színésztől hallott a Berecz Gabriella-Czinkóczky Csaba párosról, „akik valami unikálisat végeznek, elkobzott állatokat mentenek szívvel és elhivatottsággal, s közben Ludas Matyiként és Matyinéként szállnak szembe a Döbrögikkel; természetes, hogy támogatja őket a mozgalmunk”. Czinkóczky Csaba is arról beszélt: erőt ad nekik, hogy érezhetően nincsenek egyedül. S bár az állatállományt most óvatosságból csökkentették (hátha mégiscsak jön valaki és arra kéri őket, távozzanak a földjükről), meggyőződésük szerint a kormányhivatal által márciusban jóváhagyott adásvételi szerződés nem érvényes, mert nem helyben lakónak ítélték oda a földjüket. „Úgyhogy azt gondoljuk, mi maradunk, ők pedig építsék tovább a balatoni panorámás dácsáikat!”
