Szelíd arc importból - Hogyan kormányoz a Jobbik Törökszentmiklóson?

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2015.08.19 06:07

Kis-Magyarország

A korábban masszívan fideszes Törökszentmiklóson ősszel fölényes győzelmet aratott a Jobbik. A változás okait kutatva kormánypárti arroganciát, trafikmutyis szocit, jól építkező Jobbikot és egy bajban lévő várost találtunk.

Nem Ózdon, nem is Tapolcán aratta legnagyobb győzelmét a tavaly őszi önkormányzati választáson a Jobbik, hanem a Szolnoktól 20 kilométerre keletre fekvő Törökszentmiklóson. A 21 ezres alföldi városban nemcsak új polgármestert adott a szélsőjobboldali párt az amúgy nem Jobbik-tag Markót Imre személyében, de a nyolc egyéni választókerületből hetet meg is nyert. Míg máshol a többség többször is csak fideszes, illetve szocialista „dezertálókkal” lett meg (erről lásd: Bocs, ez helyi érdek!, Magyar Narancs, 2015. május 28.), addig Törökszentmiklóson egyszerű a helyzetük: a korábbi fideszes vezetést a választók lényegében kihajították a nemrég csinosan felújított városházáról.

Pedig Törökszentmiklóson 2006-ban az addigra két ciklust letudó Bakk Zoltántól – ő függetlenként a Fidesz–FKGP–MDF-többséggel dolgozott – a mostani kormánypárt jelöltje, Juhász Enikő vette át a stafétát, és az akkori jobboldali koalíciónak is nyugalmas többsége volt. 2010-ben a Fidesz minden egyéni választókörzetet hozott, természetesen Juhász is duplázott, a három ellenzéki képviselő – egy-egy jobbikos és MSZP-s, valamint egy civil szervezeté – csak a kompenzációs listáról jutott be.

Ok és okozat

A városban három okról számolnak be forrásaink, amiért ősszel a Jobbik elsöprő győzelmet arathatott: az előző városvezetés arroganciája és különböző „ügyei”; az előző városvezetés túl „kedves” volt a helyi roma kisebbséghez; a városban egyre rosszabb a gazdasági helyzet. Ez utóbbi az ide érkezőnek már a városközpontban nyilvánvalóvá válik. A városban se kórház, se szálloda, a centrumban egy korrekt vendéglőt sem találunk, egy kurta sétálóutcáról pedig már ne is beszéljünk. A városkép építészetileg heterogén – szocreál, modern és klasszikus keveredik –, jellegzetesnek semmiképp sem mondható. Idegenforgalom szinte nincs, pedig a rendszerváltáskor a helyi strand kempingje nyaranta tele volt német lakókocsikkal – ma pangás van itt is. A termálfürdő ugyan működik, de szálláshely híján legfeljebb a helyieket kényeztetheti. „Ez a város egyszerűen nincs kitalálva” – summáz egyik beszélgetőpartnerünk.

A nemrég felújított városháza

A nemrég felújított városháza

Fotó: Németh Dániel

Májusban ráadásul csődöt jelentett a település legnagyobb foglalkoztatója, a Surjány-Hús. Igaz, a húsfeldolgozó már bőven túl volt a 2000-es évekbeli csúcsán, amikor majd 1200 embert foglalkoztatott, de a 300 körüli munkahely mostani megszűnése az egykori mezővárosnak – amely az agrárium rendszerváltás utáni átalakulása során jelentősen vesztett erejéből – komoly érvágás. Ahogyan az a helyi Tesco év eleji bezárása is; onnan 65 embert küldtek el. A mezőgazdasági gépeket gyártó Claas Hungária korábban az Oroszországot érintő exporttilalom, illetve a háború miatt az ukrán mezőgazdasági igények csökkenése okán épített le. És ezek után jött nemrég az M4 építésének leállítása. Az utat – Orbán Viktor közlése szerint – egyelőre csak Szolnokig építik meg, ami a helyiek szerint csak tovább növeli a megyeszékhely elszívó hatását. Én például egy olyan vendégházban szálltam meg, amelyet az M4-esen dolgozó munkásoknak alakítottak ki. „Megállapodtunk az alvállalkozóval, hogy két évre 40 embert elszállásolunk. Volt egy kitétel, hogy ha nem az ő hibájukból hiúsul meg a projekt, akkor nem kötelesek téríteni semmit. Így is történt. Mi felújítottuk az egész házat, rengeteget költöttünk rá. Most meg itt maradt a nyakunkon” – kesergett a szállásadóm.

A magyar vidék jó részét jellemző baj Törökszentmiklóst is sújtja: a tanult fiatalok nem jönnek vissza – nincs mire –, a vállalkozó munkakedvűek pedig Nyugatra mennek. „Nekem az egyik ismerősöm Hollandiában van húsfeldolgozóban. Sokat dolgoznak, de fizetnek nekik. Tervezem, hogy utánamegyek. Itt az olyannak, mint én, marad a közmunka, nyáron meg a napszám. Egyikből sem lehet megélni, nekem pedig családom van. Néha felmegyek Pestre segédmunkázni. Olyankor a kocsiban alszom” – meséli a kalauzom.

Roma, nem roma

Még egy Törökszentmiklós méretű településen sem lehet alábecsülni annak jelentőségét, mi terjed el a piacon a választás előtt. Noha bizonyítani senki sem tudja, az ősszel leváltott Juhász Enikőről ma is azt beszélik, ingyenstrandjegyeket, ételt és biciklit osztott a helyi romáknak, sőt egyes családok még kályhát is kaptak ajándékba! A városban jelenleg háromezer roma él, ez a lakosság 15 százaléka, az országos átlag közel kétszerese. A település roma és nem roma lakta része között éles határ húzódik – a Jókai út –, a város keleti vége mára lényegében gettósodott. A szegregátum sok­arcú, találunk betonozott, rendben tartott utcát, a másik véglet a városszéli földutas szegénytelep kívülről mocskos és félkész há­zaival, jellegzetes problémáival: munkanélküliség, akut tengődés, herbált és más drogokat magukba küldő fiatalok, ahol sokak éle­té­ben csak a közmunka jelenhet meg legális munkaként. A város két fele közt láthatatlan fal húzódik. Találkozunk többekkel, akik konfliktusmentesen élnek nem romaként itt, más viszont nemrég a Facebookon keresett magának utazótársat, mert dolga akadt ezen a részen, és nem akart egyedül menni. Egy roma lány arra panaszkodik, hogy a „jobbikos fiatalok nagyon felbátorodtak ősz óta, egyre többet szólogatnak be”. Egy másik beszélgetőpartnerünk szerint azonban a roma lakosság lehúzza a várost, „többet vesznek el, mint amennyit beadnak”.

Ebben a közhangulatban terjedt el Juhász Enikőről, hogy így-úgy segíti a romákat („azért, hogy rá szavazzanak!”), és bár ez nem tetten érhető az önkormányzati dokumentumokban, a hamarost elkészülő, közel 300 milliós roma közösségi ház sokaknak bizonyítékként szolgál. Juhász végzetes húzása alighanem az volt, amikor április 6-án, az országgyűlési választáson „tetten érték”, amint a romatelepet járja. Ő azzal védekezett, hogy csak az ottani útalapot ment ellenőrizni, ezt azonban még fideszes képviselőtársa is „arcpirító érvnek” nevezte lapunknak nyilatkozva. „Ha itt elterjed, hogy segíted a romákat, neked véged. Azt fogják kérdezni, hogy miért őket, miért nem minket? Nekünk talán nem nehéz? – ecseteli egy korábbi képviselő. – Teljesen lehetetlen helyzetben vagy, ha abban gondolkozol, hogy ne engedj el teljesen egyes csoportokat a lejtőn. De ha nem fogod meg őket, abból is baj lesz. Már baj van.”

Botrányok és disznóól

Egy vállalkozó bevallja, hogy most miért nem szavazott a Fideszre. „Ahogy megkapták 2010-ben a második esélyüket, pökhendiek lettek. Tudod, amikor a piacon már nem köszönnek vissza… A polgármester asszonyról elterjedt, hogy arrogáns, autokrata. Elegünk lett. Mindegy volt, hogy ki, csak ne ők győzzenek újra.”

Életkép

Életkép

Fotó: Németh Dániel

Egyesek az uniós beruházások – városi park, aluljáró – elhúzódását említik problémaként, mások azt, hogy a környékbeli vállalkozók nem jutottak munkához ezekből. Mára a város szimbóluma lett az a milliókért épített artézi kút, amelyből az ünnepélyes átadás után pár órával már nem jött víz, és ez most is így van. (Az új polgármestertől megtudtuk, nyáron annyira felmelegszik a tartályban lévő víz, hogy az ÁNTSZ a bakteriális fertőzésektől tartva nem ad engedélyt a működésre.) Akadtak botrányok is, ez szintén nem javította Juhász Enikő imázsát. Az általa elnökölt kistér­sé­gi szociális szolgáltató központ (kszszk) korábbi igazgatójáról kiderült, hogy nem tud elszámolni mintegy 50 millió forinttal; néhány évvel ezelőtt ekkora összegben igényelt állami támogatást olyan szociális gondozottak után, akik vagy már meghaltak, vagy a támogatásukhoz képest kisebb mértékben voltak sérültek. A visszaélésre a Magyar Államkincstár egyik ellenőrzése nyomán derült fény, az ügyben jelenleg rendőrségi nyomozás zajlik. Fiaskó volt a hajléktalanszálló tavalyi bezárása, amit azzal indokoltak, hogy helyi vállalkozók munkásszállóként kezdték használni az épületet. A gond csak az volt, hogy vagy féltucat embernek tényleg nem volt hova hazamennie, és az épülettel szemközti, korábban disznóólként működő épületbe költöztek be. Köztük volt B., aki ekkor nyolc hónapos terhes volt, a mentő a disznóólból vitte be a szülészetre. „Szegénykém, ő is hogy megjárta – tudjuk meg egy hajléktalanokat segítő asszonytól.
– A gyerek végül szerencsésen megszületett, de elvették tőle, ma már nevelőszülőknél van. B.-t pedig visszavitték Kecskemétre, ott strichel megint.”

Szabó Péter korábban Törökszentmiklós alpolgármestere volt, most fideszesként ellenzéki képviselő. A kertjében beszélgetünk a kormánypárt vereségeinek okairól. „Váltóhangulat volt ősszel. A választást a Fidesz vesztette el, nem a Jobbik győzött.” Saját példáját hozza fel szemléltetésképp: „Az én körzetem a Kálvária-kápolna körül van, ez egy vallásos környék. Korábban győzni tudtam ott, most a Jobbiknak sikerült. Ebből látszik, hogy Törökszentmiklóson korábban is meghatározó, konzervatív és vallásos értékrendű választói rétegek úgy látták, a Jobbik képviseli őket jobban, és átszavazták rájuk. A párt nem riasztotta el őket, ennek az is oka, hogy olyan konszolidált jelöltjük volt, mint Markót Imre.”

Szabó szerint az őszre kialakult helyzethez hozzájárult a korábbi polgármester személyisége, amely megosztotta az embereket, de az is, hogy az „eredmények nem voltak jól kommunikálva. Soha ilyen mértékben nem fejlődött a város.” Megemlíti a városháza, a strand felújítását, a termálfejlesztést, illetve az új kulturális központ kialakítását. „Jelenleg nincs új beruházás, az új vezetés a korábban indított projekteket, például a romatelep fejlesztését fejezi be. Az nem jó a városnak, hogy az országgyűlési képviselő (a fideszes Boldog István – N. G. M.) és az új városvezetés közt nem jó a viszony. Ahogy az sem, hogy voltak ígéretek a választás előtt főleg ipari vállalkozásoktól, hogy idejönnek, ami végül a Jobbik győzelme miatt nem történt meg.” Kerestük Juhász Enikőt, ám a gyermekpszichológusként dolgozó orvos – aki a városból egyébként már elköltözött – érdeklődésünket megköszönve nem nyilatkozott.

Dübörgő Jobbik

A Jobbik környékbeli felemelkedése 2010-re megtörtént. A parlamenti választáson már jócskán rávertek az összetöpörödött szocialistákra (27 vs. 14 százalék), ami ahhoz képest drasztikus különbség, hogy 2006-ban a Jobbik nem is indult, a baloldal viszont még nyert itt. Nagyobb áttörést nem hozott ugyan a választókörzetben a 2014-es választás (ekkor is csak egy magabiztos második helyre futotta a Jobbiknak a 30 százalékra feljavított eredménnyel, a baloldal 21-et szerzett), viszont Törökszentmiklóson nagyon jó eredményt értek el. Világos volt, hogy ősszel ők lesznek a Fidesz riválisai a városban, és nem a baloldal.

Ez az eredmény nem a semmiből jött, évek óta tartó építkezés előzte meg. Révi Attila, a helyi Jobbik harmincas éveiben járó elnöke beszélt erről lapunknak.
A párt alapszervezete 2005-ben jött létre, ő akkor még Budapesten élt és dolgozott. „Ez nagyon jó időszak volt, de végül hazahúzott a szívem és a lokálpatriotizmusom.” Révi 2009-ben lépett be a helyi Jobbikba, melynek 2012-től elnöke. A szervezet tagsága jelenleg 17 fő, ennél már voltak valamivel többen és kevesebben is, naponta frissülő Facebook-csoportjuk több mint 1200 tagot számlál. (Más városbéli pártnak nincs ilyen felülete.) Őszi győzelmük oka szerinte a következő: „Mi voltunk a tiszta erő. Ha valaki változást akart, ránk szavazott. Az emberek tudták, a törökszentmiklósi Jobbik nem a kukaborogatásról szólt. Szóba álltunk az emberekkel, nem voltak kirívó ügyeink. Azt üzentük: menj el és szavazz, ha változást akarsz!” A választói bázisukról azt mondja, „az idősebb, régebben baloldali értékrendet valló emberek inkább szavaztak a Jobbikra, mint az MSZP-re, valamint kiábrándult fideszes szavazatok is érkeztek”.
A városban működik Jobbik ifjúsági tagozat másfél tucat taggal, az átlagéletkor 20 év. „A választást velük talpaltuk ki. Ma már ők csinálják azt, amit mi csináltunk eddig, hiszen mi most már elsősorban a város ügyeivel foglalkozunk. Fontos szerepük van a rendezvények szervezésében, a közösség­építésben.” Utóbbiak fontosak: Révi szerint például az évenkénti Trianon-nap kulcs volt a helyi Jobbik-közösség megteremtésében. „Ez végül többórás eseménnyé duzzadt, ahol nemzeti rockzenekarok is felléptek. Korábban többször saját zsebből dobtuk össze a fellépési díjakat. Az előző városvezetés hibája volt, hogy nem tudta megszólítani a fiatalokat, nem voltak itt fesztiválok, rendezvények. Mi azt próbáljuk elérni, hogy a fiatalok érezzék magukat jól, ne akarjanak elmenni. A Trianon-nap egyszerre volt kikapcsolódás, de voltak nevelő célú előadások is. A kettőt hoztuk össze.”

Az, hogy a hétfős városi Jobbik-frakcióból hárman nem párttagok, Révi szerint nem probléma. „Nem volt feltétel a Jobbik-tagság. Morvai Krisztina sem párttag. Mindannyian lokálpatrióták vagyunk. Szeretünk itt élni, nem tervezzük, hogy elköltöznénk. Nemzeti gondolkodású, konzervatív, keresztény emberek vagyunk.” A választás előtt a párttal egyébként minden egyeztetve volt: a Jobbikban az összes képviselő- és a polgármesterjelölt is meghallgatáson vett részt. Markót Imrének a párt országos vezetői – például Hegedűs Lórántné és Sneider Tamás – előtt volt jelenése, az egyéni képviselőkkel megyei szinten konzultáltak. Felvetem, hogy a városban azzal cinkelik a Jobbik-frakciót, hogy a polgármestert leszámítva senkinek nincs diplomája. Révi egy helyi cégnél műszakvezető, de a frakcióban akad gyári munkás, minőségbiztosítási szakember, munkanélküli és kutyakozmetikus vállalkozó, de exbörtönőr is. Révi szerint „egy képviselőnek nem feltétel a felsőfokú végzettség”. Németh Lászlónéra utalva megjegyzi: „volt már itt nemzetgazdasági miniszter is érettségivel. Nem kell szégyenkeznünk. Diplomával, nyakkendőben is árulták el ezt az országot korábban, mi nem fogjuk.”

Annak ellenére, hogy csak bő fél éve képviselő, Révi elég képzetten nyilatkozik, és ami a polgármesternél nem érződik, nála igen: nemcsak az esze, de a szíve is a Jobbiké. Romakérdés helyett pedig tudatosan szegénységproblémáról beszél, a „cigánybűnözés” fel sem merül, legszélsőségesebb megnyilvánulását abban látjuk, hogy a Pride „alkalmából” olyan fényképet közölt, amelyen családjával a főtéren pózol – feltesszük, a követendő családmodellt jelezve ezzel. Párttársa, a helyi Jobbik erős embere, Fejes Tibor azzal került be ősszel a hírekbe, hogy egy fideszes politikusnak azt üzente kézmozdulatával egy városi testületi ülésen: le lesz vágja a feje. Fejes ezt tagadta, szerinte mozdulatát kiforgatták; ma már alpolgármester, egyik feladata, hogy a roma közmunkásokat a helyszínen felügyelje. Állítólag jól megy neki.

Egy szelíd arc

Hozzájuk képest az új polgármester visszafogott, higgadt ember. Ez is kellett a Jobbik győzelméhez, a konszolidált imázs, talán épp ezért kérték fel Markót Imrét jelöltnek. „Korábban is gondolkodtam, hogy indulok polgármesterjelöltként, de hitelesebbnek tartottam, ha mindezt felkérésre, nem pedig önjelöltként teszem” – mondja. Markót nem most kóstolt bele a politikába; 1991-ben csatlakozott a KDNP-hez, onnan három év múlva kilépett. Helyhatósági választáson előbb 1998-ban indult egy FKGP–MDF–Fidesz-összefogás, majd 2006-ban egy helyi, jobboldali civil csoport tagjaként, de egyszer sem nyert. Vallásos, ami nála családi hagyomány is. „Mindig is jobboldali, konzervatív beállítottságú voltam, ma is nemzeti beállítottságú vagyok, lényegi dolgokban egyet tudok érteni a Jobbik irányultságával, azzal pedig nem foglalkozom, amit a pártra szoktak aggatni.” Arra, hogy miért nem lépett be a pártba, azt mondja, a pártonkívüliség számára elvi kérdés, ám azt elismeri, hogy a régi jobbikos mentalitás tőle távol áll, közelebb érzi magához az új, néppártosodó irányt. „Azzal, hogy elindultam, mutatni szerettem volna másoknak is, hogy ne bújjunk az asztal alá, álljunk ki. Törökszentmiklóson azt lehetett érezni az elmúlt években, hogy ha valaki nincs a fideszes csapatban, az másfajta állampolgárnak minősül. Ez ellen akartam tenni.”

Markót Imre

Markót Imre

Fotó: Németh Dániel

A Jobbik fölkérésének elfogadása után mennie kellett az önkormányzat főépítészi posztjáról. „Július közepén a polgármester asszony kezdeményezésére közös megegyezéssel távoztam. Ennek volt köze a polgármester-jelöltségemhez, én maradtam volna.” Őszi győzelmében szerepet játszott, hogy egyrészt Markóték Törökszentmiklóson köztiszteletben álló család, másrészt Markót építészként évek óta helyben dolgozott, az önkormányzatban végzett munkája során pedig az terjedt el róla, hogy „nyugodt ember, ki lehet vele jönni”.

Mostanában azonban csőstül jön a baj: a Quaestor-bukta 103 milliót vitt el az önkormányzattól. A pénzt még Juhász Enikő vezetésével bízták a cégre 2013-ban, de az új önkormányzat sem bontotta fel a megállapodást Tarsolyékkal. (A kritikusok szerint ez azt jelenti, hogy az új vezetés nem ért a pénzügyekhez.) Aztán az említett ügyek: az M4, a Tesco, a Surjány-Hús. Sőt, „az előző önkormányzattól megörököltünk két bírósági ügyet, mindkettő meg­ismételt eljárás volt, melyek másodfokú tárgyalása nekünk jutott. Kivitelezési perek voltak ezek, amelyeket elvesztettünk, az ítéletek nem jogerősek, de várhatóan úgy 150 millióba kerülnek majd. Télen 62 milliót fizettünk a kszszk-ügy miatt. Néha összeesküvésre gondolok, annyi rossz történt mostanában.”

A város egyelőre nem került ki a gödörből, a polgármester úgy látja, ez az év arra jó, hogy a nehézségeket átvészeljék, a fejlődő pályát inkább jövőre célozná meg. A törvényi keretek közt tervezik a helyi vállalkozók bevonását a városi pályázatokba, nem szeretné, hogy folyton szolnoki vagy hajdúsági cégek nyerjenek. „A városban már a választás után egy héttel volt, aki kérdezte, hol vannak az új munkahelyek. Van csoda­várás, de a realitás máshol van.
A város alapproblémája, hogy azok a fiatalok, akik tanultak valamit, nem vagy csak ritka esetben jönnek vissza. A magam részéről hiányolom a városból a kreatív műszaki értelmiségi réteget, amely
képes munkahelyet teremteni magának és másoknak.” A romahelyzetről azt mondja, vannak problémák, de szélsőséges esetek nem történtek a városban, a Gárda nem vonult, és ahogy elnézzük, a militáns alakulat amúgy sem Markót stílusa. (Igaz, az adventi keresztállítást a gárdistákkal együtt végezték.) „Az előző önkormányzattól örököltük a telepfejlesztési programot. Közösségi ház és utak épülnek, lakásokat újítunk fel. A romák közül megpróbáljuk felemelni azokat, akik még felemelhetők, de nem pénzzel, inkább képzési lehetőséggel segítjük őket. Nem úgy kell a romapolitikát folytatni, hogy a többségi társadalom rovására menjen.” Fejlődési lehetőséget lát a „közmunka értelmesítésében”, és szerinte van esélye az önkormányzatnak egy termelő jellegű szövetkezet indítására. A mezőgazdaságban az állattartás és a feldolgozás lenne jó irány – igaz, ezek esélyét aláássa a helyi húsüzem májusi csődje.

Többen mondták róla, néha túlságosan civilként viselkedik. Vívódó alkat, nem biztos, hogy hosszú távon bírja a lépést a Jobbik helyi vezetőivel, akik klasszikus pártpolitikusok. „Kinn is van, benn is van, ez eddig előny volt, de nem biztos, hogy végig az lesz” – fogalmazott egyik forrásunk. Amikor áttanulmányoztuk a helyi önkormányzat üléséiről készült jegyzőkönyveket, nem leltük nyomát olyan hajmeresztő nekibuzdulásoknak, mint ami olykor Ózdon tapasztalható. Nincsenek kirívó ügyek, igaz, nagy ötletek se; a középpontban a város üzemeltetése van, ami végül is nem meglepő egy olyan vezetéstől, amelynek szinte mindegyik tagja most lépett be a politikába. A polgármester elfogad az övétől eltérő véleményeket, a testület néhány esetet leszámítva teljes egyetértésben szavaz.

A trafikos szoci

Ebben a nagy egyetértésben a szocialista Serfőző István is részt vesz. Ő ma az egy szem baloldali a 11 fős testületben, aki amúgy tisztességes blogot is üzemeltet, ahol néha kiteregeti a város szennyesét. Törökszentmiklóson a szocik mára olyannyira leamortizálódtak, hogy egyetlen képviselőjüket sem önállóan, hanem csak egy helyi különös koalíció részeként préselték a testületbe. Az MSZP együtt indult a Wass Albert Polgári Körrel (!), amelyet az a korábban a helyi Fideszben is megfordult Kucsera György vezetett, aki 2010-ben még Serfőző riválisa volt a polgármester-választáson. Most összefogtak, és bár Kucsera meg sem tudta közelíteni Markótot, az eredmény arra jó volt, hogy Serfőző ismét a közgyűlésbe jusson, és az oktatási és kulturális bizottság elnökeként is segíthesse a jobbikos önkormányzatot. Serfőző amúgy nagy ejtőernyős, 2002 óta hat vereséget könyvelhetett el, és csakis a kompenzációs listának köszönhette az elmúlt évtizedben, hogy ott lehet a városi közgyűlésben. Saját körzetében négyszer vesztett (2002, 2006, 2010, 2014), egyszer polgármesterjelöltként (2010) is bukott, 2010-ben pedig az országgyűlési választáson ért el 14 százalékot, ami még a szocialista párt esetében is feltűnést keltően gyenge eredmény volt.

Amikor meglátom Serfőzőt a város cukrászdájában, meg nem mondanám róla, hogy ő lenne a helyi örök vesztes politikus. Elégedetten kanalazza a fagyiját, és annyira pozitív alak, hogy még az sem zavarja, hogy MSZP-s létére trafikos pólóban feszít (Miklós Trafik Bt. – karamell alapon.) Merthogy Serfőző – miközben szépen leépült a helyi MSZP – 2013-ban sikeresen jelentkezett a város két trafikjára is: ő írta a pályázati anyagot, a bolt a felesége nevén fut, ő maga viszont a cég ügyvezetője és egyetlen kültagja. A vállalkozás tavaly 327 milliós árbevételt ért el, ami 16 milliós üzemi eredményt jelentett Serfőzőéknek. Az MSZP helyi embere sorolja az előző vezetés hibáit: Juhász Enikő korlátozta az önkormányzati ülések hozzászólásait napirendenként két felszólalásban, így „viszont nem lehetett vitázni”. Szerinte a város kitörési pontja a helyi kkv-k helyzetbe hozása lehet. Amikor arról faggatom, hogy a trafikmutyi haszonélvezőjeként hogyan tudja a baloldali értékrendet képviselni, Serfőző elhárítja a felvetésem, és azt mondja, üzlet és politika közt nincs kapcsolat, majd kifejti, ha egy dolog 99 százalékban rossz és 1 százalékban jó, attól még lehet a jó részét használni, úgyhogy mi itt a gond, ő csak használja a jót. Miután kioktat a politika lényegéről, feláll, és magamra hagy. Búcsúzásul azt mondja, volt 30 perc szerencsém. Ennyi időre találkozhattam vele.

Neked ajánljuk